Az öt érzék közül a szaglás a negyedik legfontosabb az embereknél. A szagérzékelés az első agyidegekből ered (olfaktoriális idegek), amelyek a homloklebeny alján találhatóak, pontosan a szemek mögött és az orr felett. A levegőben lévő belélegzett vegyületek stimulálják ezeket az idegeket.
Örökre is elveszíthetjük a szaglást
A szaglási képesség elvesztését vagy csökkenését anozmiának hívjuk . Lehet idegi eredetű, de az is előfordulhat, hogy a légáram valamilyen akadály miatt nem jut el a szaglóhámhoz. A szaglásnak sok köze van az ízek megkülönböztetéséhez is, ezért a szaglás csökkenésének első jele lehet, hogy a beteg ízetlennek találja ételeit.
Az anozmia a funkcionális szaglás hiánya, azaz a szagérzékelés képességének meg nem léte. Ez lehet ideiglenes vagy állandó. Egy ehhez kapcsolódó fogalom, a hipozmia a gyengébb szaglóképességre utal, míg a hiperozmia az átlagosnál fejlettebb szaglást jelenti. Néhány ember egy bizonyos szagot nem képes érzékelni, ezt „specifikus anozmiának” nevezik, és általában genetikai okokra vezethető vissza.
Veszélybe sodorhat minket
Az anozmiának számos hátránya lehet. Azok a betegek, akiknek hirtelen anozmiás rohamuk van, kevésbé találják ízletesnek az ételeket, az anozmiával született emberek ugyanakkor nem panaszkodnak ezzel kapcsolatban. A szaglás elvesztése veszélyes is lehet, mivel veszélyhelyzetekben olyan fontos jelekre nem hívja fel a figyelmet, mint a füst tűz esetén, a gázszivárgás, vagy éppen a romlott étel.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ráadásul kutatások szerint az illatok megalapozott és érzelmi memóriájának elvesztése (például, ha elfelejti agyunk, milyen illata van a fűnek, gyerekkorunk kedvelt helyeinek, szeretteinknek, vagy épp magunknak) akár depresszióhoz is vezethet. Ráadásul a szaglás elvesztése együtt járhat a libidó elvesztésével.
Ezért nem érezzük a szagokat
A szaglás ideiglenes elvesztését okozhatja az eldugult orr, vagy fertőzés. Ezzel szemben a maradandó szaglásvesztésért az orrban található szagló receptorok elhalása vagy olyan agysérülés is felelős lehet, amelynél sérülnek a szaglóidegek vagy az agy azon részei, amelyek a szagokat dolgozzák fel. A szaglás születéstől eredendő hiányát kongenitális anozmiának nevezzük. Az anozmia nagyon ritkán korai jele lehet degeneratív agyi betegségeknek, úgymint a Parkinson-kór vagy az Alzheimer-kór .
A tartós szaglásvesztésnek oka lehet az is, ha a szagló receptorokat felsértjük bizonyos, első sorban érszűkülést okozó orrspraykkel. De szaglásvesztéshez vezethet az orrpolip is, amely olyan embereknél jelenik meg, akik allergiával vagy orrmelléküreg gyulladással küzdenek, esetleg a családjukban előfordult már hasonló eset.
Diagnózis és kezelés
Az anozmiát legegyszerűbben a mindenki számára ismert illatok (citrom, fahéj, kávé, fokhagyma) próbájával lehet diagnosztizálni. A kezelésben a dohányzók számára az első lépés a leszokás. Fontos az is, hogy ne tegyük ki orrunkat irritációnak, illetve a légúti allergiák és krónikus felső légúti betegségeket is kezelni kell. A természetgyógyászat is nyújt kezelési lehetőséget, főleg az orrnyálkahártya-gulladás okozta anozmiára.
Ez utóbbi esetben egyébként igen nagy esély van a felépülésre. Ha azonban a problémát az idegek sérülése okozza, a gyógyulás nehezebb, bizonyos esetekben pedig nem állítható helyre a szaglás.
Ez is érdekelhet
Köszönjük Dr. Csokonai Vitéz Lajos fül-orr-gégész, allergológus segítségét a cikk elkészítésében!
