Egy új tanulmány megerősítette, hogy a placebo gyógyszerek még akkor is működhetnek, ha az emberek tisztában vannak vele, hogy inaktív anyagot szednek. Ezekre nem lehet azt mondani, hogy hatástalanok lennének, hiszen hatnak, csak máshogyan, mint a többi orvosság. A placeboproblémáról egyre több kutatás áll rendelkezésre, a Nature Communications folyóiratban közzétett tanulmány ezekre támaszkodik, és azt mutatja, hogy a "becsületes" placebóknak lehet szerepük a modern klinikai gyakorlatban.
A korszerű orvoslás általában arra törekszik, hogy kiküszöbölje a placebo hatású beavatkozásokat a vizsgálatokból. A klinikai kísérletek például ideális esetben kettős vaktesztek, vagyis sem a betegek, sem az orvosok nem tudják, melyik anyag aktív, és melyik a placebo. Ennek az a célja, hogy kiküszöböljék a válaszok, reakciók torzítását, amelyek megzavarhatják az adatokat. Egyes tudósok szerint azonban a placebo erejét ki kell használni, és a modern orvostudomány beépítheti a nem megtévesztő placebókat a klinikai gyakorlatba - írja cikkében a New Atlas magazin .
"Gondoljunk csak bele, hogy mi lenne, ha valaki (miután megnézett egy rövid, meggyőző videót a placebók erejéről) naponta kétszer mellékhatásmentes cukortablettát szedne, és ennek eredményeként csökkentené a stresszt?" - tette fel a kérdést Darwin Guevarra a tanulmány vezető szerzője a Michigani Állami Egyetem honlapja szerint.
Hol van az etikus gyógyszerezés határa?
Az az orvos, aki a betegnek placebót ír fel, és azt színleli, hogy valódi, hatásos gyógyszer szedését javasolja, nyilvánvalóan megsérti a modern orvosi etika alapelveit. Ugyanakkor meggyőző tanulmányok sora mutatja, hogy a placebók bizonyos esetekben megtévesztés nélkül is eredményesek lehetnek. Az új kutatás a nem megtévesztő placebo-vizsgálatok elemzésével kezdődött. Számos, placebókról szóló tanulmány ígéretesen pozitív eredményeket hozott olyan betegségek esetében, mint például az irritábilis bél szindróma, a szorongás vagy a krónikus hátfájás. De a saját vizsgálataikból származó adatokat is felhasználták a placebo hasznosságának elemzésekor.
"A mai napig közzétett, nem megtévesztő placebotanulmányok közül nyolc tartalmazott objektív viselkedési vagy biológiai méréseket. A nyolc vizsgálat közül csak az egyiknél jegyezték fel a viselkedésre gyakorolt hatást, és nem dokumentáltak semmiféle olyan közvetlen hatást, ami biológiai következménnyel járt volna." A kutatók tehát egy kísérletet dolgoztak ki annak tesztelésére, hogy egy nem megtévesztő placebo pozitívan hatott-e az érzelmi szorongással kapcsolatos objektív idegi biomarkerekre. (A biomarker olyan speciális anyag, amelynek jelenléte utal egy állapot, betegség meglétére, illetve annak súlyosságára.) A toborzott alanyoknak semleges, vagy negatív képek sorozatát mutatták meg, és megmérték náluk a késői pozitív potenciálnak (LPP) nevezett neurális biomarkert.
"A nem megtévesztő placebo csoport résztvevői elolvasták a placebo hatásait, majd felkérték őket, hogy lélegezzenek be egy orális spray-t, amely sóoldatból áll" - írják a kutatók a tanulmányban. Azt mondták nekik, hogy az orrspray olyan placebo, amely nem tartalmaz aktív összetevőket, de segíthet csökkenteni a szorongást kiváltó képek látványával kapcsolatos negatív érzelmi reakcióikat, ha azt gondolják. A kontrollcsoport résztvevői elolvasták a fájdalom tapasztalatának alapjául szolgáló idegi folyamatok leírását, és felkérték őket is, hogy ugyanazt a sóoldat-spray-t lélegezzék be. Ugyanakkor azt mondták nekik, hogy az orrspray célja az, hogy javítsák azoknak a fiziológiai adatoknak a tisztaságát, amelyeket a vizsgálatban rögzítenek.
Az első bizonyíték a placebo önálló hatására
Az eredmények azt mutatták, hogy a nem megtévesztett placebocsoport alanyainál az LPP-értékek nagyobb csökkenést mutattak, mint a kontrollcsoportban. Ez az első olyan bizonyíték, amely azt mutatja, hogy a nem megtévesztő placebo befolyásolhatja az érzelmi szorongás objektív idegi biomarkereit. "Ezek az eredmények alátámasztják, hogy a nem megtévesztő placebók nem pusztán a válasz torzításának eredményei, azaz nem azt mondják el a kísérletet elvégző személynek, amit hallani akarnak, hanem valódi pszichobiológiai hatásokat is jelentenek" - szögezte le Ethan Kross, a tanulmány társszerzője.
Jason Moser, a Michigani Állami Egyetem pszichológusa és a tanulmány társszerzője szerint a modern klinikai gyakorlatban helyet lehetne adni az ilyen "őszinte" placebóknak. Azonban további kutatásokra van szükség azoknak a feltételeknek a meghatározására, amelyek között az ilyen kezelések a leghatékonyabbak. Ezenkívül a placebót kapó betegeket nagyon világosan tájékoztatni kell az inaktív gyógyszeres kezelésről, hogy egyértelmű legyen e gyakorlat etikussága. Moser úgy véli, hogy mivel rendelkezésre állnak a nem megtévesztő placebók, lehetőség van ezek rutinszerű felhasználására. Ahelyett, hogy sok gyógyszert írnának fel a betegek számára, inkább megfelelő tájékoztatás mellett placebót adhatnának , ha ezek jó eséllyel segíthetnek nekik.
Legjobban: