Az agresszív rák olyan hevesen terjedhet, hogy nem is szövetnek tűnik, hanem olyan invazív parazitáknak, amelyek táplálkozni akarnak, majd kiszabadulni a gazdatestből. Ha ez a vad elmélet helyes - amelyet nemrégiben a Biology Direct folyóiratban tettek közzé -, akkor egyes ritka esetekben valószínűleg pontosan ez történik. A daganatsejtek, amelyek megtanulják, hogyan kell továbbterjedni a gazdaszervezetek között, fokozatosan átalakulhatnak önálló többsejtű fajokká. A kutatók vízi élősködőket, az úgynevezett nyálkaspórásokat (Myxosporea) vizsgálják, mert úgy gondolják, hogy ezek a lények támaszthatják alá elsőként ezt a különös elméletet.
A mikroszkopikus nyálkaspórás parazitákat már majdnem kétszáz éve felfedezték, és ma már több mint 2000 fajuk ismert. Bonyolult életciklusuk megnehezíti a tanulmányozásukat, így a tudósok csak az 1980-as években jöttek rá, hogy a halakban megtalálható fajok azonosak a férgekben találhatókkal, továbbá miközben a legtöbb parazita megelégszik azzal, hogy beágyazódik a gazdaállat szöveteibe, a myxosporea fajok gyakran a gazdaszervezet sejtjein belül tanyáznak le.
Egészen a közelmúltig a nyálkaspórásokat az eukarióták utódainak tekintették, amelyek se nem növények, sem nem állatok és nem is gombák. Aztán 1995-ben Mark Siddall és kutatócsapata kiderítette, hogy a myxosporea a csalánozók törzsének furcsa tagjai, amit azóta genetikai vizsgálatok is igazoltak. A nyálkaspórásoknak van az állatvilágban a legkisebb ismert genomjuk, a Kudoa iwatai faj genomja becslések szerint például csupán 22,5 megabázisú, ami csak egy huszada az átlagos csalánozókénak, és kevesebb mint 130-ada az emberi genom méretének.
Evolúciós skandallumok
A genomjaik ráadásul nem csak elképesztően kicsik, de különös módon hiányzik belőlük egy sor olyan gén, amely alapvetően fontos a többsejtűek életében. Rejtély, hogy egy komplex többsejtű lény hogyan és miért dobta el ezeket a látszólag szükséges géneket, a DNS hatalmas darabjaival együtt. Alekszandr Pancsin, az Orosz Tudományos Akadémia vezető kutatója és kollégái azonban pár hónapja felállítottak egy hipotézist, amely szerint a nyálkaspórások kezdetben nem önálló állatokként léteztek, hanem daganatokként ágaztak le csalánozó rokonukról. Pancsin és szerzőtársai előtt nem volt ismeretlen a rákból keletkező állatok gondolata, s erre a cikkükben úgy hivatkoznak, mint "evolúciós skandallumra", ami azonban egy angol szójáték, a "Speciated by CANcer Development AnimaLs", azaz a rákfejlődéssel kialakuló állatfajok rövidítése.
Pancsin háromlépéses forgatókönyve szerint a skandallum rákként kezdődik, méghozzá fertőző, továbbadható rákként, amely nem pusztul el, ha a gazdaállat elhullik. Ekkor a ráknak más fajokra is át kellene terjednie, majd ki kellene alakulnia a többsejtűségnek. Úgy tűnik, hogy ezek a lépések leküzdhetetlen akadályokat jelentenek, de mégis van ok feltételezni, hogy megtörténhetnek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Létezik a fertőző rák
Az első lépés - a fertőző rák megjelenése - a legegyszerűbb, mivel tudjuk, hogy bár ritkán, de mégis létezik. A tasmán ördög pofadaganata (DFTD) , amelyet a harapásukkal adnak át egymásnak hírhedtté vált, hiszen majdnem a faj kipusztulását okozta. Gyakoribb, de talán kevésbé ismert a kutyák körében szexuális úton terjedő betegség (CTVT) , amely Elizabeth Murchison cambridge-i kutató és csapata elemzése szerint átterjedő rákként fejlődött ki mintegy 8500 évvel ezelőtt. A fertőző daganatok nem korlátozódnak az emlősökre, például a puhatestűekben is megtalálhatók. Azaz a transzmissziós ráktípusok a csalánozókban is kialakulhatnak. Ha ez így van, akkor a nyálkaspórások is létrejöhettek az evolúciós skandallum révén.
Athena Aktipis, az Arizonai Állami Egyetem kutatója a Quanta tudományos magazinnak elmondta, hogy noha a rák más fajokra való átterjedése valószínűtlennek tűnik, ez nem ismeretlen jelenség. A rák kifejlődésére szakosodott szakember szerint például egy HIV-el élő emberről kiderült, hogy egy galandféreg tumorsejtjei fertőzték meg. Az ilyen féregrák máskor is felbukkant sérült immunrendszerű emberek körében, és az ismertté váló esetek valószínűleg csak a megtörtént fertőzések kis részét képviselik.
"Ha egy ilyen átmenet közvetlenül a szemünk előtt történik meg, akkor talán meg kell fontolnunk annak a lehetőségét is, hogy a daganatok időnként - megfelelő körülmények között - parazitákká válhatnak más fajokban. Ezen a területen mindenki túlságosan óvatosan beszélt arról, amikor a rák önálló fajjá vagy organizmussá válik" - jelentette ki Aktipis. Szerinte a kutatók túl sok példát láttak a transzmissziós daganatokra, amilyen a kutyák (CTVT) és a tasmán ördögök (DFTD) esetében jól ismert. "Ez egy parazita. Ez egy parazita organizmus" - szögezte le.
Ez is érdekelhet
Ugyanakkor elég komoly kétségek vannak afelől, hogy a nyálkaspórások valóban evolúciós skandallum termékei-e. A Quanta említett cikke is több szakértőt idéz, akik nem hiszen ebben a forgatókönyvben. Azt azonban a legtöbben elismerik, hogy az elmélet megéri, hogy komolyabban kivizsgálják, mert a valószínűtlenségen kívül semmi sem indokolja annak elvetését, hogy a ráksejtek egy csoportja, amely új gazdaszervezetben is életképes marad (azaz fertőzhet) kifejleszthet valami életciklusszerű dolgot.
