Az antibiotikumrezisztencia senkit sem zavart igazán, amíg elő lehetett húzni egy másik szert, amely elpusztította a kérdéses kórokozót. Csakhogy a mikrobák igen szapora lények, és előbb-utóbb létrejönnek mutációik, amelyekre már nem hat a gyógyszerek egyike, másika - vagy semelyike. Így az orvosok kifogynak a bevethető szerekből. Ehhez hozzájárul a gyógyszerek felelőtlen használata mind az emberek kezelése során, mind a gyógyszerszedési szokásokban , illetve a szerek állatgyógyászati alkalmazásában is. A helyzetet nehezíti, hogy a gyógyszeripari cégeknek ritkán éri meg drága antibiotikumfejlesztésekkel foglalkozniuk, mert egy új hatóanyag nem marad elég ideig hatásos a mikrobák változékonysága miatt, a befektetett pénz pedig így nem térül meg - vagy jobban megtérül, ha a forrásokat rákgyógyszerek, szívgyógyszerek, antidepresszánsok vagy éppen fájdalomcsillapítók fejlesztésére használják.
Ezért mindig nagy hír, ha sikerül egy új hatóanyagot találni, amely például az olyan hírhedt kórokozók ellen is hatásos, mint az MRSA , amely ha áthatol a szervezet védekezőrendszerén, minden ötödik megfertőzött embert megöli. Márpedig az emberek mintegy 30 százaléka együtt él a mikrobával, amely a belekben, a végbéltájon, a hónaljakban vagy éppen az orrban fedezhető fel, de semmiféle hatása sincs, amíg nem képes elszaporodni a véráramban. Gyakran kórházakban jelenik meg a fertőzés, ahol az erős MRSA-törzsek legyengült immunrendszerű emberekkel találkozhatnak.
Ezért olyan jelentős a Bristoli Egyetem kutatóinak bejelentése, hogy egy forradalmian új antibiotikumra találtak. A hatóanyagot nem laboratóriumban kísérletezték ki, hanem az Atlanti-óceán nagy mélységeiben élő szivacsból vonták ki. A szivacsot a dél-atlanti óceán öt pontján is megtalálták mintegy két kilométeres mélységben. Azaz jó esély van rá, hogy nem veszik szem elől a lény, amely számos ember életét mentheti meg. A szivacsok ősi élőlények: már a dinoszauruszok előtt 570 millió évvel megjelentek a Földön. A tengerfenékhez rögzítik magukat, és átszűrik a vizet, miközben kivonják belőle a tápanyagot.
Hatásos anyag a szuperbaktérium ellen
A most megtalált molekula hatásosságát már laboratóriumban ellenőrizték a bristoli tudósok. A folyékony nitrogénben lefagyasztott szivacsokból kinyert anyagot olyan Petri-csészébe helyezték, amelyben emberi bélből származó MRSA-baktériumok szaporodtak egy táptalajon. Ahol a mikrobák a szivacsból származó vegyülettel érintkeztek, elpusztultak. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy az emberben élő kórokozók a természetes környezetükben sem élték volna túl a találkozást. A kísérletek megmutatták, hogy a szivacsokban fellelt, 46-os számú baktérium hatóanyaga megölheti az MRSA-t. Ezt a mikroorganizmust kitenyésztették laboratóriumban, és élénkvörös telepeket kaptak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Lassan lehet belőle gyógyszer
Ha a hatóanyag eljut odáig, hogy gyógyszer lesz belőle, akkor is lehet, hogy csak egy évtized múlva következik ez be az igen szigorú gyógyszerfejlesztési folyamatok és előírások miatt. A preklinikai kísérletekben ugyanis meg kell vizsgálni a hatóanyag toxicitását az emberi sejtekre.
Az egyetem vezető kutatója, Paul Race a MailOnline -nak elmondta, hogy senki sem akar olyan molekulát adni a betegeknek, amely ugyan meggyógyítja a fertőzését, de közben különféle problémákat, például májkárosodást okoz. De az sem jó, ha valami nagyszerűen működik a Petri-csészében, de az emberi test lebontja, mielőtt kifejthetné a hatását, azaz nem létezik elég sokáig, hogy bármiféle hasznát lássuk. Végül ha a molekula átmegy ezeken a teszteken, még akkor is megbukhat az üzleti elemzéseken. Lehet ugyanis, hogy a befektetés túlságosan nagy a várható haszonhoz képest.
Ez is érdekelhet
Ebből még inkább az következik, hogy a hatóanyagok utáni kutatást soha nem lehet befejezni, sőt ha szükséges, le kell menni értük az óceán felszíne alá több ezer méter mélységbe, ahogy a bristoli kutatók is tették.
