Az eddig tapasztalt legnagyobb ebolajárvány 2014-2016-ban sok ezer embert ölt meg Nyugat-Afrikában. A ragály elemzése megállapította, hogy nem minden fertőzött személy játszott egyenlő szerepet a halálos fertőzés terjedésében. A betegeknek mindössze 3 százaléka okozta ugyanis a fertőzések több mint 60 százalékát. A "szuperterjesztők" szerepét más járványok esetében is megfigyelték már, beleértve két komoly vírusos megbetegedést, a súlyos akut légzési szindrómát (SARS) és a közel-keleti légúti szindrómát (MERS) - írja a Phys.org tudományos portál.
A minap mutatták be a Trends in Ecology and Evolution című folyóiratban a nemzetközi összefogással készült tanulmányt, amely Lynn Martin, a Dél-Floridai Egyetem professzora vezetésével új modellt dolgozott ki a szuperterjesztők azonosításához és megértéséhez. A vizsgálatok kiterjedtek az eddig kevésbé tanulmányozott úgynevezett "szuperhígítókra" is, akik mérsékelhetik az emberek fertőzési kockázatait.
Mindenkinek más a fertőzőképessége
"Az egyes gazdaszervezetek fiziológiája és viselkedése közötti összefüggés határozza meg a fertőző betegségek közösségben észlelt megjelenésének és terjedésének dinamikáját. Az egyének nem azonosak - abban is különböznek egymástól, hogy milyen összefüggéseket mutatnak a gazda-parazita kölcsönhatásokban. Ha ezeket az összefüggéseket jobban megértjük, pontosabban célozhatunk az oltásokkal , illetve jobb higiéniai és egyéb intézkedéseket dolgozhatunk ki azok számára, akik valószínűleg befolyásolják a fertőzések terjedését a járványok során" - mondta Lynn Martin.
A fertőző betegségek egyszerű epidemiológiai modelljei nem tudják megmagyarázni vagy megjósolni az egyes járványok viselkedését, gyakran azért, mert nem veszik figyelembe az egyéni fogadói kompetencia változását. A kompetencia azt jelenti, hogy egy ember vagy állat a fertőzés gazdájaként képes új fertőzést okozni más gazdaszervezetekben vagy vektorokban - például a csípő rovarokban és más hordozókban -, amelyek képesek a vírusos, bakteriális és egyéb fertőzéseket továbbítani. (Például a dalos szúnyogok azok a vektorok, amelyek a nyugat-nílusi láz és más betegségek vírusait képesek továbbadni az embereknek.)
Martin és ausztrál kollégái kifejlesztettek egy modellt, amely tisztázza a fogadói kompetencia különböző aspektusait. Azaz rámutatnak, hogy mely tényezők növelhetik vagy csökkenthetik a betegség hatékony terjedésének kockázatát. A gazda kompetenciáját négy kulcsfázisra bontották: a fertőző szervezetek expozíciója, érzékenysége, alkalmassága és átvihetősége szerint. Azt állítják, hogy ezeknek a tényezőknek az egyes gazdaszervezetek közötti különböző kombinációi meghatározzák, hogy a betegség hogyan terjed el és fejlődik egy közösségen belül.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Szuperterjesztők és szuperhígítók
Egyetlen genetikai mutáció például, amely azzal jár, hogy a fehérvérsejtek több maláriaparazitát kebeleznek be, alapvető változást okozhat a fertőzés terjedésében. Az érintett emberek, akik egyébként kivételesen érzékenyek a fertőzésre, nem lesznek képesek ugyanis olyan mennyiségű parazitát keringetni a vérükben, hogy továbbíthassák azokat a szúnyog(vektor)oknak. Az így mutálódott emberi gazdaszervezetek szuperhígítók lehetnek, jelentősen gyengítve a malária kockázatát közösségükben. Ezzel szemben azok az emberi (vagy állati) gazdaszervezetek, amelyek nagyon vonzóak a maláriafertőzött szúnyogok számára és nagy mértékben képesek a paraziták replikálására, szuperterjesztőként működhetnek.
A gazdaszervezet viselkedése és fiziológiája közötti kölcsönhatás az egyes gazdaszervezetekben nagyon fontos - állítja Martin. Az a hagyományos temetkezési gyakorlat például, amelynek fontos része a halott megmosdatása és felöltöztetése, a testben maradt és vírust tartalmazó vérrel, izzadsággal vagy egyéb testfolyadékkal való érintkezés miatt meghosszabbította a halálos ebolajárványt Nyugat-Afrikában. E gyakorlat révén az egyének közötti különbségek valószínűleg befolyásolták az ebolajárványt a professzor szerint. Számos fertőzés esetében pedig a kutatások azt mutatják, hogy a tünetmentes emberek, akik nem érzik magukat rosszul, de nagy távolságra utaznak vagy aktívak maradnak a közösségükben, hatékonyabb fertőzésterjesztők lehetnek, mint azok a fertőzöttek, akik otthon maradnak, mert fáradtnak és betegnek érzik magukat.
Ez is érdekelhet
Egy másik tanulmányban, amelyet a Trends in Parasitology folyóiratban tettek közzé, Martin és kutatótársai új összefüggésrendszert mutattak be, amelyben a gazdaszervezet mérete és a fertőzőbetegség terjedésének kockázata közötti összefüggést vizsgálták. A kutatók rámutattak, hogy a nagytestű fajok a kisebb méretűekhez viszonyítva aránytalanul hatékonyabbnak tűnnek olyan fertőzések továbbadásában, mint a nyugat-nílusi-láz és a Lyme-kór. De ez attól függ, hogy a testméret és a fertőzési kompetencia milyen kombinációban áll elő az adott egyedben. Hangsúlyozták azt is, hogy a nagyobb testű fajok alacsonyabb előfordulási sűrűsége néha csökkentheti a testméret miatt magasabb fertőzési kockázatot.
Legjobban: