Orvosszakértők szerint egy friss tanulmány, amelyet a Cell Metabolism folyóirat közölt, teljesen megváltoztatja a szimpatikus idegrendszerről vallott nézeteket, a pánikhelyzetre adott válaszok megértését, és megmutatja, hogy a csontok milyen kritikus jelentőségűek egészen más okokból is, mint amit eddig tartottunk róluk. A tudományos közösség többsége eddig úgy gondolta, hogy az adrenalin, a mellékvesék által termelt jól ismert hormon, indítja be a szervezet "menekülj vagy harcolj" funkcióját. De a laboratóriumi egerek bevonásával készített új kutatás szerint az akut stresszválasz lehetetlen az oszteokalcin nevű hormon nélkül, amelyet - mint a neve is mutatja - a csontok állítanak elő.
Julian Berger, a Columbia Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője elmondta, hogy amikor csapata az egerekben gátolta az oszteokalcin termelést, majd olyan dolgokat helyeztek el a közelükben (például rókavizeletet) amely stresszt váltott ki belőlük, az állatok meglepő módon reagáltak - írja a Popular Science tudományos magazin.
A csont több, mint eddig gondolták
Akit meglep, hogy a csontok az idegrendszert befolyásoló hormont termelhetnek, nincs egyedül. Alig több mint egy évtizede a tudósok úgy gondolták, hogy a csontok nagyjából pontosan olyannak, mint amilyennek első pillantásra láthatók: kalciumból felépülő üreges csövek, amelyek testünk többi részének megtartásáról gondoskodnak. De ahogy ez az új tanulmány is igazolja, a csontváz valójában hatással van arra, ahogy a körülöttünk lévő világra reagálunk.
A kutatók nem arra törekedtek, hogy feltárják az oszteokalcin szerepét a stresszreakciónkban, csak megpróbáltak rájönni, hogy az adott körülmények hatására milyen változások indulnak meg a csontokban. Miután rájöttek, hogy az akut stressz a változások legfontosabb kiváltó tényezője, úgy döntöttek, hogy pontosan megvizsgálják, hogy mit csinál az oszteokalcin a pánik pillanatában.
Megállapították, hogy amikor a vizsgált rágcsálókban felszabadították az oszteokalcint, az "kikapcsolta" a paraszimpatikus idegrendszert, amelyet más néven a "pihenés és emésztés" idegrendszerének is neveznek. Ez egészen addig aktív, amikor a dolgok normálisak, és arra készteti a testet, hogy folytassa a mindennapi folyamatait. Amikor a dolgok nem normálisak - például amikor megkísérelnek megölni bennünket - a szimpatikus idegrendszer magasabb sebességfokozatba vált, és az energiát az (elméletileg) életmentő tevékenységek felé irányítja.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Osztekalcin nélkül nincs pánikreakció
Az adrenalin továbbra is fontos része a folyamatnak, csakúgy, mint a kortizol hormon, amelyet szintén gyakran társítanak a stresszhez. Ezek aktiválják és tartják fenn a szimpatikus idegrendszer "küzdj vagy menekülj" reakcióját. De erre csak akkor kerülhet sor, ha az oszteokalcin kikapcsolja a paraszimpatikus idegrendszert. "Ha valaki el akar indulni az autójával, akkor le kell nyomnia a gázpedált és egyidejűleg le kell vennie a lábát a fékről" - mondta Berger szemléltetésként.
Berger szerint ezek a megállapítások egy félmilliárd éves titok megfejtéséhez visznek közelebb, azaz megmagyarázhatják, hogy miért vannak egyáltalán csontjaink. A belső csontváz az evolúciós eszközkészlet viszonylag késői darabja, nagyjából 509 millió évvel ezelőtt jelent meg. Ha kitaláljuk, hogy a gerincesek miért fejlesztettek belső vázat, felfedhetjük, hogy a csontváz hogyan befolyásolja az egészségünket és jólétünket. Számos elmélet létezik a csontok működéséről, de ez a tanulmány annak a gondolatnak ad hotelt leginkább, amely szerint a ragadozókkal szembeni védelem miatt volt szükség a csontvázra. Az oszteokalcin szerepéről szóló korábbi tanulmányok azt mutatták, hogy ez a fehérje javítja a memóriát és lehetővé teszi a test számára, hogy gyorsabban nyerjen energiát a glükózból.
Ha megnézzük, hogy mit csinál az oszteokalcin, és mit az adrenalin, akkor sok átfedést találunk. Az adrenalin is részt vesz a glükóz felszabadításában, növeli a pulzust, és egy sor más módon járul hozzá a küzdelem vagy menekülés reflexéhez.
Ez is érdekelhet
A jövőbeli kutatásoknak azonban még ki kell deríteniük a stresszreakciók pontos kémiai mechanizmusait is. Itt az ideje azonban, hogy újraértékeljük a testünk olykor különös, bonyolult rendszerét, és nagyobb tisztelettel tekintsünk a csontjainkra, amelyek sokkal többet tesznek annál, hogy megfelelő helyzetben tartják a szerveinket.
