Freddie Mercury csillagának emelkedéséhez a gének mellett a nagyon sajátos kulturális eredet is sokat hozzátett. A születési anyakönyve szerint Farrokh Bulsara indiai párszi szülők sarja. A párszik a muszlimoktól elszenvedett üldözés elől Indiába menekült zoroaszterhívők, ahol egyszerűen perzsának, azaz párszinak hívták őket. Szülei, Bomi és Jer Bulsara azonban kivándorolt Zanzibárba, hogy apja megtarthassa tisztviselői állását a Brit Gyarmati Hivatalban. Innen kerültek aztán Londonba , ahol "megszületett" az a Freddie Mercury, akit a világ megismert, majd a lábai elé omlott. Énekesi képességeit mi sem jellemzi jobban, hogy a világ akkoriban egyik legünnepeltebb szoprán énekesnője, Montserrat Caballé 1988-ban közös lemezt készített vele, hiszen egyenlő társának érezte.
Mercury persze nem úgy énekelt, nem úgy képezte a hangokat, mint egy operaénekes, aki az évszázadok alatt finomra csiszolt technikákat hosszú tanulással sajátította el, majd adott hozzá egy csipetnyi sajátos ízt. Ő felhasználta azt a szabadságot az énekléshez, amelyet a rockzene lehetővé tett számára, fejlődésében pedig hasznosította azt a rengeteg kulturális hatást, amely az élete során érte. A legjobb ember a legjobb helyen és a legjobb időben jelent meg, hogy megszülethessen a géniusz. Ennek a folyamatnak a társadalmi és kulturális vonatkozásairól sok elemzés, újságcikk, könyv készült. Sőt idén novemberben a mozikban megnézhetjük a Bohém rapszódiát, a Mercury életét feldolgozó filmet is.
Olyan technikákat is bevetett, mint a tuvai énekesek
Kivételes képességeinek vizsgálata ugyanakkor sokáig nem nyúlt igazán mélyre, mígnem cseh, svéd és osztrák kutatók akusztikai elemzésekkel jártak utána, hogy Freddie Mercury miért volt kivételes. A Logopedics Phoniatrics Vocology című folyóiratban jelentették meg azt a tanulmányt, amely Mercury beszédhangjának alapfrekvenciáját, vibrátóját és szubharmonikusait vizsgálta, azaz a nyilvánosan elérhető hangfelvételek alapján érzékszervi és kvantitatív módszerekkel elemezték hangképzését és énekstílusát.
Hat interjú vizsgálatából kiderítették, hogy 117,3 Hz-es volt beszédhangjának alapfrekvenciája, ami tipikus bariton hang. Amikor a teljes felvételeket felbontották izolált hangsávokra, kiderült, hogy énekhang-tartománya 37 félhang volt az F#2-től (kb. 92,2 Hz) a G5-ig (kb. 784 Hz). Magasabb - egészen az 1347 Hz-es alapfrekvenciáig tartó - fonációra is találtak ugyan bizonyítékokat, de ezt nem tartották megbízhatónak.
Pavarottiénál is gyorsabb vibrato
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Megvizsgáltak 21 a cappella (hangszeres kíséret nélküli) felvételt is, és meglepően magas, átlagosan 7,0 Hz-es frekvencia-modulációs sebességet ( vibrátót ) határoztak meg, amely elérte a vokális remegés tartományát. (Egy tipikus vibrato 5,4 és 6,0 Hz között van.) Erre azért volt képes, mert hangszalagjai gyorsabban mozogtak az átlagos énekesekénél. Ha a vibrato tökéletes szinuszhullámát 1-es értékkel jelöljük, akkor elmondható, hogy ez az, amihez a világ egyik legnagyobb operaénekese, Luciano Pavarotti közelít. Mercury viszonyítási értéke azonban átlagosan 0,57 volt, azaz - a Consequence of Sound zenei magazin szerint - torkában valami úgy rezgett, hogy az még Pavarottinak is elérhetetlen. A vokális vibrato szabályosságát és előfordulását kvantitatív elemzéssel határozták meg, ami azt mutatta, hogy a vibrato rendszeresen jelen volt Mercury énekhangjában.
De még érdekesebb, amit a professzionális rockénekes és énekoktató, zenetudós, Daniel Zangger-Borch közreműködésével elkészített, Mercuryt utánzó hangképzési minták tártak fel. A hangképző szervek működését másodpercenként 4132 képkockát rögzítő, nagy sebességű endoszkópos kamerával vették fel, és olyan vibrációs mintázatot rögzítettek, amely Mercury teljesen egyedi hangképzésére utalt. Valószínűleg szubharmóniákat használt, amelyet a ventrikuláris (álhangszalagok a gégefőben) és a valódi hangszalagok együttes rezgésével hozott létre. Az emberek óriási többsége soha nem beszél vagy énekel a ventrikuláris szalagjait használva - kivéve a tuvai énekeseket . Ezért is volt egyedi Mercury hangképzési stílusa.
És mit vontak le mindebből a tudósok? Freddie Mercury hangja olyan volt, mint senki másnak a rock and roll világában, ami lehetővé tette, hogy szerte a világban sokan megismerjük minden idők egyik legkiválóbb énekesét és színpadi előadóját. A tanulmány megállapításait jól alátámasztja az alábbi videó, amelyen csak Freddie Mercury hangsávja hallható a Somebody To Love felvételéből.
Ez is érdekelhet
