Először is le kell szögeznünk, hogy a fogyókúra nem azonos az egészséges táplálkozással, még kevésbé az egészséges életmóddal. Egészségesen élni ugyanis azt jelenti, hogy kielégítjük testünk és szellemünk minden olyan szükségletét, amely a gyors és teljes regenerációt teljessé teszi. De ebbe nem is jó belegondolni - inkább csak csinálni kell. Ha ugyanis felsoroljunk, hogy mi mindent kellene tennünk, akkor a lista nyomasztóan hosszú lesz. Például ilyesmivel fogunk találkozni:
- Jól étkezünk: megfelelő adagokban megfelelő mennyiségeket fogyasztunk, megfelelő időelosztásban, de a szükséges tápanyagokat is a kívánatos mennyiségben és ütemezésben visszük be.
- Karbantartjuk az idegrendszerünket, mentális és reproduktív képességeinket: kerüljük a stresszt, pozitív élményekre törekszünk, pozitív jelzéseket adunk másoknak, megfelelően sokat alszunk megfelelő pózban és körülmények között, gondoskodunk a szellemi terhelésről, de nem engedjük a túlterhelést, ápoljuk társas kapcsolatainkat a munkában és a magánéletben is, lehetőleg családi környezetben élünk, kiegyensúlyozott szexuális életet élünk.
- Eleget mozgunk: legyőzzük a lustaságunkat, napi rendszerességgel átmozgatjuk a testünket, gondoskodunk a keringési rendszerünk tréningjéről, nem engedjük, hogy izomtömeget vagy csontsűrűséget veszítsünk, fenntartjuk kötőszöveteink rugalmasságát.
- Tartózkodunk a káros szenvedélyektől: nem fogyasztunk alkoholt, nem dohányzunk, nem élünk drogokkal, nem végzünk függőséget okozó tevékenységeket.
Az utolsó pontnál azonban érdemes visszatérni az étkezéshez, mert a zsírok és a szénhidrátok esetében van kapcsolat a függőségekkel. És ekképpen a fogyókúrával is, amelyről végső soron ezúttal szó lesz. Tudjuk, hogy enni jó. Ha éhünket csillapítjuk, agyunk jutalmazóközpontja igen kellemes jeleket küld. Ennek egy olyan világban, ahol nincs igazi korlátja az élelmiszerfogyasztásnak, elég nagy veszélyei vannak, hiszen többet eszünk és gyakrabban, mint indokolt volna. És ez aztán lassú elhízáshoz vezet. A szervezet ugyanis a feleslegesen bevitt energiát a zsírsejtekben eltárolja, és ha túl nagyok lesznek a tartalékok, már kész is a baj.
Ennek oka, hogy amikor a különféle szervekhez tartozó sejtjeink jelzik a tápanyaghiányt, és megjelenik az éhségérzet, hiába is ennénk, ha az energiabevitelhez a sejtek nem kapnák meg a kémiai kulcsot, amely nem más, mint az inzulin. Sajnálatos módon a tápanyag megjelenésére a zsírsejtek reagálnak a leggyorsabban: elhappolják, amit csak lehet, és miközben hízunk, a többi sejtünk éhezik. Persze, az éhségérzet megint megjelenik, ennek hatására pedig feleslegesen viszünk be kalóriákat. Következésképpen a helyzet csak egyre rosszabb lesz. Ezt az ördögi kört tudatosan kell megszakítanunk. Ezt hívják köznyelven fogyókúrának.
Melyik károsabb?
A cukrot ma már a szervezet működésére gyakorolt hatás szempontjából károsabbnak tartják , mint a zsírt, de a fogyókúránál korántsem látszott biztosnak, hogy ez az értékrend érvényes. Ezért a zsír vagy cukor kérdését a Stanford egyetem orvosi karának kutatói is feltették: arra voltak kíváncsiak, hogy a gyakorlatban melyik stratégia eredményesebb. Azaz mitől kell őrizkednünk a két főellenségnek kikiáltott tápanyagcsoport közül? A zsírokat vagy a szénhidrátokat kell-e inkább kiiktatni étrendünkből?
A JAMA, az Amerikai Orvosi Szövetség folyóirata által közölt tanulmány több mint 600 túlsúlyos, 18-50 éves felnőtt, fele részt férfi és fele részt nő vizsgálata alapján adott elemzést a helyzetről . A vizsgálat alanyai egészséges, alacsony zsírtartalmú vagy egészséges, alacsony szénhidráttartalmú étrendet tartottak 12 hónapon át. Az eredmények azt mutatták, hogy nem számított, hogy az emberek kevesebb szénhidrátot vagy kevesebb zsírt fogyasztottak-e: ha egyébként egészséges volt az étrendjük, akkor végül ugyanolyan arányban mérséklődött a túlsúlyuk.
Nem vagyunk egyformák
Az egyéni különbségek figyelembevétele érdekében a résztvevőkön előtanulmányokat végeztek. Szekvenálták a genomjukat, hogy kiszűrjék a specifikus génmintákat, amelyek fokozhatják vagy gátolhatják a súlyvesztést, és tesztelték az inzulinszintjüket is. Összességében a genom és az inzulinszintek egyik diéta esetében sem befolyásolták az egyéni fogyási eredményeket.
Christopher Gardner professzor, a tanulmány egyik szerzője szerint mindnyájan hallottunk olyan történeteket, hogy egy ismerősünknél egy diéta nagyszerűen működött, míg másnál egyáltalán nem. Ennek oka, hogy nagyon különbözőek vagyunk, és csak most kezdjük megérteni ennek a sokszínűségnek az okait. "Talán nem azt kellene megkérdeznünk, hogy mi a legjobb étrend, hanem hogy mi a legjobb diéta - és kinek?" - mutatott rá a professzor , hogy miért nehéz jó fogyókúrás tanácsokat adni és kapni.
A tanulmány résztvevőit ezért arra ösztönözték, hogy egészséges, alacsony zsírtartalmú és alacsony szénhidráttartalmú diétákat folytassanak, ne pedig előre meghatározott ételeket egyenek vagy előírt étrendeket kövessenek, amelyek nem különösebben táplálóak, és csak azért felelnek meg a célnak, mert kevés zsírt vagy szénhidrátot tartalmaznak.
"Biztosak vagyunk abban, hogy mindenkinek elmondhatjuk: étrendjüktől függetlenül menjenek a termelői piacra, friss alapanyagokból főzzenek, és ne vásároljanak feldolgozott, kényelmes ételeket. Azt is tanácsoltuk a vizsgálatban résztvevőknek, hogy étrendjük miatt ne legyen éhesek vagy depriváltak, mert akkor hosszú távon nehéz fenntartani. Azt akartam, hogy válasszanak egy alacsony zsírtartalmú vagy alacsony szénhidráttartalmú étrendet, amelyet örökké követhetnek, ne pedig olyat, amelyet a tanulmány befejezésekor kidobnak" - mondta Gardner.
A tizenkettedik hónap végére a résztvevők átlagosan 6,5 kilogrammot veszítettek. Néhányan több mint 30 kilóval karcsúbban zártak - de voltak olyanok is, akik 4,5-10 kiló pluszt szedtek fel. "Mindkét diétás csoportban azt hallottuk azoktól, akik a legtöbbet fogytak, hogy segítettünk nekik megváltoztatni a kapcsolatukat az élelmiszerekkel, és most már jobban képesek gondolkodni arról, ahogyan étkeznek" - számolt be Christopher Gardner.
Legjobban: