A mérőszámot, amelynek alapján meghatározható, hogy az egyes betegségek esetén mikor válik esedékessé egy újabb oltás, az orvosok antitest felezési időnek nevezik. Ez meglehetősen nagy különbségeket mutat, például 11 év a tetanusz és több mint 200 év a kanyaró és a mumpsz jelzőszáma.
Azonban az immunitás időtartamát sok betegség esetében nehéz ellenőrizni, mivel a végleges választ adó tanulmányokat, amelyeket kihívási vizsgálatoknak neveznek, csak ritkán lehet elvégezni. Egy kihívási vizsgálat során ugyanis az alanyokat szándékosan teszik ki egy olyan fertőzésnek, amelyről azt gondolják, hogy megvan az immunitásuk ellene. Ha az orvosoknak igazuk van, akkor az alanyok nem betegszenek meg.
Mi fán terem a kihívási vizsgálat?
Néhány légzőszervi vírus, például az influenzát és a közönséges megfázást okozók esetében elvégezték ezeket a kísérleteket. De etikai és biztonsági okokból az olyan súlyos fertőzéseknél, mint az agyhártyagyulladás, a tüdőgyulladás vagy a fertőző gyermekbénulás (polio), senkit sem lehet kitenni a halál vagy a maradandó egészségkárosodás veszélyének.
A kivhívási vizsgálatok hiányában az orvosok az antitestek szintjének maghatározásával állapítják meg az immunitás erejét. Az immunitás hosszára vonatkozó legismertebb kutatást az Oregoni Egyetem orvosai végezeték a leggyakrabban megjelenő fertőzések ellenanyagszintjének maghatározásával. Ehhez - számolt be róla a New York Times - 45 páciens állapotát követték 26 éven keresztül, s az ellenanyagszintjük változását nyolc gyakori kórokozóra - kanyaró, mumpsz, rubeola, Epstein-Barr vírus, varicella zoster (bárányhimlő és övsömör), diftéria, tetanusz és vakcínia (a feketehimlő elleni immunitást megteremtő vírus) - határozták meg.
Ahány kórokozó annyiféle immunitási idő
Az eredmények figyelemreméltóak voltak. Az antitestek felezési ideje - azaz a vérben fellehető antitestek számának 50 százalékkal való csökkentéséhez szükséges idő - 50 év volt a varicella zoster vírus esetében, és becslések szerint több mint 200 év a kanyarónál és a mumpszszál. A tetanusz és a diftéria felezési ideje jóval rövidebb volt, 11 év és 19 év. Ezért javasolják például, hogy tízévente érdemes tetanusz ellen újra oltatni magát annak, akit - például a munkája miatt - potenciálisan fenyeget ez a fertőzés.
Ugyanakkor azt is fontos tudni, hogy a természetes fertőzés miatt kialakult ellenállóképesség hosszabb ideig tarthat, mint a védőoltással megszerzett rezisztencia. Például azok az egyének, akik még olyan időszakban nőttek fel, amikor a kanyaró szinte elkerülhetetlen volt, hosszabb ideig élvezhetnek tartós védelmet a betegség ellen, mint azok, akik később születtek és ( Magyarországon 1969-től ) megkapták a kanyaró elleni vakcinát.
A természetes fertőzés révén szerzett erősebb immunitás hipotézisét támasztja alá egy 2016-os amerikai mumpsz -járvány, amelynek során több mint hatezren betegedtek meg ebben a kórban. A többségük olyan fiatal volt, akit beoltottak, miközben az oltás bevezetésének éve (1967) előtt születettek alig voltak érintettek a fertőzésben.
A vizsgálatok a vakcinákkal kivédhető betegségek esetében tovább folytatódnak, s a járványügyi hatóságok az oltásokról és immunizálásról szóló ajánlásaikat rendszeresen frissítik az új eredmények ismeretében.
Legjobban: