Nyáron sokkal többet mozgunk a jó idő miatt, mint más évszakokban. Ebben a megállapításban már az is benne van, hogy sokan nem igazán felkészültek a mozgásuk mennyiségének és intenzitásának hirtelen növelésére. Futnak, bringára pattannak, fociznak, túráznak vagy másféle sportot űznek, s nem gondolnak rá, hogy az ízületeik nem feltétlenül képesek ellenállni az extra terhelésnek. Ha valakinek genetikai okok, korábbi sérülések vagy más tényezők miatt nem tökéletes például a térde, könnyen szerezhet súlyos sérülést. Ha viszont tisztában lenne a kockázattal, talán óvatosabb volna, s megúszhatna egy több hétig vagy hónapig tartó kellemetlen gyógyulási folyamatot. Egy új módszer közelebb visz ehhez.
A kutatók arra jöttek rá - írja a Futurity magazin -, hogy miként lehet egy méréssel megjósolni a térdkalács ficamát. A sípcsont felső részén elhelyezkedő dudor és a combcsontba bemélyedő, a térdkalácsnak helyet adó úgynevezett ízületi árok közötti távolság MRI-s mérésével megbízhatóan, alaposan és pontosan diagnosztizálható, illetve előre jelezhető a térdkalács természetes helyéről való elmozdulása. John Vairo, a Penn State egyetem kutatója elmondta , hogy ideális esetben a térdkalács a láb középvonalában helyezkedik el, és nem lóg ki túlságosan balra vagy jobbra. Ha a térdkalács nem a középpontban van, akkor valószínűbb, hogy kiugrik a helyéről.
13 milliméter
Megállapították , hogy akinél az említett távolság eléri a 13 millimétert, nagyobb valószínűséggel szembesül a térdkalács elmozdulásával. A kutatók szerint azonban ez nem jelenti, hogy azonnal kés alá kell feküdni a távolság csökkentése érdekében, hiszen az invazív beavatkozás utáni felépülés jelentős időt kíván. A térdkalács stabilitásával kapcsolatos problémák különösen a nők vagy az aktívan sportolók körében gyakoriak. Ez a rendellenesség nem jelent gondot a hétköznapi életet élő, fizikailag nem aktív emberek számára, de agresszívebb kezelésre - például műtétre - lehet szükség a sportolók esetében. Persze ha baj van a térdkaláccsal, az meglehetősen fájdalmas . A fájdalom elsősorban a térdkalács mögött jelentkezik, különösen a láb erős behajlításakor. Ez pedig gyakran előfordulhat a lépcsőn lefelé tartva, guggoláskor, futáskor vagy ha egyenetlen felületen, terepen járunk. Hasonlóan jellegzetes tünet, ha a fájdalom hosszantartó ülés után jelenik meg. Mivel a térdkalács a láb behajlításkor erőteljesen belenyomódik az ízületi árokba, az kiválthatja a fájdalmat.
Vairo elmondja, hogy míg az orvosok korábban is használták a sípcsontdudor és az ízületi árok távolságát a térdkalács instabilitásának előrejelzésére, a bevált gyakorlatok nem voltak egyértelműek. A leggyakrabban CT-vel készítettek felvételeket, de ezek nem mindig hozták ugyanazokat az eredményeket, mint az MRI. Az új módszerbe azért az MRI alkalmazását illesztették be, mert növelni akarták a mérés megbízhatóságát olyan környezetben, amely inkább megfelel a jelenlegi napi klinikai gyakorlatnak. Ez általában azt jelenti, hogy a mérést egyszer végzik el, gyakran maga a sebész, aki mérlegeli a műtét lehetőségét. Az eljárást különböző gyakorlatú klinikai orvosokkal tesztelték, és kiderült, hogy mindannyian képesek voltak pontos diagnózist készíteni.
Nem mindig egyszerű a gyógyulás
"Egy lépéssel előrébb akartunk jutni, és egy pontos távolságot megadni, amely jó határérték lehet a betegség valószínűségének meghatározására, és észszerűen használható a betegek ellátásában" - mondta Vairo. Végül a kutatók a 13 mm-es távolságot jelölték meg, amely felett a betegeknél fennáll a térdkalácsficam veszélye, hiszen akiknél ennél magasabb értéket mértek kétszer akkora kockázatot viseltek a normál állapotú páciensekhez képest. Az orvosok speciális szabványosított MRI-felvételek készítését is javasolják, amelyekről pontosabban leolvashatók az eredmények. A kutatást pedig azzal folytatják, hogy a térdkalács alakját és az ízület mélységét is rögzítik, s a kombinált adatokkal próbálják tovább finomítani a mérési eredményeket.
Amikor a térdkalács ficama nagy terhelés hatására (például sportolás közben) bekövetkezik, a combfeszítő izom belső rostjai elszakadhatnak. Az esetek egy kis részében az ízület felszínéből is kitörhet csontdarab. A ficam sok esetben magától helyreáll, és a térdkalács visszazökken a helyére. Az orvosok még ilyenkor is, ha elegendő a konzervatív beavatkozás, a térdet három-négy hétre nyugalomba helyezhetik, azaz begipszelhetik vagy műanyagsínnel rögzíthetik.
A gyógyulás azonban sokszor nem ilyen egyszerű, kisebb-nagyobb műtétet is kívánhat, hiszen a letört csontot vissza kell helyezni, a térdkalácsot tartó ín tapadásáról is gondoskodni kell. A ficam károsíthatja a porcot, így az ízület működése egyes esetekben már nem lesz tökéletes, ami újabb ficam bekövetkezéséhez is vezethet. Mivel az izmok részben képesek átvenni a térdízület szerepét, a gyógyulás érdekében nagyon fontos a megfelelő gyógytorna, és a térd körüli izmok folyamatos edzése.
Legjobban: