Kezdjük a második orvosi vélemény problémájának vizsgálatát egy olyan helyen, ahol a betegek joggal számíthatnak arra, hogy a legkiválóbb ellátást és terápiát kapják. Ez a rochesteri Mayo Klinika, a világ egyik vezető kórházcentruma és egészségügyi szolgáltatója. Egy 2017-ben készült kutatás kimutatta , hogy azon betegek 21 százaléka teljesen új diagnózissal távozott, akik az intézményben második véleményt kértek. Továbbá 66 százalékuknál részben helyesnek ítélték meg az eredeti diagnózist, de a második orvos finomította vagy újradefiniálta azt.
Vajon mi az oka, hogy egy híresen jó kórházban minden ötödik beteget félrediagnosztizálnak? Mi lehet ezek után ott, ahol gyengébben képzett és kisebb létszámú a személyzet, rosszabb a felszereltség? Le kell szögezni, hogy nem rossz diagnózisokról van szó, hanem a probléma eltérő megítéléséről. Anees Chagpar, a Yale Egyetem orvosi karának mellkassebésze erről azt mondta , hogy a diagnózis gyakran bonyolult, vagy nehezen meghatározható lehet, ráadásul számos alternatív kezelési stratégia létezik. Néhány kezelést, különösen a klinikai vizsgálatokat, nem biztos, hogy minden kórházban kínálják. Ezért a betegek amikor azt látják, hogy két orvosi központ ugyanarra a diagnózisra ugyanazt a kezelést kínálja, ezek nem mindig fedik egymást.
Ez a helyzet Magyarországon is jellemző. Ennek ellenére a betegek egy része aggódik, hogy az első orvos megsértődik, ha második szakvéleményt kérnek. Normális esetben ilyesmi nem történhet meg, hiszen minden orvos azt szeretné, hogy végül a betege a legjobb számára elérhető ellátáshoz jusson. Tudjuk, hogy a magyar egészségügy sajátos érdekekkel átszőtt - például hálapénzzel torzított - világában egy ilyen döntés nehezebb lehet, mint a Mayo Klinikán. Mégis vannak olyan magyarországi kórházak, amelyek honlapjának betegjogokról szóló részén erre a lehetőségre felhívják a figyelmet .
A magánegészségügyben a helyzet tisztább. Az egészségbiztosítási konstrukciók jelentős részében eleve ott a lehetősége egy második (akár nem is magyarországi) szakvélemény igénylésének. Egy újabb orvos bevonására, vagy konzíliumra azonban nem feltétlenül van komoly kereslet. Az ellene szóló tényezők között a már említett sértődéstől való félelem mellett az esetleges plusz költségek is visszatartóerőt jelentenek, illetve az ilyesmi egyszerűen nem szokás. Erre abból következtethetünk, hogy a betegjogokkal is fogalkozó Integrált Jogvédelmi Szolgálat egyik éves beszámolója éppen azt emelte ki, hogy az összes hozzájuk érkezett panasz alig 1-2 százaléka kapcsolódott a második orvosi vélemény kikéréshez.
Amikor rákot diagnosztizálnak
Miközben a rákos betegeknél úgy tűnik, gyakrabban kérnek második véleményt, az Amerikai Ráktársaság azt állítja, hogy összességében a tanulmányok szerint ennek előnyei nem egyértelműek. Más kutatások viszont azt mutatják, hogy mégis értékesek lehetnek. Az Annals of Surgical Oncology folyóiratban megjelent cikk például megállapította, hogy az amerikai Nemzeti Rákintézet által kijelölt intézményekben a vizsgált 70 beteg 43 százalékánál változtatta meg a diagnózist a második szakvélemény.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A rákos betegeknek akkor érdemes vagy kell második, esetleg további véleményt kérni, ha kényelmetlenül érzik magukat az eredeti kezelési helyükön, vagy ha olyan ritka daganatuk van, amelynek kezelésében egy specialista ismeretei sokat számíthatnak, illetve ha zavarban vannak a diagnózisukat vagy a kezelési lehetőségeket illetően. A rák kezelése érzelmi ügy is lehet, különösen, ha a betegség nyomon követése hosszú távon elhúzódik. Ezért nem csak az számít, hogy az orvosoktól megfelelő áttekintést kaphatnak-e a betegek, hanem találniuk kell egy szakembert, akiben megbíznak akár hosszú éveken át. Ebbe érdemes időt fektetni.
Amikor műtétről kell dönteni
Mindenki el akarja kerülni a műtétet, ha tudja. De vannak esetek, amikor nem egyértelmű, hogy operáció kell, vagy nem egyértelmű, hogy milyen műtétre van szükség. Ráadásul bizonyos esetekben, például egy gerincoperációnál , számos orvosi szakterületnek kell együttműködni. Jönnek az ortopédsebészek, az idegsebészek, a fájdalomspecialisták, a fizikoterapeuták, a nem műtéti eljárásokra szakosodott orvosok, és véleményt mondanak arról, hogy az invazív beavatkozást hogyan lehetne mellőzni.
Ha még mindig a műtétet tartanák a legjobbnak, akkor érdemes második véleményt kérni, és újra áttekinti a kórtörténetet , az elvégzett vizsgálatokat, például a képalkotási leleteket. Ezután a kezelőorvos véleményt alkothat, és elmagyarázhatja a betegnek, hogy miért hasonlít vagy különbözik az álláspontja más szakemberekétől. "A második vélemény akkor a leghasznosabb, ha nincs tökéletes válasz, és több információra van szükség" - jelentette ki Jonathan Grauer gerincsebész, aki rámutatott, hogy a jobb döntések érdekében maguk az orvosok is rendszeresen figyelemmel kísérik kollégáik munkáját, akik (legalább is munkahelyén, a Yale Egyetem klinikáján) esettanulmányokban mutatják be a legérdekesebb eseteiket. Szerinte fontos, hogy a betegek mindig megkérdezzék, a második vélemény miért különbözik az eredeti diagnózistól.
Ez is érdekelhet
Általában véve, különösen akkor, ha valakinek több betegsége is van, a második vélemény fontos lehet, hiszen gyakran nem egyértelműek a tünetek és a leletek, így a helyes diagnózis felállítása sem könnyű. S mivel nincs minden kórházban egy Dr. House , a szakemberek közötti konzultáció vagy a független szakmai vélemény valóban változást hozhat a kezelésben, és különbséget tehet a gyógyulás esélyében és mértékében.
