"A kamaszoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a hangos zaj egyetlen behatása koncert vagy valamilyen zenehallgató eszköz következtében hallásvesztéshez vezethet" - számolt be a kutatás vezetője, M. Jennifer Derebery, a House Research Institute kutatóintézet munkatársa. "A 85 decibelnél erősebb zaj ismétlődő behatására pedig az apró szőrsejtek működése leállhat, ami maradandó halláskárosodást eredményezhet."
A kísérlet során 29 tizenéves hallását vizsgálták egy koncert után. Kiderült, hogy 72 százalékuk tapasztalt hallásvesztést. Ez az általában csak átmeneti hallásvesztés, az úgynevezett ideiglenes hallásküszöb eltolódás, általában 16-48 óra múlva elmúlik, ezt követően a személy hallása helyreáll.
A kutatók a koncert előtt elmagyarázták a hallásmegóvás fontosságát a kamaszoknak, ennek ellenére csak hárman használták a felajánlott füldugókat. A koncert során a kutatók hangnyomás mérővel mérték a zaj erősségét. A zajszint 82 és 110 decibel között ingadozott, az átlag 98,5 decibel volt. Ez a szint jóval meghaladja az ajánlott küszöböt.
A zaj következtében a belső fül szőrsejtjeinek működése károsodott, amelyek a legsérülékenyebbek a hosszan tartó zajbehatással szemben. A szőrsejtek károsodása normális esetben, egyetlen expozíciót követően általában helyreáll, de ismétlődő behatás esetén a szőrsejtek maradandó károsodást szenvedhetnek.
Derebery úgy véli, az eredmények alapján időszerű lenne lépéseket tenni a koncertek zajszintjének csökkentése érdekében, hogy a zaj ne okozhasson hallás- és neurológiai károsodást a kamaszokban és a felnőttekben. Mivel a kísérlet során huszonkilencből csupán hárman használtak füldugót annak ellenére, hogy mindenkit bátorítottak erre és minden résztvevő kapott védőeszközt, valószínűleg ez lehet a jellemző viselkedés a kamasz koncertlátogatók körében, ezért a szakértők felelőssége, hogy biztonságos szintre szorítsák le a zajszintet.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
A kutatás eredményeit az Amerikai Otológiai Társaság Los Angeles-i konferenciáján tették közzé, a tanulmányt pedig az következő számában publikálják.
Legjobban: