Fél évvel ezelőtt még senki sem gondolta komolyan, hogy a COVID-19 járvány történelemfordító esemény lehet. Mára azonban világossá vált, hogy a kezdeti apró változások megerősödtek, felgyorsultak, és az életünk szerves részévé válhat például a telemedicina, a távmunka, a társadalmi távolságtartás, a kézfogáspótló üdvözlés, az online vásárlás, a készpénz jelentős visszaszorulása, és még sorolhatnánk. Nem lehetünk biztosak benne, hogy ezek a változások túlélik a járványt, és abban sem, hogy ezek összességükben jót vagy rosszat jelentenek-e. Három korábbi hasonló csapás azonban megmutathatja, hogy a COVID-19 hogyan hajlíthatja meg a történelem ívét - állítja Andrew Latham , a minneapolisi Macalester főiskola politikatudomány professzora.
A tudós szerint - akinek szakterülete éppen a pandémiák társadalmi hatásainak tanulmányozása - a járványok általában háromféleképpen alakítják az emberi viszonyokat. Először is mélyen megváltoztathatják a társadalom alapvető világképét. Másodszor felboríthatják az alapvető gazdasági struktúrákat. És végül megingathatják a nemzetek közötti hatalmi harcokat.
A betegség, amely felemelte a nyugati kereszténységet
Az antonin-ragály és ikertestvére a ciprián-ragály - ma úgy gondolják, hogy mindkettőt egy himlőtörzs okozta - 165 és 262 között pusztított a Római Birodalomban. Becslések szerint a száz éven át pusztító járványhullámok együttesen a birodalom lakosságának negyedét-harmadát ragadhatták el. Bár megdöbbentő a halálozások száma, de ez csak a történet egy részét mondja el. A járvány által elindított folyamatok a Római Birodalom vallási kultúrájában is mély átalakulást váltottak ki. Az antonin-ragály előestéjén a birodalom még pogány volt. A lakosság döntő többsége több istent és szellemet imádott, és úgy vélte, hogy a folyók, fák, mezők és épületek mindegyikének megvan a maga saját szelleme.
A monoteista kereszténységnek - amely szemléletében igen messze állt a pogányságtól -, csak 40 ezer híve volt, ami a birodalom lakosságának legfeljebb 0,07 százalékát tette ki. A ciprián-ragály visszavonulása után egy nemzedéken belül azonban a kereszténység lett a birodalom uralkodó vallása - állítja Latham a The Conversation magazinban megjelent cikkében . Ebben felteszi a kérdést, hogy hogyan hatottak az ikervárványok e mély vallási átalakulásra. Rodney Starkra hivatkozik, aki A kereszténység felemelkedése című munkájában azzal érvel, hogy ez a két járvány a kereszténységet sokkal vonzóbb hitrendszerré tette.
Ameddig a betegség gyakorlatilag gyógyíthatatlan volt, a kezdetleges palliatív gondoskodás - például élelmiszer- és vízellátás - támogatta a gyengék gyógyulását addig, amíg képesek lettek önmagukról gondoskodni. A keresztény szeretet és a betegek gondozásának etikája ösztönözte azoknak a társadalmi és karitatív hálózatoknak a létrejöttét és terjedését, amelyek köré a korai egyház szerveződött. A birodalom keresztény közösségei hajlandóak és képesek voltak ilyen jellegű ellátást nyújtani. Ezzel szemben a pogány rómaiak inkább elmenekültek a ragály elől, vagy elszigetelték magukat, hogy megússzák a megfertőződést.
Először is, a keresztények nagyobb mértékben voltak kitéve e csapások pusztításának, mint pogány szomszédaik, de emiatt gyorsabban is fejlődött ki náluk az adaptív immunitás magasabb szintje. Egy idő múlva már látszott, hogy sok keresztény túléli a pestist, amit sokan isteni segítségnek, vagy a keresztény létforma előnyének tulajdonítottak. Azaz vonzóvá vált a kereszténység. Ugyanakkor a beteg pogányok gondozása soha nem látott lehetőségeket nyújtott a hittérítésre is.
Másodszor e csapások aránytalanul érintették a fiatal és a terhes nőket, ám a keresztények alacsonyabb halálozási aránya magasabb születési arányt eredményezett. Mindennek nettó hatása az volt, hogy nagyjából egy évszázad alatt egy lényegében pogány birodalom jó úton halad afelé, hogy a lakosságában a keresztények többségbe kerüljenek.
Justinianus pestise és Róma bukása
Justinianus pestise 542-ben érte el a Római Birodalmat, és csak 755-ben tűnt el. Két évszázadon keresztül folytatódó visszatérései során becslések szerint a lakosság 25-50 százalékát, 25-100 millió embert pusztított el.
Ez a hatalmas veszteség megbénította a gazdaságot, és pénzügyi válságot váltott ki, amely kimerítette az állam kasszáját, és szétzilálta a birodalom egykor hatalmas hadseregét. Keleten Róma fő geopolitikai riválisát, Perzsiát is megsemmisítette a pestis, ezért nem volt képes kihasználni a Római Birodalom gyengeségét. De az iszlám Rasídun kalifátus erőit Arábiában a pestis nagyrészt érintetlenül hagyta. Ennek okai nem világosak, de valószínűleg a kalifátus nagyvárosi központoktól való viszonylagos elszigeteltsége állhat mögötte. Abu Bakr kalifa megragadta az alkalmat, és hadereje gyorsan nagy hódításokat ért el.
A pandémiát megelőzően a mediterrán világot viszonylag egységesítette a kereskedelem, a politika, a vallás és a kultúra. Ez végleg megváltozott. A középkori Európában pedig kialakult egy új, jellegzetes társadalmi-gazdasági rendszer. A pestis előtt az európai gazdaság rabszolgaságra épült. A pestis után a rabszolgák jelentősen lecsökkent kínálata arra kényszerítette a földbirtokosokat, hogy kezdjenek telket adni a névleg "szabad" munkásoknak, a jobbágyoknak, akik az úr mezején dolgoztak, és cserébe katonai védelmet és bizonyos törvényes jogokat kaptak.
A középkor fekete halála
A fekete halál 1347-ben tört ki Európában, és ezt követően a teljes 80 milliós európai lakosság egyharmada, de lehet, hogy a fele áldozatául esett. De a járvány nem csak az embereket pusztította el. Mire a pandémia az 1350-es évek elejére elhalványult, egy kifejezetten modern világ alakult ki, amelyet a szabad munkaerő, a technológiai innováció és az egyre növekvő középosztály határozott meg. Mielőtt a Yersinia pestis baktérium megjelent, Nyugat-Európában egy túlnépesedett feudális társadalom élt, amelyben a munkaerő olcsó volt, a jobbágyoknak gyenge volt az alkupozíciójuk és a társadalmi mobilitás elakadt, illetve kevés volt az ösztönző a termelékenység növelésére.
A pestis miatt azonban komoly munkaerőhiány keletkezett, ami nagyot javított a parasztok alkupozícióján. Az agrárgazdaságban új szelek kezdtek fújni a technológiai fejlődés (a vaseke, a háromnyomásos vetésforgó és a trágyázás) révén, amely gyorsan terjedt a hatékonyságától ösztönözve. Megjelentek a munkaerő-megtakarító eszközök is, köztük például a nyomdák, a bányaszivattyúk, vagy éppen a puskaporos fegyverek.
A feudális kötelezettségek alóli mentesség és a társadalmi ranglétrán való feljutás vágya sok parasztot arra ösztönzött, hogy városokba költözzön, és kézművességgel kezdjen foglalkozni. A sikeresebbek gazdagabbak lettek, és új középosztályt alkottak. Mind többen engedhették meg maguknak a luxuscikkeket, amelyeket csak Európa határain túl lehetett beszerezni, ami viszont ösztönözte mind a távolsági kereskedelmet, mind a hatékonyabb háromárbocos hajók kifejlesztését. Az új középosztály növekvő vagyona a művészetek, a tudomány, az irodalom és a filozófia pártfogását is segítette. Ennek eredménye volt a kulturális és szellemi kreativitás robbanása, amit ma reneszánsznak nevezünk.
Min változtat a COVID-19?
Mindebből még nem következik, hogy a COVID-19 járványnak hasonlóan földrengő kimenetele lesz. A jelenlegi pandémia halálozási aránya közel sem hasonlít az említett csapásokéhoz, ezért a következmények sem lehetnek olyan szeizmikusak - véli Latham. De hozzáteszi, hogy vannak arra utaló jelek, amelyek szerint fordulatot vehet a történelem trendje.
Egyrészt a Nyugat nyitott társadalmainak nehézségei, hogy megbirkózzanak a vírussal, töréseket okozott a liberális demokráciába vetett hitben, és teret engedett más ideológiák fejlődésének és terjedésének. Ennek kézzelfogható példáit jól ismerjük. Az illiberalizmust például a saját bőrünkön tapasztalhatjuk. Az Egyesült Államokban pedig hamarosan az elnökválasztáson mondanak ítéletet egy hasonló szemléletről.
Ezzel párhuzamosan a COVID-19 felgyorsíthatja az USA és Kína közötti erőviszonyok már folyamatban lévő geopolitikai átalakulását. A világjárvány során Kína az egészségügyi selyemút kezdeményezésének részeként világszerte vezető szerepet tölt be más országoknak nyújtott orvosi segítségben. Egyesek szerint azzal, hogy Amerika elmulasztotta vezető szerepének megmutatását a járványban, illetve Kína viszonylagos sikere együttesen felgyorsíthatja a távol-keleti nagyhatalom globális vezető pozícióba kerülését.
Ez is érdekelhet
Ugyanakkor a COVID-19 felturbózta a régóta bevált módszerek, tevékenyégminták és gyakorlatok átalakulását, ami azzal a következménnyel jár, hogy a nagyvárosok, a koncentrált munkahelyek és a tömegközlekedés jövője megváltozik. Az összes gazdasági, technikai és társadalmi együttműködési fejlemény végül ugyanolyan mélyreható átalakulást hozhat, mint amelyeket az 1347-es fekete halál váltott ki. De erről Andrew Latham szerint igazából csak unokáink és dédunokáink győződhetnek majd meg.
Legjobban: