A keresztes háborúk fő célja a Szentföld visszaszerzése volt a muszlimoktól. A római katolikus egyház és a pápa által szentesített hadjáratok legintenzívebb időszaka a 11-13. század volt, amelynek emlékeivel a Közel-Keleten sokfelé találkozhatunk. Az általános elképzelés szerint a keresztesek seregeit a katolikus országokban verbuválták, és vezetőik, parancsnokaik az olyan harcos lovagrendek tagjaiból kerültek ki, mint a hírhedt templomosok. De ez a kép felettébb elnagyoltnak látszik a genetikai vizsgálatok fényében.
A tudósok kilenc keresztes katona maradványait tárták fel egy 13. századi temetkezési gödörben, a ma is álló szidóni keresztes erődítmény közelében. Az American Journal of Human Genetics című folyóiratban közzétett tanulmányból kiderült, hogy a DNS-vizsgálatok szerint a keresztesek genetikailag igen sokszínűek voltak, és feltehetően a helyi lakosságból származtak. A keresztesek közül három volt európai, négy közel-keleti és kettőnek kevertek voltak a felmenői.
Kik voltak a hétköznapi katonák?
"Eredményeink példátlan képet adnak a keresztes hadseregben harcoló emberek őseiről, akik nem csak európaiak voltak. A középkorban rendkívüli volt a genetikai sokféleség a Közel-Keleten, európai és helyi népek gyermekei életek, harcoltak, haltak meg egymás mellett" - mondta a tanulmány vezető szerzője, Marc Haber az amerikai Wellcome Sanger Intézet tudósa. Kollégája, Chris Tyler-Smith genetika kutató rámutatott, arról sokan hallottak, hogy Oroszlánszívű Richárd angol király a keresztes hadjáratokban küzdött, de a hétköznapi katonákról, akik ott éltek és haltak meg, igen keveset tudunk. A most felfedezett leletek megengedik, hogy rájuk pillantsunk.
A keresztesek DNS nyomai azonban jelentéktelenek a modern libanoni népességben. Ez azért érdekes a kutatók megjegyzése szerint, mert más tömeges migrációk, mint például a spanyol és a portugál dél-amerikai gyarmatosítás, befolyásolták azoknak a régióknak a genetikai összetételét. A gyenge genetikai nyom arra vezethető vissza, hogy csak viszonylag rövid időre tudták megvetni a lábukat a régióban, s nem történt meg a népesség mélyebb keveredése. A tudósok megállapították, hogy a modern libanoni nép DNS-ének több köze van ahhoz a populációhoz, amely 2000 ezelőtt élt az akkor a Római Birodalom fennhatósága alá tartozó területen.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Spekulációk és tények
Az Aleteia katolikus magazin arról is beszámol, hogy a morfológiai jegyek és a csontvázakon talált sérülések alapján arra lehet következtetni, hogy a sírgödörben harcban elesett férfiak maradványait tárták fel. A lap beszámol arról is, hogy egy különálló, vegyes genetikájú koponyát is találtak, amiről a cikk szerzője úgy véli, hogy "bilogógiai fegyverként" használhatták. Azaz a betegséget terjesztő fejet bedobhatták a keresztesek közé. De ez valószínűleg csak puszta spekuláció, mert semmiféle bizonyíték nem került elő, amely ezt az elméletet igazolná. Az viszont biztos, hogy ilyenféle módszereket bevetettek egymás ellen a hadviselő felek, és nem csak a Szentföldön.
Ez is érdekelhet
Egy másik elképzelés szerint a vegyes genetikai képet az magyarázhatja, hogy az összecsapásban elesett katonákat mindkét oldalról ugyanabba a sírba temették. De a kutatók ebben nem hisznek. Ismereteik szerint ugyanis azok a muszlim hadseregek, amelyek a keresztesekkel harcoltak Szíriából, Törökországból, Irakból vagy Egyiptomból érkeztek, azaz azok az emberek genetikailag mások, mint a közel-keletiek, akiket ebben a sírban találtak. A The Guardianban nyilatkozó Jonathan Phillips, a University of London történész professzora, a korszak szakértője kifejtette , a leletek igazolják, hogy a keresztesek helyi keresztényeket vontak be a hadseregükbe. Az a régimódi elképzelés, hogy elkülönültek a helyiektől egyszer és mindenkorra megdőlt.
