A világ nagyobbik felén az emberek mind a mai napig felkapják a fejüket, ha arról hallanak, hogy valaki a halála után is megőrizte tudatát. Persze erről csak akkor lehet szó, ha a halálon a testi funkciók (például a szívműködés) átmeneti megszűnését értjük. A klinikai halál azonban egy viszonylag rövid periódus, amely egy idő után átvált biológiai halálba, azaz a szervezet dezintegrálódásába, szétesésébe, ami már nem fordítható vissza. Ezért is szokás beszélni halálközeli élményekről , és nem halálélményekről. Vannak azonban esetek, amikor a test már nem funkcionál, de a test mégsem dezintegrálódik, hanem hetekig ép állapotban marad, miközben a tudat (talán) valamilyen szinten tovább működik. A tibeti buddhisták képesek meditációval elérni ezt az állapotot, amelyben az úgynevezett finom tudat uralkodik, s akár tovább is léphetnek a valódi halálba, vagy ha úgy tetszik szándékosan képesek hátra hagyni a porhüvelyüket. Ezt a meditatív állapotot, folyamatot hívják tukdamnak.
A tukdam létező állapot, de nem teljesen világos még a tibeti szerzetesek előtt sem, hogy mi történik ilyenkor a testtel és a lélekkel. Maga a dalai láma is kijelentette, hogy szívesen megismerné a meditáció neurofiziológiai mechanizmusát . Végül orosz kutatók kaptak engedélyt, hogy a szerzetesek körében tudományos vizsgálatokat végezzenek a jelenség felderítésére.
Mi az a tukdam?
Az indiai Karnataka államban, Bylakuppe városában található a Tashi Lhunpo budhista kolostor, amely jelenleg körülbelül 400 szerzetes otthona. Itt élnek azok a szerzetesek és utódaik, akik a kínai megszállás elől menekültek el a tibeti Tashi Lhunpo kolostorból, amely a pancsen láma, a második legmagasabb buddhista egyházi méltóság székhelye. A délindiai kolostor a helyszíne azoknak a vizsgálatoknak, amelyek során hat orosz tudós szorosan megfigyelheti a mély meditációs állapotban lévő szerzeteseket - számolt be a Livemint portál . A Moszkvai Állami Egyetem, a szentpétervári Emberi Agy Intézet kutatói és a buddhista tudósok több mint egy éve működnek együtt a tukdam feltárásán. E meditációs gyakorlat révén a tibeti buddhista mesterek tudatosan ellenőrzött módon halnak meg. Bár klinikailag halottnak nyilvánítják testüket, de az a délindiai forró klíma ellenére is napokon vagy heteken át friss marad, bomlás, puffadás vagy a bőr elszíneződése nélkül. A szerzetesek a folyamatot a finom tudat megszólításaként írják le. A tukdam egy tibeti szó, amely a tuk (elme) és a dam (meditatív állapot) összetételből származik.
"A különböző kolostorok lámáitól megtudtuk, hogy a tukdam nem pusztán halál utáni meditációs státusz. Ugyanezt a lelkiállapotot az élők is elérhetik. Tehát olyan szerzeteseket tanulmányozunk, akik a finom tudat állapotában meditálnak, vagy próbálják elérni a finom tudatukat" - mondta Szvjatoszlav Medvegyev ismert agykutató, az orosz kutatócsapat vezetője, az Orosz Tudományos Akadémia szentpétervári agytudományi intézetének alapítója. A kutatásuk célja a meditáció neurofiziológiai mechanizmusának megértése, illetve a gyakorlati működésének feltárása az idegrendszerben. "Jelenleg nincs válasz a tukdam jelenségére, ezt a rejtélyt keresik a tudósok. Mi, buddhisták, többet akarunk tudni erről" - jelentette ki Ngawang Norbu, a Bylakuppe-i Sera Jey Tudományos Központ vezetője.
Medvegyev a buddhista közösség elsőszámú vezetőjével, a dalai lámával való egyeztetések után egy Ororszországba látogató szerzetescsoporttal közösen határozta meg azokat a módszereket, például az EEG (az agy elektromos aktivitásának mérésére szolgáló elektroenkefalográfia) alkalmazását, amelyekkel a meditáció során keletkező agyi jelek figyelemmel kísérhetők.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Hogy miért az orosz tudósok felkérése mellett döntöttek, azt Lobsang Phuntok, a Sera Jey kolostor szerzetese, a kutatócsoport tagja magyarázta el. "Az orosz tudományfilozófia különbözik a Nyugat filozófiájától, holisztikusak a megközelítésükben. El kell távolodnunk az individualista megközelítéstől az elme problémáinak megoldása érdekében" - mondta. A kutatócsapat két Indiában létesített laboratóriumot is használni fog (az első szeptemberben már meg is nyílt), ahol a szerzetesek az üresség és a finom tudat elérése érdekében meditálnak, vagy olyan gondolatokkal foglalkoznak, hogy beléphessenek a mély meditációs állapotba, miközben a tudósok az agyukban keletkező jeleket tanulmányozzák.
"Két éve beszélgetünk az orosz tudósokkal. Már hét kolostor működik együtt velük. Ez a fajta együttműködés az emberi elme jobb megértéséhez vezet és segít áthidalni a szakadékot a nyugati és a buddhista pszichológia között" - mondta Zeekyab Tulku Rinpocse , a Tashi Lhunpo kolostor apátja.
Tudomány és szenzációhajhászás
A tukdamot olykor a tudomány embereinek is nehéz tudományos szigorral megközelíteni. Két éve kelt lábra a hír, hogy Mongóliában felfedezték egy tukdamban lévő és élő szerzetes 200 éves múmiáját . Az volt a legmeglepőbb, hogy az információt az Ulánbátori Egyetem professzora, Ganhugiyn Purevbata osztotta meg. Ennek ellenére a nyugati sajtó jelentős kétkedéssel fogadta a felfedezést, jó okkal. A professzor nem orvostudományokkal, hanem művészetekkel foglalkozott, s arra, hogy a mumifikálódott test életben van, a múmia szimbolikájából jött rá. A lótuszülésben elfoglalt helyzet és a nyitott bal kéz utalt rá, hogy a tukdam nem zárult le.
A vadzsrajána buddhizmusban (amely magában foglalja a tibeti buddhizmus legtöbb formáját, valamint Mongóliában is elterjedt) az a szokásos gyakorlat, hogy a közismert tanítók testét lótusz helyzetbe ültetik és sóban tartósítják. A múlt dalai lámáinak nagy részét is ilyen módon megőrizték, és a mai napig láthatók a lhászai Potala palotában. Nem lenne szokatlan, hogy egy tisztelt tanítót ily módon temetnek el.
"Nincsenek zombi lámák. A lényeg, hogy ez a szerzetes megvilágosodott meditációs mester volt, aki tudatosan és szándékosan közeledett a halálhoz, és a meditációnak megfelelő testtartásban ült" - mondta Surya Das (Jeffrey Miller), egy amerikai születésű tibeti láma, és népszerű közíró a Daily Beast magazinnak . Surya Das elmagyarázta, hogy a halál után a tukdam hagyományos szakasza következik, amikor a test biológiailag halott, de az elme lehet, hogy nem. A tukdam akkor kezdődik, amikor a halál bekövetkezik , és egy ideig (néhány napig, vagy egy-két hétig) fennmarad. Végül a test elhagyja magát, elkezd bomlani. Ilyenkor sóba csomagolják és tartósítják. Valószínűleg ez a folyamat zajlott le a mongol szerzetes esetében is.
A tukdam nem csak a meditáló szerzetesnek fontos, hanem a tanítványainak is. Ez az állapot a tudatos haldoklás , amely megmutatja, hogyan lehet meditálni még az utolsó levegővel is. Surya Das rámutatott , hogy ez a gyakorlat nem csak a buddhizmusban jelent meg. Hasonló állhat a katolikus szentek csontereklyéinek megőrzése mögött is. "Az emberek hagyományosan azt hitték, hogy a szent vagy bölcs ember fizikai maradványai az eredeti szellem lényegét és áldásait testesítik meg vagy hordozzák magukban."
Ez is érdekelhet
Van-e gyakorlati haszna, ha sikerül kideríteni a tukdam lényegét? Ebben valószínűleg Szögyal Rinpocse (Sogyal Rinpoche) esete adhat útmutatást, aki feltehetőleg a legismertebb buddhista tanító volt a dalai láma után. (A Tibeti könyv életről és halálról című művéből több millió példány fogyott világszerte, magyarul is megjelent.) Szögyal Rinpocse élete sajnálatosan nem szolgált jó példával. A tanítványai elleni erőszakos megnyilvánulások miatt megszégyenült , s talán ez is hozzájárult, hogy súlyosan megbetegedett kolorektális rákban . Nem várta meg a kór elhatalmasodását, tukdamban meditálva halt meg. Annyit azonban megmutatott, hogy ha képesek lennénk megtanulni a távozásnak ezt az irányított, méltóságteljes formáját, az rengeteg reménytelenül beteg emberen segíthetne.
