Mindannyiunktól óriási erőfeszítést kíván, hogy feladva szokásainkat - tulajdonképpen a normális életünket - magunkra zárjuk az ajtót, és olyan kevés személyes érintkezést tartsunk fenn, amennyire csak lehetséges. Mivel az ember evolúciós és kulturális okokból is társas lény, az elkülönülő viselkedés teljesen természetellenes, és a Homo sapiens faj lényegét vonja kétségbe. A SARS-CoV-2 koronavírus ezért a legnagyobb ellenségünk.
Ezt azonban nem biztos, hogy mindenki megérti. Láttuk a hírekben a tömött londoni metrót , hallottuk az Olaszországba érkező kínai járványügyi szakember meghökkent szavait, hogy mi ez a rengeteg ember az utcán, és idehaza is látunk képeket (főleg a közösségi médiában) a felhívásra fittyet hányó emberekről. Számukra úgy tűnhet, hogy a társas érintkezések fenntartása nem okoz problémát, mígnem egyszer csak beüt a baj, mint Olaszországban. Könnyen megtörténhet, hogy e viselkedés levét nem is azok isszák meg, akik részt vettek benne, mert a szervezetük ellenállóbb, és ha meg is fertőződnek, szimptómák nélkül vagy enyhe tünetekkel átesnek a fertőzésen. Ugyanakkor felgyorsították a fertőzés terjedését, amely ezáltal eljut olyan emberekhez is, akiknek az életét is képes veszélyeztetni a SARS-CoV-2, pontosabban az általa okozott COVID-19 betegség.
A vírus terjedéséről ma már a szakembereknek megfelelő tapasztalataik vannak, és azt is látják, hogy a különféle védekezési modellek milyen eredményt hoztak. Azzal az illúzióval például már leszámoltak, hogy valamifajta nyájvédettség alakulhat ki. Arra is rájöttek, hogy nem lehet a betegséget úgy megállítani, ha a korábbi járványgócokból érkező embereket fordítják vissza, vagy küldik szigorú karanténba. Mivel a vírus számos úton terjed és szivárog be mindenhová, úgy kell viselkednünk, mintha itt lenne körülöttünk, hiszen ennek jókora az esélye. Annál is inkább, mert az epidemiológusok szerint a COVID-19 -nek a víruskitörés korai szakaszában lehet a legkönnyebben útját állni, és sokkal több életet megmenteni, amikor még kevés a fertőzött. A betegség egyre veszélyesebbé válik, minél tovább vár egy adott ország a korlátozó intézkedések bevezetésével.
A 31-es páciens és a tiroli pincér
Mivel a fertőzés már a betegségnek abban a stádiumában átadható, amikor a tünetek még nem jelentkeznek - erre jó példa Kína és Olaszország - látszólag egyik napról a másikra hatalmas lesz a növekedés a regisztrált fertőzöttek és a halálesetek számában. A kínai vagy az olasz tapasztalatok szerint a halálesetek a mintegy három héttel korábbi fertőzésekkel mutatnak összefüggést. Nyilván minél magasabb a fertőzöttek száma, annál többeket ragad el a betegség. A halálozási ráták számítása azonban nem egységes, így azt nem lehet megjósolni külső adatok alapján, hogy bizonyos mennyiségű fertőzöttre egy adott országban hány halott fog jutni. A tendenciák a fontosak, és ezekről a járvány változását leíró matematikai modellek sokat képesek elmondani.
Egy SARS-CoV-2 vírussal fertőzött ember átlagosan 2,5 másiknak adja át a kórokozót - írja a Vox magazin elemzése . Feltéve, hogy nem hoznak drasztikus intézkedéseket, az exponenciális terjedés nagyon rövid idő alatt hatalmas fertőzőszámot eredményez. Ha csak ezt a számsort (1,2,4,8,16,32,64...) folytatjuk, húsz duplázódás elég, hogy elérjük az egymilliós határt. A 23-ik duplázódással pedig bőven átlépjük a 8 milliót, s nagyon közel jutnunk ahhoz, hogy az egész ország megfertőződjék. Ehhez a 2,5-ös szorzónál 15-16 lépés elég. Azaz igen gyorsan halad ez a folyamat, ha nem teszünk ellene semmit.
Egy koreai beteg, az úgynevezett 31-es páciens esetében ki tudták mutatni, hogy 1160 ember megfertőzéséért felelős. Ezt egy sok aktív tagot számláló szekta vallásos eseményein való részvételével érte el. Egy járvány egy másik központi szereplője egy tiroli pincér , aki Ischglben egy külföldi síturistákkal tömött kocsmákban szolgált fel, és ennek nyomán százával betegedtek meg emberek szerte Európában. Ebből is látható, hogy a szoros közösségi érintkezések fenntartása, különösen a tömeghez való csatlakozás valóságos demonstrációt jelent a járvány mellett.
Meddig terjedhet?
A SARS-CoV-2 és nyomában a Covid-19 nyilvánvalóan csak addig terjedhet exponenciálisan, amíg van hová. Ha egy adott népességen belül mindenkit megfertőzött, akkor eléri a felső korlátját, és a járvány elkezd visszaszorulni. Ennek az az oka, hogy a fertőzöttek vagy meghalnak a betegségben, vagy meggyógyulnak belőle. A gyógyulás azt jelenti, hogy a szervezetük legyőzte a vírust, és jó esetben immunitást épített fel ellene. (Egyelőre azt nem sikerült igazolni, hogy a fertőzés és a betegség másodszor is elkapható-e , vagy éppenséggel a megszerzett védettség miatt ez nem lehetséges.)
A járványnak ez a lefolyása azonban nem áll érdekünkben, mert ahogy arról korábban többször is írtunk, a betegek számát az egészségügyi kapacitás felső határa alatt kell tartanunk , hogy mindenki megfelelő ellátáshoz juthasson. Amíg nincs a koronavírus ellen megfelelő, hatékony gyógyszer, és nincs a megelőzést lehetővé tévő vakcina, maradnak a klasszikus járványügyi intézkedések, azaz a karantén, a közösségi érintkezések mellőzése és a higiéniai szabályok szigorú követése.
A kérdés csak az, hogy mikor kell elkezdeni ezeket a beavatkozásokat. Az a modell , amely a fertőzések exponenciális növekedésén alapul, azt állítja, hogy minél korábban, mert ennek eredményeként kevesebb lehet a fertőzés. A The New York Times által bemutatott interaktív járványtani modell (amelyet az angolul nem tudóknak is érdemes az oldal tartalmát lefordító programmal megtekinteni) ugyan az Egyesült Államok adatait veszi alapul, de mindenki számára könnyen érthetővé teszi, hogy hány élet óvható meg a minél korábban bevezetett és fenntartott intézkedésekkel.
A járvány lefutása azonban nem biztos, hogy ilyen egyszerű mintát követ. Ha ugyanis feladjuk a korlátozásokat - és erre komoly esély van, mert a gazdaság működtetése miatt az embereknek egy idő után vissza kell térniük a korábbi rendben folyó munkájukhoz -, a fertőzések és megbetegedések visszatérhetnek, és kialakul a klasszikus kétpúpú járványgörbe .
A genfi IHEID Egyetem nemzetközi gazdaság professzora, Richard Baldwin arra hívta fel a figyelmet , hogy a közösségi érintkezéseket korlátozó intézkedéseknek azonnali gazdasági hatásuk lesz, sőt a korlátozások társadalmi felfordulást is kiválthatnak, hiszen nagyok az egyenlőtlenségek, nem mindenki ülhet békésen a karanténban, miközben fogy a pénze. És még a nyájimmunitásnak is maradtak hívei. Thomas House , a Manchesteri Egyetem matematikusa arra jutott a modellszámításai alapján, hogy a túl korai beavatkozás sem jó, mert később visszaüthet. Ha viszont a korlátozásokat később - a járvány megjelenése után 40-52 nappal - kezdik el, az előnyökkel járhat . A csúcs fertőzési szám a modell szerint megfeleződhet a korai korlátozások eredményéhez képest, amit a matematikus a nyájimmunitással magyaráz. Tegyük hozzá, hogy dr. House ezzel a véleménnyel eléggé egyedül maradt. (Készültek a magyar helyzetet leíró matematikai modellek is, az egyikről itt lehet olvasni .)
Ez is érdekelhet
Van azonban még egy fordulat a vírusmatematikai modellek helyességének ellenőrzésében. A WHO vezetője, Tedrosz Adamon Gebrejeszusz március 25-i sajtótájékoztatóján kijelentette , hogy az intézkedéseket korábban kellett volna elkezdeni. Már egy hónappal ezelőtt, vagy még azt megelőzően. Akkor szerinte sokkal jobb esélyünk lett volna kordában tartani a SARS-CoV-2-t. Ebből viszont az következik, hogy talán Thomas House modelljének érvényességéről mond ítéletet a valóság. Ha igaza van, és Michael Levitt Nobel-díjas kémikus, a koronavírus-járvány elemzésében közreműködő szakértő optimizmusa is beigazolódik, akkor talán kisebb áldozatokkal úszhatjuk meg ezt a pandémiát. Addig bizakodjunk, és maradjunk otthon! - ahogy a professzor is javasolja.
Legjobban: