Aki a nem őshonos poloskák és katicabogarak vagy éppen a spanyol csupaszcsigák magyarországi inváziójára gondol, valószínűleg számba veszi, hogy ezeket a kellemetlen és a megszokott ökoszisztémát felborító élőlényeket hogyan lehetne távol tartani vagy kiszorítani a környezetünkből. Hasonló problémával sokfelé küzdenek a világon. Ezek egyik a súlyos megbetegedést okozó maláriaszúnyogok kordában tartása. Az új géntechnológiai eljárások hatékony megoldással kecsegtetnek, de komoly kérdés, hogy alkalmazásuk vajon nem jelent-e túlságosan mély beavatkozást a természet rendjébe és faragatlan babrálást az evolúció finom fonalai között.
A vezető amerikai közszolgálati rádió, az NPR honlapján összefoglalja a moszkitókísérlettel kapcsolatban felmerült félelmeket és az ezekre adott válaszokat. Az egyik probléma, hogy a szúnyogok fontos szerepet játszanak a táplálkozási láncban, így pusztulásuk más fajokat is fenyegethet. Táplálékként szolgálnak ugyanis a denevéreknek, madarak, halaknak, békáknak és más állatoknak. A jelenlegi kísérlet miatti veszély talán mégsem számottevő, mert több száz szúnyogfaj létezik. Olyan nagy a változatosságuk, hogy a tudósok szerint ha egy fajt drasztikusan elnyomnának vagy teljesen ki is pusztítanának, ez még egyáltalán nem befolyásolná más fajok élelemforrásait.
Az is igaz, hogy a szúnyogok is beporzók. Mivel azonban más szúnyogfajok és rovarok érintetlenül maradnának, más élőlények töltenék be a megürült szerepet az ökoszisztémában. A tudósok szerint az eddigi kutatások azt mutatják, hogy a megcélzott szúnyogfaj, az Anopheles gambiae nem kulcsfaj, azaz eltűnésének nem volna jelentős negatív ökológiai hatása.
A génmódosított szúnyogokat a Target Malaria projektben előállító tudósok azt mondják, hogy munkájuk közben intenzíven tanulnak, és még jobban meg kell érteniük a beavatkozások következményeit, mielőtt bármilyen génmódosított élőlényt kiengednének a természetbe.
Milyen félelmekkel kell szembenézni?
Az első számú aggodalom, hogy a génszerkesztés és a génmeghajtók (adott génkészletek megerősítését öröklés útján elérő géntechnológiai eljárások) alkalmazása túl veszélyes. Az ökoszisztémák ugyanis annyira bonyolultak, hogy lehetetlen megjósolni, mi történne, ha egy génmeghajtással tervezett élőlény elszabadulna a természetben. Az emberi beavatkozás miatt fellépő ökológiai zűrzavarra túl sok példa van, hogy egy vállrándítással tovább lehessen lépni. Az egyik konkrét félelem például az, hogy az egyes szúnyogfajok eltüntetése olyan lyukat üthet az ökoszisztéma szövetén, amely lehetővé tenné egy másik faj számára, hogy akár még veszélyesebb egészségügyi problémákat okozzon, például más rovarok által terjesztett betegségek üssék fel a fejüket.
A kritikusok másik érve, hogy kevésbé aggasztó megoldások is használhatóak a malária ellen. Így a vízrendszerek és a szennyvízcsatornázás fejlesztése, amivel csökkenteni lehet a szúnyogok tenyészőhelyeinek számát. A kutatók azonban azzal érvelnek, hogy a génmódosított szúnyogokkal sokkal célzottabban lehet eljárni, mint a hagyományosan alkalmazott rovarirtószerekkel , amelyek sokkal kiterjedtebb ökológiai károkat okoznak, mint egyetlen szúnyogfaj eltávolítása.
A Target Malaria projekt szakértői szerint általában nincs génátadás a maláriát terjesztő és nem terjesztő szúnyogfajok között. Afrikában ez a betegség elsősorban három fajjal hozható összefüggésbe, amelyek mindegyike az Anopheles családhoz tartozik. Ha az Anopheles gambiae és az Anopheles coluzzii között megtörténne a gének átadása, akkor ez segítene egy másik veszélyes szúnyogfaj visszaszorításában. De a génáramlás általában nagyon alacsony vagy nulla a vadonban - állíja Ruth Mueller entomológus, a szúnyogokat tesztelő laboratórium vezetője, aki azonban elmondta, hogy a csekély esély ellenére is vizsgálják a géntovábbítás problémáját.
Felmerült az a kérdés is, hogy nem volna-e jobb, ha a mutáns szúnyogok megtervezésére és előállítására, illetve megfigyelésére kiadott pénzt a tudósok hatékony maláriaellenes vakcina kifejlesztésére fordították volna. Ezt azzal utasítják el, hogy évtizedek óta folyik a munka a hatékony oltóanyag kidolgozásán, de eddig a kutatások csak részsikereket hoztak. A vakcinák tökéletesítésre szorulnak. Emiatt indokolt másfajta megközelítéseknek is teret engedni, ugyanis a malária minden évben - becslések szerint - jóval több mint 200 millió megbetegedést és közel 430 ezer halálesetet okoz.
Ha beválik, más fajok ellen is alkalmazható
A kutatók kifejezetten érdeklődnek az iránt, hogy génszerkesztéssel hogyan küzdhetnek le a rovarok és más élőlények által okozott problémákat. A Kaliforniai Egyetem tudósai például a CRISPR génolló és génmeghajtók használatával lépnének fel a gyümölcslegyek ellen. Ezek a rovarok komoly problémát jelentenek például a bogyós gyümölcsöket termelő farmerek számára. De a módszer felhasználható eddig nem vizsgált szúnyogfajok ellen is, amelyek például olyan súlyos betegségeket terjesztenek, mint a Zika. Más tudósok pedig azon dolgoznak, hogy a Lyme-kórban kulcsszerepet játszó kullancsokat vagy esetleg az invazív rágcsálófajokat fékezzék meg géntechnológiával, hiszen ezek hallatlan károkat okozhatnak a törékeny egyedi ökoszisztémákban, például Új-Zélandon, Hawaiion és máshol is.
Legjobban: