Az amerikai fegyveres erők egyik elit alakulata, a Navy SEAL , a tengerészeti kommandós egységeket fogja össze. Az itt szolgáló katonák számos veszélyes akcióban vesznek részt. (Többek között a SEAL osztagok feladata volt Oszama bin Laden kiiktatása, a líbiai terroristák által eltérített Morning Glory olajszállító tartályhajó visszafoglalása, sőt, ők szabadították ki szomáliai kalózok fogságából a Maersk Alabama teherhajó kaptányát is, ami alapul szolgált Tom Hanks nagysikerű filmjéhez, a Phillips kapitányhoz .) Az életveszély e katonáknál a mindennapok szerves része, és emiatt a családtagjaiknak is sok stresszt kell elviselniük, amiben speciálisan képzett orvosok és szakemberek segítenek nekik.
Hiába vannak tisztában vele, hogy egy kommandós akár hónapokra is elszakadhat a családjától, veszélyes helyekre küldik és bármikor meghalhat, a pszichés hatások alól a hozzátartozók mégsem vonhatják ki magukat. De azt megtanulhatják, hogy ilyen körülmények között is megőrizzék mentális egészségüket, és a félelem, a stressz vagy a gyász ne őrölje fel őket. A koronavírus-járvány idején ugyanaz a folyamat segíthet a családoknak (különösen az egészségügy frontvonalában dolgozók hozzátartozóinak) a stressz feldolgozásában és az esetleges veszteség elviselésében - állítja Mia Bartolettit, a Navy SEAL Alapítvány klinikai pszichológusa, a családok válsághelyzetekben való kalauzolásának szakértője.
Rendkívüli körülményekre adott normális reakció
Bartoletti úgy fogalmazott a PTSD Research Quarterly folyóiratban , hogy az ellenállóképesség ebben az esetben azt jelenti, megtanuljuk, hogyan reagáljunk normálisan, higgadtan a rendkívüli körülményekre is. Jól kell viselni vagy tolerálni ugyanis a negatív hatásokat, el kell fogadni a változást, ahogy gyakorolni kell az önkontrollt is. Egy másik pszichológus és a problémakör szakértője, Mary Alvord e képességekről azt mondja, úgy működnek, mint az izmok, dolgozni kell rajtuk, hogy tovább épülhessenek.
Függetlenül attól, hogy a frontvonalban lévő egészségügyisekről van-e szó vagy otthon ülő családtagjaikról, a járvány mindenkiből erős reakciót vált ki. Bartoletti ezeket a reakciókat három kategóriába sorolja: tolakodó reakciók; elkerülési és visszavonulási reakciók; valamint fizikai izgalmi reakciók. A tolakodó reakciók emlékeket, álmokat, rémlátomásokat és falshback-eket (traumatikus pillanatok újbóli átélése) foglalnak magukban. Az elkerülés és a visszavonulás történhet a szorongást kiváltó esemény alatt és után, az érintett ilyenkor elnyomhatja az érzelmeit, sőt elkerülhet egyes embereket és helyeket. A fizikai izgalmi reakciók a szervezetben bekövetkező változásokat is magukban foglalják, beleértve az alvási zavarokat, az ingerlékenységet, a dühkitöréseket, a koncentrációs nehézségeket és a hiperéberséget (hipervigilanciát).
Ezek a reakciók normálisak, feltéve, hogy akutak maradnak. Bartoletti szerint ha valaki arról álmodik, hogy Dzsingisz kán ellopja a pénztárcáját, vagy betör egy munkatársa házába és kifosztja a WC-papírkészletet, ezek az akut tolakodó reakciókkal összefüggő álmok, amire az amerikai magazin, a Fatherly új fogalmat is alkotott, COVID-álmoknak nevezve őket. Ha úgy érzi, be kell zárkóznia egy szobába, hogy egy jót sírhasson, ez akut visszavonulás. Ha talál egy hírt arról, hogy a koronavírus megjelent a környéken, amitől szaporább lesz a pulzusa és magasabb a vérnyomása, ez egy akut élettani reakció. "Úgy gondolom, bárki megtapasztalhatja ezeket, attól függően, hogy miként reagál a pandémiás helyzetre, hiszen ezek általános reakciók" - mondta a pszichológus.
Az viszont nem normális, ha az akut reakció hosszú távú pszichológiai problémákat okoz. Amennyiben az említett tünetek sokáig fennállnak, az annak a jele lehet, hogy a pillanatnyi akut stressz az esemény utáni poszttraumás stresszé ( PTSD ) válhat. Ilyenkor a stressz intenzív fiziológiai hatásokat eredményez, megerősödhet az elkerülési és elvonási magatartás, vagy olyan tolakodó flashbackek jelennek meg, amelyek napokon, heteken vagy hónapokon át akadályozzák a normális érzelmi működést, még akkor is, ha a járvány elmúlt. Érdemes ezekről a problémákról nyíltan beszélgetni a családban, különösen a gyerekekkel, mert ez indítja el azt a mechanizmust, ami az ellenállóképesség kifejlesztéséhez vezet. Azaz, meg kell fogalmazni és ki is kell mondani a problémákat.
Nagyon fontos a támogatás
A koronavírus-járvány tehát a stresszen keresztül is beférkőzhet bármely család életébe, nyilvánvalóan elsősorban azokéba, akik a leginkább ki vannak téve a fertőzésnek. Az egészségügyi dolgozók különösen veszélyeztetettek , s körükben a nagy pszichés nyomás miatt akár öngyilkosságok is történhetnek. Ebben a helyzetben a legfontosabb a családdal, a barátokkal és más támogatókkal való kapcsolat fenntartása. Ne maradjunk egyedül.
Ez is érdekelhet
A szakértők szerint az ellenállóképesség a járványhelyzetben azt jelenti, hogy az emberek képesek elengedni a nem kontrollálható dolgokat, és azokra összpontosítani amelyekre befolyásuk lehet. Alvord azt írta a Professional Psychology: Research and Practice folyóiratban e problémáról, hogy a depresszió reménytelenség és tehetetlenség, tehát az ellenállóképesség ennek az ellentéte. Mit jelent ez ebben a helyzetben? Például azt, hogy a fertőzést nem tudjuk eltüntetni, de tehetünk ellene, hogy ne terjedjen. A kijárási korlátozásokat nem írhatjuk felül, de szervezhetünk olyan elfoglaltságokat, amelyekre egyébként nem fordítanánk időt, vagy nem volna lehetőségünk.(Bulizni vagy focizni nem, de tollaslabdázni lehet, utazni nem tudunk, de olvashatunk távoli tájakról.) Bartoletti katonai családokban végzett kutatásai azt mutatják, hogy a megbirkózást segítő képességek összességükben segíthetnek a családoknak összetartóbbá, támogatóbbá és ellenállóbbá válni a nehézségek idején.
Legjobban: