Kézenfekvő lenne, hogy a Biblia írjon először a fogyókúráról és az egészséges étkezésről, de ennek élharcosait nem a Szentföldön, hanem hozzánk kicsit közelebb kell keresnünk. A szentírásban vannak ugyan utalások az étkezésre, de azokból nem lehet levezetni a mai étrendeket. Mózes III. könyvének 11. részében találjuk meg azoknak az élőlényeknek a felsorolását, amelyeket az izraelitáknak tilos volt megenniük . Ide tartozott többek között a sertés, a kagyló, a rovarok többsége, a ragadozó madarak és még számos más állatfaj. Isten semmilyen más népcsoport számára sem tette kötelezővé ezeket az étkezési szabályokat. Szerepük abban volt, hogy megkülönböztessék az izraelitákat a többi néptől. A modern diéták nem ilyen megfontolásokon alapulnak.
E megkülönböztetés fenntartásának szükségtelensége már az ókorban világossá vált, így Jézus tisztának nyilvánított minden ételt (Mk 7:19). Ami ugyanis kívülről megy be az emberbe, nem lehet tisztátalan. Az teszi az embert tisztátalanná, ami kijön belőle. Ezt a megállapítást átvitt és konkrét értelemben is használta. Isten Pétert pedig egy látomáson keresztül vezette rá, hogy a korábban tisztátalannak tartott állatokat már mind meg lehet enni : "Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak." (ApCsel 10:15)
A Biblia végső soron csak arra tesz utalást (Róma 14:1-23), hogy nem mindenki elég érett a hitben ahhoz, hogy elfogadja ezt az igazságot, és tisztának tartson minden ételt. Ma a keresztény hívők ezt úgy értelmezhetik, hogy bármit megehetünk, de csak akkor, ha másokat ezzel a hitükben nem botránkoztatunk meg. Ezzel szemben a mértékletességre komoly súlyt fektet a szentírás. Nem hagyhatjuk, hogy az étvágyunk uralkodjon felettünk, sőt nekünk kell uralkodnunk azon (5Móz 21:20; Péld 23:2; 2Pt 1:5-7; 2Tim 3:1-9; 2Kor 10:5).
De ha nem a Biblia és a Szentföld a diétázás legrégebbi hivatkozási helye, kiindulópontja, akkor vajon honnan ered ez a szokás? A második kézenfekvő választás már célba talál. A szép emberi test ideálja ugyanis az ókori Görögországban alakult ki . Ha jól belegondolunk, ott, ahol feltalálták a sportversenyeket, vagy a harcosokat a legyőzhetetlenségre képezték ki, a jól működő emberi test nagy becsben kellett álljon. És így is volt, hiszen külön szavuk volt arra, aki ügyelt rá, hogy ne hízzon el, megfelelően étkezzen, igyon és sportoljon. A "diaita" tehát egy egész életformát képviselt - és ezzel már a kifejezés eredetére is rábukkantunk.
A diaiták elveit - kivéve talán a meztelen futást és a rendszeres hányást - ma is alkalmazhatjuk. Úgy vélték, hogy az egészséges testű és gondolkodású emberek egészséges társadalmat hoznak létre. Ez az idea olyannyira hatékonynak bizonyult, hogy átvették tőlük a rómaiak is. A diétázás lényegét megfogalmazó alap szállóigét is tőlük örököltük : Mens sana in corpore sano. Ép testben ép lélek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A görögöknél az ideális test férfitest volt. A ránk maradt ábrázolásokból tudjuk, hogy az izmos, sovány, leszálkásított férfialakért lelkesedtek. A nők talán nem is gondolták akkoriban, hogy képesek volnának testüket ilyenné formálni. Habár az ideális nőalak szintén karcsú volt, és a nők szintén diétáztak érte, pontosabban követték az egészséges életmódot. Hasonló szemléletet fedezhetünk fel a korai keresztényeknél is, akik a testen felgyülemlő zsírt bűnös dolognak írták le. Összességében ezek az ideálok évezredekre meghatározták a nyugati kultúrában élő emberek viszonyát az ideális megjelenésű testhez.
Következésképpen a különféle diéták, táplálkozási és életmódajánlások manapság is azért hullanak termékeny talajra, mert - habár az emberek nagy többségének erről fogalma sincs - évezredes hagyományok teszik rájuk fogékonnyá a közönséget. Más kérdés, hogy a modern orvostudomány feltárta a szervezetnek azokat a működési mechanizmusait, amelyeket az ősi görögök nem ismerhettek, de megfigyeléses alapon mégis azonosítottak. Világos volt számukra, hogy bizonyos étrend és kellő testmozgás mellett jobb kondícióban maradtak, kevesebbszer betegedtek meg, és tovább éltek.
Ma az orvosi kutatások következtében pontosan tudjuk, hogy az úgynevezett mediterrán típusú étkezés és a legalább 30 perces napi testmozgás tartja meg leginkább a szervezet ideális állapotát. A régi görögök és rómaiak - legalább is részben - követhették a mai trendeket. Ugyan paradicsomot biztosan nem ettek, de halat, olíva olajat és zöldségféléket sokat fogyasztottak. És hódoltak a testmozgásnak is, többnyire kényszerből, hiszen a kétkezi munkát akkoriban nemigen helyettesítették gépek, legfeljebb a rabszolgákra támaszkodhattak.
Ez is érdekelhet
Az első modern kori diéta bizarr módon egy angol temetkezési vállalkozóhoz kötődik. William Banting 1863-ban bocsátotta közre gondolatait a helyes étkezésről. A "Letter of Corpulence", azaz "Levél a testességről" című könyv igen sikeressé vált. Ebből kiderül, hogy a szerző (aki korábban rendkívül elhízott volt) napi négy alkalommal étkezett: húst, zöldséget, gyümölcsöt és száraz bort fogyasztott. Ugyanakkor hangsúlyosan kerülte a cukrot , az édes ételeket, a keményítőt, a sört, a tejet és a vajat. Banting tanácsai nemcsak hasznosak voltak (jó pár visszaköszön a mai étrendekben), de alapmintaként is szolgáltak a modern diétáknak.
Legjobban: