Az egészségügyi beszerzésekkel foglalkozó szakemberek az egész világon ugyanazzal a szörnyű ténnyel szembesülnek, hogy tavaly az egész bolygón elég volt 77 ezer új lélegeztetőgép, idén áprilisban pedig csak New York jelezte, hogy a városnak további 30 ezer gépre lenne szüksége. Magyarország igénye is mintegy 8 ezer új gép . Senkinek nincs valódi elképzelése arról, hogy mekkorára nőhet a teljes kereslet a járvány végéig.
A Reports and Data piacelemző cég friss jelentése szerint a globális lélegeztetőgép-piac mérete 2027-re eléri a 26,66 milliárd dollárt . A kereslet a COVID-19 járvány miatt robbanásszerűen nő, hiszen végső megoldásként a betegeket géppel lélegeztetik. Habár a támogató terápiának ez a módja elég sok vitát kavart és kétséget vetett fel az orvosok között, ezekről az eszközökről senki sem akar lemondani, amíg a járvány fenyegetése tart.
Összefogást sürget a Világgazdasági Fórum
A Világgazdasági Fórum (WEF) szakértői szerint akkor tehetünk a legtöbbet a kereslet kielégítése érdekében rövid távon, ha a világ legnagyobb gyártóit arra késztetjük (mármint a kormányok), hogy annyit gyártsanak, amennyit csak tudnak. Ugyan vannak kísérletek, hogy más iparágakban (például az autóiparban) állítanak át kapacitásokat lélegeztetőgép-gyártásra, de ez valószínűleg nem hoz majd igazi megoldást. A megoldás a WEF szerint az, hogy a globális ellátási láncokat a válság felé tartó világgazdaság körülményei között sem hagyják szétesni, azaz nemzetközi összefogás szükséges.
Azt javasolják, hogy a WHO közreműködésével az alapanyag- és alkatrész-ellátásában érintett cégek fogjanak össze a gyárakkal, és a legnagyobb szállítmányozási cégek, beleértve a nemzeti postákat is szállítsák le mindazt, ami szükséges az életmentő eszközök előállításához. Éppen olyan kooperáció kell, ahogyan a gyógyszergyártók és a kutatók együtt dolgoznak a vakcinák kifejlesztésében.
Hat fő feladatot látnak. Az első, hogy a gyártást támogató ellátási láncok globális térképét meg kell rajzolni. Ebből az is kiderül, hogy milyen alapanyagokból és alkatrészekből lehet hiány, és az hogyan pótolható. A második a szükséges eszközök forgalmának nyomon követése és optimalizálása. A harmadik a lélegeztetőgépek iránti kereslet előrejelzése pontos területi bontásban. A negyedik további segítség toborzása a hasonló termékek gyártásában és az elosztásban nagy tapasztalatokat szerzett cégek körében. Az ötödik a gépek kezelésére alkalmas személyzet felkészítése . A hatodik pedig az alternatívák keresése - például a biztonsági tartalékok mozgósítása, vagy a mobil lélegeztetőgépek kórházakba telepítése.
Miért ilyen nehéz a lélegeztetőgép-gyártás megszervezése?
A lélegeztetőgépek az alapfunkciójukat tekintve nem különösebben bonyolult szerkezetek. (Ezt mutatja meg ábránk.) Alapvetően kifinomult szivattyúk, amelyek ellenőrzik az oxigén- és a levegő áramlását a betegek tüdejébe és tüdejéből, támogatva őket, miközben saját erőből nem tudják fenntartani a légzésüket. Azaz nem a funkciójuk okoz kihívást, hanem az, hogy rendkívül megbízhatóan kell működniük egy nagy kihívást jelentő környezetben.
Mivel az intenzív osztályok túlzsúfoltak és az orvosoknak több beteget kell ellátniuk, a gépek megbízhatósága kulcskérdés. A megbízhatóvá tételük azonban csak kiterjedt, akár éveken át tartó teszteléssel érhető el. A jelenlegi körülmények között azonban nincs ennyi idő. Egyrészt ott, ahol erőteljesen jelen van a járvány , azonnal kellenek a gépek, illetve az elkövetkező 18 hónap során mindenütt fel kell fejleszteni az eszközparkot. Ezért javasolja a WEF, hogy a bejáratott gyártók növeljék a termelésüket, s minden más csak ezután jöjjön.
A fejlesztőkön lévő nyomást a BBC Future-nek nyilatkozó kolumbiai mérnök, Mauricio Toro fájdalmasan pontosan fogalmazta meg . "Ha a gép kudarcot vall, akkor a beteg nagy valószínűséggel meghal. Ez az, ami miatt ilyen nehéz megépíteni őket" - foglalta össze. Ráadásul az eszközöknek az egészségügyi szakemberek számára könnyen használhatóknak kell lenniük, vagyis a lehető legjobban hasonlítaniuk kell a már meglévőkhöz, vagy nagyon egyszerűen megtanulhatónak kell lennie a működtetésüknek.
Az alkalmazott anyagok egy másik komoly kihívást jelentenek. A lélegeztetőgépeknek el kell viselniük a nagymértékű kopást, szavatolniuk kell, hogy valószínűleg nem terjed tovább velük a fertőzés, és a különböző tisztítási módszerekkel, például vegyi anyagokkal vagy ultraibolya sugárzással szemben ki kell tartaniuk. Nem jelenthetnek tűzveszélyt, és el kell viselniük, hogy az oxigén sok anyag számára rendkívül korrozív. Ezek a követelmények beleszólnak a tervezési folyamatba, bonyolultabbá téve a műszaki döntéseket. Azt is figyelembe kell venni, hogy a magas jövedelmű országoknak ugyan van lehetőségük ipari erőfeszítéseik növelésére vagy a piaci beszerzésre, a legtöbb országban azonban nem ez a helyzet. Emiatt jelenleg is számtalan kezdeményezés fut az olcsó és széles körben elérhető eszközök létrehozására.