A tej és az antibiotikum párosa járványszezonban a szokásosnál is több figyelmet érdemel, hiszen előfordulhat, hogy kénytelenek vagyunk ilyen gyógyszert szedni, például valamilyen gyulladás leküzdése érdekében. Csakhogy az antibiotikumok a szervezetünkben nem mindig a kívánt módon fejtik ki erejüket, hanem mellékhatásokat is okozhatnak, vagy éppen nem gyógyítanak a kívánt mértékben, ha velük reagáló anyagokkal találkoznak. Mivel a tej eredeti és feldolgozott formában is igen gyakori eleme az étrendnek, ismernünk kell, hogy milyen hatással lehet az antibiotikumokra. Másfelől maguk a tejtermékek is tartalmazhatnak az állattartásból származó antibiotikum-maradványokat, ami hatással lehet az egészségünkre.
A tejtermékek és az antibiotikumok együttes fogyasztása nem feltétlenül okoz mellékhatásokat, de csökkentheti a gyógyszer úgynevezett biohasznosulását. Ez egy mérőszám, amely azt mutatja meg, hogy mekkora a véráramba jutó teljes erejű, változatlan gyógyszer mennyisége. Az intravénás gyógyszereknél például 100 százalékos biohasznosulásról beszélünk, hiszen ezeket közvetlenül a vérbe fecskendezik, de a szájon át szedett orvosságok biohasznosulása a gyógyszer típusától és az egyes betegektől függően nagyon eltérő lehet.
Miért fontos a biológiai hozzáférhetőség?
Az ételeknek jelentős a hatásuk az egyes antibiotikumok biológiai hozzáférhetőségére. Az elfogyasztott táplálék ugyanis megváltoztathatja a gyógyszer felszívódásának módját, kevesebb hatóanyagot engedve a véráramba, ami nyilvánvalóan rontja a hatásosságot. Nem minden antibiotikum reagál ugyanúgy, amikor kölcsönhatásba lép az emésztőrendszerben található anyagokkal - olvasható a howstuffworks.com portál cikkében . Úgy tűnik, hogy vannak erre a környezetre teljesen érzéketlen gyógyszerek, de akadnak olyanok is, amelyek kombinálódnak a tápanyagok különböző elemeivel, ennek következtében pedig teljesen megváltozhat a molekuláris szerkezetük. Ilyenkor változhat a felszívódási képesség, ami azt szavatolná, hogy az antibiotikum legalább egy része bekerüljön a véráramba. Ha pedig nincs felszívódás, nincs gyógyhatás sem.
Az ilyen problémák egyik fő forrása a kalcium, amellyel sokféle antibiotikumnak meggyűlik a baja. Nagyon jó példa a penicillin és a kalciumot tartalmazó tej kibékíthetetlen ellentéte. De a tetraciklinek és a fluorokinolonok - az antibiotikumok két igen széles körben használt csoportja - hasonlóan összeakadhatnak a tej alkotóelemeivel, hiszen hajlamosak kötődni a kalciumhoz (és más ásványi anyagokhoz, például vashoz, cinkhez és magnéziumhoz), ami megakadályozza a hatóanyag teljes felszívódását a vérbe.
A tetraciklin - és a fluorokinolon -család minden gyógyszerénél bizonyos mértékig érvényesül ez a kalcium-kölcsönhatás, tehát kalciumtartalmú élelmiszerekkel egyidőben nem fogyaszthatók, alkalmazhatók. Egyes gyógyszerek esetében azonban csak a felszívódás csekély mértékű csökkenése mutatható ki, ha a beteg néhány órával az antibiotikum bevétele előtt vagy után tejet fogyaszt. Végül is, mint mindig, fontos, hogy az antibiotikumok alkalmazási utasítását figyelmesen olvassuk el, illetve az orvos tanácsát tartsuk be, ha bizonyos élelmiszerek mellőzését javasolja.
Ha a tejjel érkezik az antibiotikum
Az antibiotikumok azonban nem csak akkor találkozhatnak a tejjel, ha a gyógyszerrel együtt fogyasztjuk. Előfordulhat, hogy a tej, illetve a tejtermékek tartalmaznak antibiotikum-maradványokat. Jó lenne azt mondani, hogy Magyarországon ilyesmi nem fordulhat elő, hiszen részben a hazai szabályozás, részben az uniós előírások miatt szigorú felügyelet alatt áll a tejtermelés. Csakhogy Magyarországon az állattenyésztésben rengeteg antibiotikumot használnak, háromszor-négyszer többet , mint Franciaországban vagy Hollandiában. Az 27 uniós ország közül ebben a negyedik helyen állunk. A helyzet annyira rossz, hogy tavaly szeptemberben a Nébih az Agrárminisztériummal közösen új ismeretterjesztő és szemléletformáló programot indított, valamint egy ezzel összehangoltan működő honlapot is elindított "Meddig hat?" címmel, amelyen több oldalról lehet tájékozódni az antibiotikum-rezisztenciáról.
A probléma sokrétű. A tejben és a tejtermékekben lévő antibiotikum-maradványok allergiás reakciót válthatnak ki, jelentős lehet a bélflórát károsító hatásuk, de hozzájárulhatnak rezisztens baktériumtörzsek kialakulásához is. A tejiparban pedig gátló hatást fejthetnek ki a különböző starter kultúrákra , ami azt jelenti, hogy a tejből a baktériumok nem képesek előállítani a megcélzott terméket, hiszen ezek a mikroorganizmusok felelősek a termék állományának, ízének, aromájának és színének kialakításáért. Az antibiotikum-maradványok hatásáról a tejtermékek előállításában az Állatorvostudományi Egyetem élelmiszer-higiéniai tanszékén készült kutatás , amely csupán arra a következtetésre jutott, hogy "nem lenne szabad általánosító kijelentéseket tenni az antibiotikumok tejipari folyamatok során kifejtett hatásairól, minden egyes hatóanyag önálló kutatást igényel, kevés a felismerhető tendencia".
A One Health folyóirat (amely az emberek, állatok és környezet egészségének problémáit egészükben tárgyaló globális kezdeményezés orgánuma) hosszú elemzésében azt írja, hogy az antibiotikum-maradványok negatívan befolyásolhatják az ilyen anyagokat tartalmazó tejet fogyasztók mikrobiomját diszbiózist (a bélflóra egyensúlyának felborulását) eredményezve, ami számos betegség kiindulópontja.
Különösen kritikus a Bifidobacterium fajok populációiban bekövetkező veszteség, mert ezeknek kulcsszerepük van a bél homeosztázisában, de a csecsemők egészségében is. Ez a baktérium nagyon érzékeny az antibiotikumokra, és az élelmiszerekből származó antibiotikummaradványoknak való kitettség nagymértékben befolyásolhatja a bél mikrobiomjának sokféleségét. A diszbiózis évekig is tarthat, és különösen csecsemők és kisgyermekek esetében okozhat hosszútávú egészségi problémákat, például elégtelen növekedést, az immunválasz sérülését vagy visszatérő hasmenéses betegséget. A cikk azt állítja, hogy a tejben található antibiotikummaradványok többsége a tejelő szarvasmarhák tőgygyulladás -terápiájából származik. Ezért a szakemberek már elkezdték azoknak a módszereknek a kidolgozását , amelyek nem használnak antibiotikumokat e gyakori betegség kezelésében.
Legjobban: