Elég bajos napokat élünk. Nem csak a szokásos stresszel kell szembenéznünk, mert a COVID-19 járvány következményei áthatják az egész életünket. A gazdasági bizonytalanság (romlik a forint, magas az infláció, csökken a gazdaság teljesítménye) mélyebb és kiszámíthatatlanabb lett, illetve a munkaerőpiac is megsínyli a különféle gazdasági és társadalmi korlátozásokat. Ilyen körülmények között rendkívül kockázatosnak tűnik, hogy új állás keresésébe fogjunk, még akkor is, ha egy mérgező munkahelytől kellene megszabadulnunk. A kérdés csak az, hogy nem jelent-e nagyobb kockázatot, ha a továbbra is olyan állásunk van, amelyben semmi öröm nem maradt, esetleg állandó feszültségben dolgozunk.
Ha az alábbi figyelmeztető jelek közül bármelyik ráillik munkahelyi helyzetünkre, akkor valószínűleg elérkezett az idő a váltásra - olvasható a Ladders magazin írásában.
1. Megjelenik a kognitív diszfunkció
A rossz állás lerontja az ember szellemi képességeit. Mivel a stressz és a túlterheltség miatt az ilyen környezetben dolgozók kifáradnak, csökken a koncentrációjuk, a figyelmüket is könnyebb elterelni feladataikról. Egyre több hibát követhetnek el, hiányossá válik a munkájuk. Ezt persze gyakran az orruk alá dörgölik, vagy csak csendben megjegyzik, ami szintén nem tesz jót a teljesítményüknek.
2. A munka miatt már nem élvezzük a családdal és a barátokkal töltött időt
A túlfeszített munka vagy a munkahelyi feszült hangulat az ott dolgozókat ingerlékennyé teheti, pontosan a fokozott mentális terhelés miatt. Az ilyen helyzetnek általában két kimenete van az érintettek számra. Vagy részt vesznek a családjuk, a barátaik életében, miközben kimerültséget tapasztalnak, és az életükben legfontosabb emberekkel való összeütközéseket kockáztatják, vagy teljesen lemondanak személyes igényeikről a munka javára.
3. Elveszik a hobbik és kedvenc tevékenységek iránti érdeklődés
A depresszió kulcsfontosságú jele, ha már nem akarunk örömöt vagy kiteljesedést találni az egykor élvezetes és vonzó tevékenységekben, utólér bennünket a kiégés. Akinél a munkája miatt megjelenik a depresszió, az üresség érzése a munkaidőn kívüli időtöltésekre, kapcsolatokra is átterjedhet.
4. Rossz éjszakai alvás
A rendkívüli stressz és boldogtalanság megnehezítheti az elménk lecsendesítését, megakadályozva a nyugodt éjszakai pihenést. Álmatlansághoz vezethet, és tovább fokozhatja a munka miatti kimerültséget. Az alváshiány más stresszel kapcsolatos tüneteket is erősíthet, például a fejfájást és a mentális fáradtságot.
5. Már nem számít a személyes teljesítmény
Ha valaki már nem próbál meg minden tőle telhetőt megtenni, hogy feladatait a lehető legjobban oldja meg, többé-kevésbé lemondott arról, hogy elégedettnek érezze magát a munkájával. A teljesítmény ilyenkor egyre inkább romlik, mert nem maradnak értékmérők, amelyek viszonyítási vagy kapaszkodási pontként szolgálnának. Viszont megjönnek a kifogások és az állandó panaszkodás , ami sokat ronthat a munkahelyi emberi kapcsolatokon.
6. Nem látszik, hogyan lehetne kevesebbet foglalkozni a munkával
A munkahelyi problémák egyik megoldása, ha munkaidőn kívül nem törődünk velük. Csakhogy nem mindenki képes elengedni ezeket. Amikor a munkával való foglalkozás közvetlenül kapcsolódik a bizonytalanság és a félelem érzéséhez, az katasztrofális kombináció lehet. Ilyenkor az identitásérzetet teljesen felemészti a munka (és olyan kérdések zakatolnak az érintettekben, hogy: "Már nem elég jó szakember, már nem maradt versenyképes a kollégákkal?"), így nem igazán lehet kikapcsolni, és az élet más területeit előbbre helyezni a fontossági rangsorban.
7. Mély rettegés a munka puszta gondolatától
Sokan ismerik az érzést, hogy gombóccal a torkukban indulnak munkába, illetve (mostanában sokan otthon dolgozva) idegességgel a gyomrukban kapcsolják be a számítógépüket. Azaz a munka puszta gondolata is elegendő ahhoz, hogy rendkívüli szorongást , sőt pánikrohamot váltson ki. Mivel ezek az érzések általában túlmutatnak a racionalitáson, így nehéz logikus megoldást találni a kezelésükre. Jobb eltávolodni tőlük. Ennek egyik módja lehet a felmondás.
8. A munka miatt csökken az önértékelés
Olykor előfordul, hogy mérgező emberekkel vagy ellenséges környezetben dolgozunk. De lehet, hogy azt a szakterületet, ahol tevékenykedünk, gyilkos verseny jellemzi. Ha a helyzet már kikezdi az önértékelésünket , ami a munkában tapasztalt értéktelenség érzéséhez köthető, akkor azt nyugodtan tekinthetjük komoly veszélyt jelző vörös zászlónak.
9. Fantáziálás a kirúgásról
Ha valaki azon agyal, hogy más hozhatja meg a döntést helyette, már közel jutott az adott munkahelyen a végállomáshoz. Hacsak nem az a célja, hogy kirúgassa magát (például anyagi megfontolásokból), akár azt is gondolhatja, nem kell rágódnia a döntésen, hogy megengedheti-e a fizetéséről való lemondást. Magyarán, ha egy adott munka valakit annyira boldogtalanná tesz, hogy valami nyilvánvalóan kellemetlen dologról (például kirúgásról) álmodozik, akkor kétségtelenül eljött az ideje a mentális veszteségek csökkentésének és a távozásnak.
Nem arról van szó, hogy érdemes lenne bárkinek indulatból felmondania. Mindent meg kell tenni, hogy annyi pénzzel és a folytatáshoz szükséges ötlettel álljunk fel, ami lehetővé teszi, hogy elkerüljük az azonnali elhelyezkedés kényszerét. Így elkerülhetünk egy rossz döntést, egy újabb számunkra nem megfelelő állás elfogadását. Ha tiszta fejjel, és félelem nélkül vagyunk képesek munkát keresni , könnyebb dolgunk lesz.
Van azonban a felmondás szükségszerűségének egy másik oldala is. Seth Godin marketing guru, a világ egyik legismertebb közírója például azt állítja az állásváltoztatásról írt könyvében , hogy "A nyertesek állandóan kilépnek. Tudják, mikor kell a megfelelő dolgokat a megfelelő időben abbahagyni." A kilépés szükségességének állapota kétféleképpen is előállhat. A fentebb már taglalt kellemetlen környezetben. Illetve egy olyanban is, amikor már túl kényelmesen érezzük magunkat, vagy olyan helyzetekbe kerülünk, amikor már nem tanulunk semmi újat. Ez pedig elfojthatja a fejlődésünket - állítja a Medium magazin elemzése. Ezért, ha csak rövid időre is, újra és újra el kell hagynunk a komfortzónánkat, különben belecsúszhatunk egy olyan állapotba, amikor már nem leszünk képesek elég gyorsan alkalmazkodni. Ilyenkor nagyobb eséllyel jelenik meg életünkben a stressz, nyomában a kapkodás, a kétségbeesés vagy önértékelési zavarok. Ezért a munkahelyről való kilépést nem szabad tragédiaként, vagy nemkívánatos változásként megélnünk, hanem lehetőségként, ami közelebb vihet minket hosszútávú céljainkhoz, sőt talán a boldogsághoz is, ha azt keressük .
Legjobban: