A gyógyszerrezisztens kórokozók évente nem csupán 700 ezer halálesetet okoznak (közülük több mint 30 ezret Európában), hanem számos fertőzést is, beleértve a tüdőgyulladást, a tuberkulózist és a gonorrheát. Az előrejelzések szerint az ilyen betegségek 2050-ig évente 10 millió ember halálát is okozhatják. Magyarországon is igen sok ilyen fertőzés fordul elő, de a pontos számot még megbecsülni is nehéz. Az adatokból úgy tűnik , hogy míg például a kórházi fertőzések száma összességében csökken, a rezisztens baktériumok által okozott fertőzések száma nő.
A rezisztencia kialakulásának egyik módja, ha a baktérium megváltoztatja a genomját . Például a baktérium képessé válik rá, hogy kipumpálja magából az antibiotikumokat, vagy akár le is bonthatja azokat. De megállíthatják a növekedésüket és osztódásukat is, ami megnehezíti, hogy az immunrendszer észlelje a leselkedő veszélyt.
Katarzyna Mickiewicz, a Newcastle-i Egyetem kutatója, a The Conversation magazinban arról írt cikket , hogy kutatásaik egy másik, kevésbé ismert módszerre összpontosítottak, amelyet a baktériumok szintén eredményesen használnak, hogy ellenállóvá váljanak az antibiotikumokkal szemben. Bebizonyítottuk, hogy a baktériumok az emberi szervezetben "megváltoztathatják az alakjukat", és ezzel kerülik el, hogy az antibiotikumokkal meg lehessen célozni őket. Ez a folyamat nem kíván genetikai változásokat ahhoz, hogy a baktériumok folytathassák a növekedésüket.
Baktériumot dzsekijétől
Gyakorlatilag minden baktériumot egy sejtfalnak nevezett képlet vesz körül. A fal olyan, mint egy vastag köpeny (angolul jacket, azaz kabát, dzseki néven is ismert), amely véd a környezeti hatásoktól és megakadályozza a sejt sérülését. Szabályos (például pálcika vagy gömb) formát ad a baktériumoknak, és segít a hatékony osztódásban. Az emberi sejteknek nincs sejtfaluk. Emiatt az emberi immunrendszernek könnyű felismerni a baktériumokat ellenségként, mivel a sejtfal nyilvánvaló különbséget jelez. Ez az, ami kiváló célpontot ad a legjobb és leggyakrabban alkalmazott antibiotikumok, például a penicillin számára. Azaz a falat célzó antibiotikumok úgy képesek baktériumokat pusztítani, hogy ártalmasak lennének az emberi szervezetre.
A baktériumok azonban időnként túlélhetnek a sejtfaluk nélkül is. Ha a körülmények olyanok, amelyek között a baktériumok elkerülik a sérülést, akkor úgynevezett L-formát vesznek fel, s ezeknek a baktériumok nincs sejtfaluk. Ezeket a mikrobákat Emmy Klieneberger-Nobel fedezte fel 1935-ben, és a Lister Intézet után nevezte el őket, ahol akkoriban dolgozott.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A laboratóriumokban a kutatók gyakran cukrot használnak a védőkörnyezet létrehozáshoz. Az emberi testben ezt a formaváltozást általában olyan baktériumoknál lehet tapasztalni, amelyeknek a gyógyszerek vagy a test védekező mechanizmusai a sejtfalát célozzák meg. Bizonyos immunmolekulák - például a könnyben található lizozim - ezen a módon igyekeznek megvédeni minket a bakteriális fertőzésektől.
A rejtőzködő L-forma
A sejtfal nélküli baktériumok gyakran törékennyé válnak és elveszítik szabályos alakjukat. Azonban részben láthatatlanok is lesznek az immunrendszerünk számára, és teljes mértékben rezisztensek lehetnek minden olyan antibiotikumra, amely kifejezetten a sejtfalat célozza meg. A tudósok régóta gyanították, hogy az L-formára váltás hozzájárulhat a visszatérő fertőzésekhez, mert segít a baktériumoknak elrejtőzni az immunrendszer elől és ellenállni az antibiotikumoknak. Ezt az elméletnek azonban nehéz volt bizonyítani, mivel az L-formák kvázi megfoghatatlanok, és nem álltak rendelkezésre megfelelő módszerek az észlelésükhöz.
Mickiewicz és munkatérsai a Nature Communications tudományos folyóiratban közzétett tanulmánya kifejezetten a visszatérő húgyúti fertőzésekhez társult baktériumfajokat vizsgálta. Megállapították, hogy számos különféle baktériumfaj - beleértve az E. colit és az Enterococcust - valóban életben maradhat L-formaként az emberi testben. Ez olyasmi, amit még soha nem sikerült igazolni korábban. Ezeket az alattomos kórokozókat a baktérium-DNS-t felismerő fluoreszcens tesztekkel voltak képesek kimutatni.
Ez is érdekelhet
Vizsgálták a visszatérő húgyúti fertőzésekkel küzdő idős betegek vizeletmintáit , magas cukortartalmú táptalajon tenyésztve. Ez a környezet nem csak a sérüléstől védte a baktériumokat, hanem elkülönítette a mintákban található L-formát felvevő mikroorganizmusokat is. Az egész folyamatot élő zebrahal-embriókban (antibiotikumok jelenlétében) is végig követték. Ahhoz azonban, hogy teljes mértékben érthető legyen, milyen fontos az L-formára váltás az antibiotikum-rezisztencia más formáival összehasonlítva, további kutatásokra lesz szükség több beteg bevonásával. Ahogy annak vizsgálata is fontos, hogy az L-formák milyen szerepet játszhatnak más visszatérő fertőzésekben, például szepszisben vagy tüdőfertőzésekben.
