A zsebkendőt Európában találták fel. Rotterdami Erasmus németalföldi humanista a következőket írta 1530-ban az orrukat fújókat eligazítandó: "Süvegébe vagy ruhájába fúj orrot a paraszt; karjával, könyökével a halárus, s nem sokkal illőbb kézzel csinálni, ha utána a taknyot a ruhádba kened. Illendő az orrlikak váladékát kendőbe felfogni; méghozzá kissé elfordított testtel, ha magasabb rangúak is vannak jelen. Ha két ujjunkkal fújunk orrot, s valami a földre hullik, azonnal rá kell taposni". Azaz már a XVI. században is a zsebkendő használata volt illendő, de ekkor még igen távol voltunk attól, hogy felhasználható legyen a papír erre vagy bármely más higiénés célra. Könnyű belátni, hogy a technológia fejlettsége ezt nem tette lehetővé.
De amint a papírfeldolgozás elég magas szintre jutott, rögtön feltalálták a papír zsebkendőt, hol máshol, mint a szabad vállalkozás földjén, Amerikában. És nem is akárhogyan. Az I. világháború előtt Európában fejlesztették ki a krepp cellulózvattát pamutpótlóként. A ma is fontos piaci szereplőnek számító Kimberly-Clark cég 1914-ben hajóztatta át az ötletet az Egyesült Államokba. A háborúban nagy volt a pamuthiány, így a Kimberly-Clark meggyőzte a katonaságot, hogy a papíralapú termékét használják sebészeti kötszerként, sőt a gázálarcok szűrőjében is.
A világégés évei után azonban új piacot kellett szerezni a pamutpótló terméknek. Ennek érdekében a cég az 1920-as években kifejlesztett egy sima, puha papírt. Az első ilyen anyagból készült fogyasztási cikk a női egészségügyi betét volt, amely kezdetben (talán a túlságosan nagy prűdség miatt) nem volt sikeres. A zsebkendőként való használat azonban már más ügy volt. A "papírszövet" praktikuma hamar meggyőzte a közönséget , olyannyira, hogy a Kleenex márka angol nyelvterületen köznévvé lényegült át. A papír zsebkendő pedig szinte teljes mértékben átvette az uralmat az orrtörlés és orrfújás piacán.
Infografikánk azt illusztrálja, hogy ez alól Magyarország sem kivétel .
Legjobban: