Aki túl akar élni, annak mentálisan erősnek, sőt keménynek kell lenni. Túlélési vágy és jó gondolkodásmód nélkül nincs olyan eszköz vagy felszerelés, amely megmenthetne. A túlélési mentalitás (az élni akarás bármekkorák is a nehézségek) sokoldalú. Ahogy a veszélyes szituációk sem egyformák, hiszen beszélhetünk betegségekről, balesetekről, extrém körülmények közé (például erdőtűzbe vagy hóviharba) kerülésről, rablótámadásról stb. Azaz rengeteg rejtett veszély létezik, de vannak olyan módszerek, amelyek segítenek, hogy az adott helyzetben visszaszerezzük a kezdeményezést, és biztonságot teremtsünk magunk és a családunk számára - írja a Popular Science magazin.
Kitartás
A kitartásnak semmi köze sincs a fizikai keménységhez vagy az állóképességhez. Ez az akarat erősségének és az elme keménységének megnyilvánulása. Egy igazán kitartó ember arra készteti magát, hogy kibírja az elfogadhatatlant, jusson túl az elviselhetetlen szenvedésen, és élje túl azt a helyzetet, amelyben senki sem várná, hogy képes lesz rá. Az a lényeg, hogy legyőzzük a belső gyengeségeinket és legyőzzük a feladás vágyát.
Számos dolog tönkreteheti a velünk született kitartást, de leginkább a romló mentális egészség okolható ezért. Például a hosszú elszigeteltség extrém helyzetekben vagy katasztrófák után is megnehezíti a túlélést, nem is beszélve a magányosságról, amely súlyosbíthatja a szorongást, a depressziót vagy az öngyilkossági gondolatokat . Ha figyelembe vesszük a stresszt, az aggodalmat, a fáradtságot, a sérüléseket, a kiszáradást és az alváshiányt - tehát azokat a dolgokat, amelyeket egy vészhelyzet során jó eséllyel megtapasztalhatunk, akkor előtérbe kerül a túlélésért való küzdelem. Ebben pedig akkor lehetünk sikeresek, ha képesek vagyunk magunkra és társainkra figyelni, s ennek alapján megfelelően értékelni, kezelni a szorongás, a depresszió, a harag, a frusztráció, a hiperaktivitás, a bűntudat, öngyilkosságról való beszéd és az irracionális viselkedés jeleit.
Alkalmazkodóképesség
Az alkalmazkodóképesség a túlélési gondolkodásmód egyik sarokpontja. Az alkalmazkodáshoz képesnek kell lenni a változásokra az események, helyzetek és környezet átalakulása során. Ez a rugalmasságról és az új lehetőségek kipróbálásáról szól, beleértve a kemény munkát is. Ha valaki eltéved egy erdőben nem érdemes azon morfondírozni, hogy milyen jól jönne egy meleg vacsora, vagy éppenséggel egy megvetett ágy. A valóságból kell kihoznia a legjobbat - például éjszakai hajlékot építeni vagy táplálékot gyűjteni. Az alkalmazkodást leggyakrabban a konokság, makacsság akadályozza. Ez jónak tűnhet a túlélésben, de csak akkor, ha nem keverjük össze a kitartással. Az alkalmazkodás megtagadása és az új dolgok elutasítása önpusztításhoz vezethet. Erre jó példa az oltások merev elutasítása.
Kreativitás
A velünk született kreativitás általában haszonnal jár, mert lehetővé teszi, hogy ötletes megoldásokat találjunk a problémáinkra (a mindennapi életben és a vészhelyzetekben is). Ha valaki fél a kudarctól, akkor ez tönkreteheti a természetes kreativitását. A félelemnek ez a formája különbözik a normális félelemtől. Akár gyermekkorból is származhat, ha az extrém módon kritikus felnőttek lerombolták az adott személy önbizalmát. E félelem oka lehet, hogy tartanak másoknak csalódást okozni, vagy beismerni, hogy a képességeik korlátozottak. A sikerhez el kell felejteni a kudarc fenyegetését, és megérteni, hogy mindenkit érnek kudarcok. Az eltervezett dolgokat viszont önbizalommal kell megvalósítani. Az önbizalom felszabadíthatja a kreativitást, a kreativitás pedig végül eredményt hoz.
Pozitív godolkodás
Az önbizalom és a kreativitás mellé a tartósan pozitív hozzáállás is szükséges. A szalmalángszerű kísérletek jellemzője, hogy nincs mögöttük kitartás és pozitív szemlélet. A nehézségeket lehetőségként is fel lehet fogni, és azokra koncentrálni. Ha valaki egy súlyos betegségből vagy sérülésből fel akar épülni, ezt az időt az élete átgondolására és tervezésre is használhatja, azaz jobb helyzetbe hozhatja magát. Ezzel szemben rosszabb helyzetbe kerül, ha valakinek csak az jár a fejében, hogy nyomorék lesz.
Elfogadás
Ahhoz, hogy ki lehessen lábalni a nehéz helyzetekből, például egy súlyos betegségből, azt el kell fogadnia . Hiába tiltakozunk ellene, a valóság attól nem fog megváltozni, vagy csak még rosszabbá válhat. Az elfogadás azt jelenti, hogy felismerjük és megértjük a helyzetünket, ami lehetővé teszi annak átgondolását, hogy mit tehetünk. Az elfogadás nem azt jelenti, hogy a dolgok örökké rosszul fognak menni, hanem csak azt, hogy őszinték vagyunk a problémáinkkal kapcsolatban. A betegség elfogadása lehetővé teszi annak megértését, hogy ilyen az új életünk, ebből kell kihozni a legtöbbet, ami jó esetben a teljes gyógyulást is magában foglalja.
Humor
A humor igazi fegyver lehet. Nem arról van szó, hogy vicceket mesélve nagyokat hahotázunk, miközben a vidámság leple alatt belülről szétmar a kétségbeesés. Az irónia, a szatíra, a szarkazmus segíthetnek abban, hogy kigúnyoljuk a nyomorult helyzetet, amiben vagyunk, és ezzel el is távolítsuk magunktól. Ha a bajainkat úgy tudjuk kezelni, mint egy átmenetileg nálunk lévő kellemetlen látogatót, akkor nem magunkat fogjuk marcangolni, hanem a bajunkat gúnyoljuk ki. Ez segít túlélni a legnehezebb napokat. Persze el kell ismerni, hogy szerencsére csak ritkán, de előfordulhatnak olyan szívszorító helyzetek, amikor a legkeserűbb humornak sem marad hely. A humor a sötét helyzetekben is úgy működik, hogy oldja a stresszt, illetve fokozz az agy kémiai folyamatait, hat a jutalmazási központjára, felszámolva a depressziót és a szorongást.
Bátorság
A félelem és a bátorság sziámi ikrek. Ne egymás ellentétei, hanem feltételei. Ha nincs félelem, nincs ok bátorságra sem. A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a félelem feletti dominancia megszerzése. A veszélyhelyzetben megjelenő "harcolj vagy menekülj" reflex kívül esik a bátorságon. Ha valaki felveszi a harcot, attól még nem bátor, az csak egyfajta pánikreakció. A bátorsághoz a félelem elfogadására van szükség, majd a veszély tudatában való cselekvésre. A tervezés és a cselekvés oldani fogja a stresszt, azaz a kiszámított kockázat jobb döntésekhez vezethet. Bizonyosan ez áll a mondás mögött, hogy bátraké a szerencse. (A bátorságot azonban ne keverjük össze a józan mérlegelést nélkülöző vakmerőséggel.)
Motiváció
A túlélésben a motiváció alapvetően fontos. Ha van miért élni, az hatalmas energiákat szabadíthat fel. Számos történet szól arról, hogy valaki csak azért menekült meg a halál torkából, mert úgy gondolta, hogy a családjának, közösségének szüksége van rá. Ez a motiváció minden embernél más. A reménytelenség viszont lerombolja a tetterőt, és felváltja kompromisszumok megkötésével. Például valaki már nem akar meggyógyulni, csak a fájdalmat szeretné elkerülni. Márpedig ezek a kompromisszumok lefelé visznek. Ezért fontos, hogy a motivációnk mindig megmaradjon, mert az lehetőséget teremt a pozitivitásra, az alkalmazkodókészségre és erősíti a kitartást, és végül elvezethet a gyógyuláshoz vagy megmeneküléshez.
Legjobban: