Európában egyre nagyobb problémát okoznak a helytelen táplálkozással összefüggő krónikus betegségek. Ezek ellen többek között azzal lehetne eredményesen harcolni, ha a fogyasztókat oktatnák a helyes étkezésről, és az élelmiszerek csomagolásával, de főleg címkézésével is ebbe az irányba orientálnák őket.
A fogyasztók tájékozott döntését jelenleg egy szélesebb körben elterjedt címkerendszer segíti, a Nutri-Score, amelyet részben már bevezettek Franciaországban, Belgiumban és a legutóbb Németországban is. A Nutri-Score azonban nem élvez egyhangú támogatást az EU-ban. Olaszország például teljesen elhibázottnak tartja a megoldást, és saját javaslattal állt elő, az úgynevezett "elem-címkékkel". Úgy tűnik, hogy e két rendszer valamelyike lehet a végső befutó - írja a European Scyentist .
Mi az a Nutri-Score?
A Nutri-Score (amelynek neve a tápanyag pontértékre utal) egy Franciaországban kidolgozott értékelőrendszeren alapszik, amely felbecsüli a csomagolt termékek tápértékét, és csúszó skálán jelöli azt. A legegészségesebb termékeket zöld A-val, a leginkább egészségtelennek tartottakat vörös E-vel látják el. Az értékelés egy algoritmuson alapul, amely negatív pontokat oszt ki a káros tápanyagokra, például a telített zsírokra, kalóriákra, cukorra és nátriumra, míg pozitív pontokat ad a gyümölcsöknek, zöldségeknek, fehérjéknek és rostoknak. Végül megállapítja az adott termék kategóriáját.
A kritikusok ezt a mérőrendszert túlzottan leegyszerűsítőnek tartják. Kicsit arra hasonlít, amit a műszaki cikkek energiafogyasztásánál vagy az autógumik képességeinek jelölésénél használnak. Csakhogy itt sokkal bonyolultabb feladatról van szó, mint egy energiaosztály megállapítása, ezért fordulhat elő, hogy a Nutri-Score egy sor élelmiszernél eredendően hibás értéket állít elő. Jó példa erre, hogy helyből a vörös sávba kerülnek olyan termékek, mint az olívaolaj, a sajt és pácolt húsok, mert a zsírtartalmukat a rendszer károsnak ítéli. Pedig a mediterrán étrendet nagy egyetértésben tartják előnyösnek az egészség szempontjából. Így előfordulhat, hogy miközben az olívaolaj piros címkét kap, a diétás kóla zöldet, pedig nyilvánvaló, hogy a józan ész mást diktálna.
Az algoritmus nem veszi figyelembe bizonyos termékek mérsékelt fogyasztásának előnyeit, annak ellenére, hogy a dietetikusok a jó zsírok és fehérjék egészséges forrásaiként ajánlják őket. Ennélfogva ennek a színkódos rendszernek az a baja, hogy félrevezető módon leegyszerűsíti a tápanyagtartalmat , és arra késztetheti a fogyasztókat, hogy egészségük rovására teljes élelmiszercsoportokat távolítsanak el az étrendjükből.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az alternatíva az elemcímke-rendszer
A francia gyökerű rendszert Olaszországban valóságos merényletnek tartották, és nem is hagyták szó nélkül. Tavaly novemberben az olasz kormány az élelmiszeripari szövetség, a Federalimentare a Nutri-Score hiányosságaira válaszul javaslatot tett egy sokkal több információt nyújtó, de változatlanul egyszerű rendszer bevezetésére. Ez az " etichetta batteria ", azaz elemcímke-rendszer .
A mediterrán étrend és az olasz modell az " élelmiszer-piramison " alapul, amely nem zár ki semmilyen ételt. Ehelyett az ajánlott mennyiségeket jelzi, hogy változatos és kielégítő, táplálkozási szempontból kiegyensúlyozott étrendet teremtsen. Mint a mellékelt ábrán is látható, a címkén megtalálhatók a legfontosabb tápanyagértékek (az energia, zsír, telített zsír, cukor és só mennyisége) az adott kiszerelésű termékben, illetve a kis ceruzaelemet formázó ábrákon az is látható, hogy ez a napi ajánlott tápanyagszükséglet hány százaléka.
Ez a módszer a megalkotói szerint tehát pontosabban írja le a tápanyagok típusát és azok mennyiségét a termékben, amivel sikerült elérni, hogy a címkék kevésbé legyenek riasztóak, mint a Nutri-Score rendszerben, mivel nem redukálja az élelmiszereket zöld vagy piros, jó és rossz kategóriákba. Az olaszok szerint az elemcímkék megalapozottabb választást tesznek lehetővé, és a fogyasztók számára lehetővé válik, hogy a magas zsír- és fehérjetartalmú ételeket - például a szalámi vagy a sajt - fogyasztását az egész étrendjükkel összefüggésben értékelhessék.
Egy olasz családok körében végzett felmérés azt mutatta, hogy az elemcímkék jobban teljesítettek a színskálásnál, ami talán nem is csoda. De nem csak Itáliában vegyes a Nutri-Score címkék fogadtatása. Azokban az országokban is, ahol bevezették (például Franciaországban,) a címkézés nem kötelező, és a gyártók mérlegelésétől függ, hogy mit engednek fel a csomagolásukra. Persze, ha hasznosnak ítélik a címke hatását, akkor nem ellenkeznek. Nemrégiben például a Kellog's egyezett bele, hogy a Nutri-Score megjelenjen a gabonatermékei dobozán.
Ez is érdekelhet
A vita arra enged következtetni, hogy bármekkora szükség is volna egy uniós szinten egységes címkerendszerre, annak végleges változatától még messze vagyunk. Nem beszélve az olyan nehezítő körülményekről, mint a különféle tagországokban forgalmazott, a csomagolásukat nézve azonos, de mégis különböző minőségű termékek megkülönböztetése, amelyért, illetve a termékek különbségének megszüntetéséért Magyarország is felszólalt .
