Egy 2014-es elemzés összehasonlította, hogy az autista és a nem autista fiatalok hogyan értékelik saját személyiségüket - írja az autizmussal foglalkozó spectrumnews.org . A kutatók 100 (50-50) önéletrajzot tekintettek át, továbbá a szülők is beszámoltak minden egyes gyermekről. A szülők és a gyerekek leírása nagyrészt jól illeszkedett egymáshoz, hasonló szintű öntudatosságot jelezve. De az autizmussal élő kamaszok valamivel nagyobb figyelmet szenteltek saját neuroticizmusuknak vagy érzelmeiknek, mint a tipikus gyerekek. És ritkábban egyezett a véleményük az "extraverziójuk" szüleik által jelzett szintjével, azaz egy olyan mércével, amely betekintést enged a társadalmi teljesítményre és arra is, hogy más emberek hogyan látják az egyént.
Az autizmussal élő emberekből nem mindig hiányoznak az önismereti vagy a közösségi képességek. Egy tavalyi tanulmány kimutatta, hogy a tipikus emberekhez hasonlóan az autisták a kontextustól függően eltérő módon reflektálnak magukra. Például az autizmusnak több jellegzetességéről számoltak be, amikor a saját viselkedésükre gondoltak a tipikus egyénekkel vagy a kevésbé súlyos autistákkal való összehasonlításban. Az érzékenység a kutatók szerint önmagában is az erős öntudatosság jele.
Önismeret és mérés
A szakemberek ezért ma már úgy vélik, hogy az önismeret révén lehetőség van akár az autista jellegzetességek számszerűsítésére is. Például az Autism Spectrum Quotient (AQ) és a Ritvo Autism Asperger Diagnostic Scale-Revised felmérések célja pontosan ez. Persze, a gyakorlatban nem egyszerű egy számos szempontot vizsgáló kérdőívet autistákkal kitöltetni, illetve a kapott válaszokat értelmezni.
Az AQ 2001-ben debütált az első önértékelési eszközként az autista vonások felmérésére az átlagos intelligenciájú felnőttek körében. Az 50 kérdéses tesztet azonban nem diagnosztikai eszköznek fejlesztették. Ennek ellenére hamarosan sokan arra kezdték használni, hogy felmérjék magukat. A klinikusok is abban reménykedtek, hogy segíthet az autizmus gyorsabb diagnosztizálásában. Sok szakértő azonban nem tartotta helyénvalónak az alkalmazását.
Mindkét teszt elérhető online, így viszonylag egyszerű velük a játék. De tudni kell, hogy ezek az eszközök nem különösebben érzékenyek. Egy 2015-ös vizsgálat azt igyekezett kimutatni, hogy a tesztek mennyire alkalmasak rá, hogy egy tapasztalt orvos felállíthassa velük az autizmus diagnózisát . Az eredmény nem volt megnyugtató, hiszen számos embernél pozitív eredményt hozott, akinek valójában nem volt problémája, míg olyanok kimaradtak a szórásból, akiknél ki kellett volna mutatni az átlagostól való eltérést.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Egy évvel később egy brit tanulmány hasonló következtetésre jutott és egy új vonást is felfedett. Nemcsak sok autizmussal élő ember érte el az AQ-nál a határvonalat, de sokan olyanok is magas pontszámig jutottak, akik szorongással küzdöttek, függetlenül attól, hogy érintettek voltak-e az autizmusban vagy sem. Egy 2013-ban végzett másik elemzés szerint pedig a depresszió és a szorongás félrevezető módon növelheti a pontszámokat az AQ-ban és egy másik önértékelő eszközön, a társadalmi felelősségvállalási skálán is.
Felnőttek felmérése
Az Észak-Karolinai Egyetemen, ahol a pszichológusok rutinszerűen használják az önértékelési eszközöket az autista felnőttek körében, észrevettek egy problémát: a gondozók - beleértve a szülőket, testvéreket, közeli barátokat vagy házastársakat - az érintettek nehézségeit sokkal súlyosabbnak írják le, mint amennyire problémásnak tartják magukat az embereket. Nem sikerült tisztázniuk, hogy egyes beszámolók pontosabbak-e a másiknál. Úgy vélik, hogy míg az autisták elbagatellizálhatják vagy félreérthetik a nehézségeket, szeretteik ugyanúgy félreértelmezhetik a probléma nagyságát. Felméréseik szerint azonban az autista felnőttek és a gondozásukban résztvevők gyakran egyetértenek autista sajátosságaik (például az ismétlődő viselkedés) súlyosságával kapcsolatban.
A gondozók azonban nagyobb valószínűséggel vesznek észre olyan problémákat, amelyek az autisták mindennapi életével kapcsolatosak. Például az otthoni rend fenntartása vagy a pénzügyek kezelése előre jelezheti a sikeres foglalkoztatás esélyét és az életminőséget. Az önértékelések segíthetnek annak megértésében is, hogy az autisták miként tapasztalják meg - eltérően az átlagos emberektől - az olyan állapotokat, mint a szorongás vagy az alváshiány.
Ez is érdekelhet
Az autisták esetében is akkor lehet a legjobb eredményre számtani, ha többféle önértékelést használnak. Sokat segíthetnek a vizuális mérések is - például a színkódolt skálák: olyasfélék, mint amelyeket a fájdalom felmérésére használtak -, leginkább azok tapasztalatainak megismerésében, akik szóban nem kommunikálnak. A kutatók ugyanis egyetértenek abban, hogy az autista emberek gyakran a legjobb értékelői saját tapasztalataiknak. Ezért ahhoz, hogy segíthessenek nekik, gondosan meg kell figyelniük nemcsak a viselkedésüket, hanem azt is, amit közölnek magukról és a problémáikról.
