"Engem nem kell félteni, vasból vagyok"
Sajnálatos módon az urak fejében még ma is él a tévhit, hogy egy férfi nem lehet beteg, mert az a gyengeség jele. Hogy egy igazi férfi nem rohangál orvoshoz, mert ő mindent kibír. Hogy egy született macsó nem érint kínos témákat idegenek előtt, és szégyenletesnek érzi, ha kellemetlen tünetekről, esetleg a fájdalmáról kell beszélnie.
Férfiak generációi nőttek fel abban a hitben, hogy kényelmetlen bevallani, ha segítségre van szükségük, és puhányság orvoshoz fordulni a problémákkal. Sokakat még azzal sem lehet meggyőzni mindezek ellenkezőjéről, hogy egy bizonyos kor felett egyes vizsgálatok akár életmentők is lehetnek, ha még kezelhető stádiumban fedezik fel az esetleges elváltozásokat. Aki tünetmentes, feleslegesnek érzi a kivizsgálást, akinek pedig panaszai vannak, igyekszik nem tudomást venni róluk, vagy titkolni, ameddig csak lehet. Így tett az 57 éves Zoltán is, aki addig húzta, halasztotta az urológiai vizsgálatot, ameddig csak tudta.
"Féltem, hogy kiderül, valami baj van"
- vallotta be Zoltán, akit végül a kellemetlen szagok buktattak le.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
"A feleségemnek köszönhetem, hogy nem szégyenkezem"
"Minden a foltos, bűzös alsónadrágokkal kezdődött, amit lehetetlen volt kimagyarázni. Ez borzalmas törés volt az életemben, úgy éreztem, a férfiasságomon esik csorba. Egy magabiztos, jó kiállású, életerős pasasnak tartottam magam, családapaként és sikeres vállalkozóként nem volt okom szégyenkezni. Egészen addig a pillanatig, amíg el nem vesztettem a kontrollt a saját vizeletem szabályozása felett. Igénytelennek és piszkosnak éreztem magam, amitől eluralkodott rajtam a betegségtudat. Leálltam a sportolással is, kerültem az olyan szituációkat, ahol bekövetkezhetett a dolog, ráadásul nem szerettem volna mások előtt kínos helyzetbe kerülni.
A legnehezebb mégis az volt, hogy a nejemmel sem bírtam őszintén beszélni, próbáltam eltitkolni az állapotomat. Több mint 25 év házasság után ugyan már ismer, mint a rossz pénzt, mégsem mertem elé állni a panaszaimmal. Érezte, hogy valami gond van, így kérdezősködni kezdett. Láttam a félelmet a szemében, hogy nem tud segíteni, hogy elhallgatok előle valamit, és hogy akár el is veszíthet. Az aggódása volt az, ami végül megtörte bennem az ellenállást.
Tudta, hogy utálok orvoshoz menni, nem szeretek a háziorvosunk várójában téblábolni, rettegve attól, hogy összefutok egy ismerőssel. Azt javasolta, menjek el egy magánrendelésre, ahol nem kell várnom, és jó eséllyel a barátaink sem fognak felbukkanni. Így jutottam el egy férfi urológushoz, akinél a vizsgálat ugyan nem volt túl kellemes, de azóta jóformán visszakaptam az életem. A tünetek enyhítésére az orvos antibiotikumos terápiát, rendszeres mozgást és gátizomtornát javasolt, valamint egy kifejezetten férfiak számára kifejlesztett betétet, ami diszkréten rögzíthető az alsóneműben.
Nem is tudtam, hogy léteznek egyáltalán ilyen termékek, és korábban azt sem gondoltam volna, hogy valaha képes leszek használni egy ilyen eszközt. De meglepett, mennyire kényelmes, és nagy segítség, hogy a szagtalanító rendszer teljesen el tudja fedni még a kellemetlen szagokat is.
A legjobb benne, hogy senki sem mondaná meg, hogy betétet viselek, hiszen ezt teljesen észrevétlenül tehetem meg. Így pedig nem érzem magam betegnek, nincs bennem sem félelem, sem szégyenérzet, vagyis újra gondtalanul élhetem a mindennapjaimat."
Ez is érdekelhet
További információ: helyzetura.hu
