Ha az emberi zigóta 23. kromoszómapárja XY, akkor fiú lesz a gyerek, ha pedig XX, akkor lány. Az X-kromoszóma mérete sokszorosa az Y-énak; és azt látjuk, hogy az Y-kromoszóma az evolúció során egyre kisebb és kisebb lesz, egyre több gén tűnik el belőle. Elképzelhető, hogy bizonyos idő múlva el fog tűnni az Y-kromoszóma? Kihalhatnak a férfiak? Mi lesz akkor az emberi faj sorsa? Ezekre a kérdésekre válaszol az IflScience online tudományos magazin összeállítása.
Az X-kromoszómában mintegy 1600, különböző funkciójú gén található. Az Y-kromoszómában azonban csak körülbelül 50 gén van, és ezek közül is csak 27 az, amely specifikusan a nemet határozza meg. Az Y-kromoszóma génjeinek nagy része felesleges, valahol máshol is meglévő gének másolata. A kromoszóma tehát, úgy tűnik, kezd feleslegessé válni, ami azt is jelenti, hogy el fog tűnni. Csakhogy ha az Y-kromoszóma eltűnik, akkor a férfi is el fog tűnni, ugyanis a férfiak nemi jegyei csakis ebben a kromoszómában vannak kódolva.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Miért válik egyre kisebbé az Y-kromoszóma?
A nemi kromoszómák ősei olyanok voltak, mint a többi kromoszómapár - bizonyos élőlényekben, madarakban, hüllőkben, sőt néhány emlősben még ma is azok. A velük közös ősünk nagyjából 166 millió évvel ezelőtt élhetett a Földön. Ebből pedig egy gyors fejszámolással kikövetkeztethető, hogy az emberi Y-kromoszóma ezalatt az 166 millió év alatt elveszítette a körülbelül 1600 génjének a nagy részét - körülbelül tízet egymillió évenként. Ha ugyanezzel a gyorsasággal folytatná a pusztulást, akkor 4,5 millió év múlva tűnne el.
Ezen azonban nem kell csodálkoznunk: a visszafejlődés minden nemikromoszóma-rendszer tipikus tulajdonsága. Ha egy kromoszóma a nemet meghatározóvá válik, akkor a pusztulása elkerülhetetlen: a géneknek nemspecifikus funkciói alakulnak ki, a párral, az X-kromoszómával való géncsere (az átkereszteződés révén) pedig mind kevésbé lehetséges. Tehát a mutációktól és törlésektől az Y-kromoszóma nem tud megszabadulni, így rengeteg "DNS-szemét" alakul ki benne. Ráadásul a spermiumoknak igen sűrűn kell osztódniuk, így a mutáció esélye még nagyobbá válik.
Azért nagyon nem kell elkeseredni: nem valószínű, hogy az Y-kromoszóma pusztulása lineáris ütemben történne; ha instabillá válik, akkor begyorsulhat, ha azonban stabilizálódik, akkor le is lassulhat, akár meg is állhat ez a folyamat. David Page biológus például arra hívja fel a figyelmet, hogy csimpánzok jó néhány gént elveszítettek, amióta közös ősünktől szétváltunk - az ember azonban nem veszítette el ezeket a géneket. Az Y-kromoszóma is stabilizálódhat: lehetséges, hogy azok az egyedek, amelyekben a 27 nemet kódoló gén sérül, nem lesznek életképesek vagy termékenyek, így a pusztulási folyamat megáll. Ugyanakkor van példa az élővilágban az Y-kromoszóma eltűnésére is: két egérfaj esetében. Náluk teljesen eltűnt ez a kromoszóma.
Ha az emberi faj esetében ugyanez megtörténne, az nemcsak a férfiak számára lenne végzetes hír, hanem az egész emberiség számára is. Az emberi faj nem állhat csak nőnemű egyedekből, ugyanis van legalább 30 olyan génünk, ami csak akkor aktiválódik, ha a spermiumra kerülnek. Mi nem tudunk meglenni Y-kromoszóma nélkül. Ha 4,5 millió év múlva mégis eltűnne, megvan az a lehetőség is, hogy új nemi kromoszóma fejlődjön ki, ahogyan ez néhány rágcsálófajnál meg is történt. Ebben az esetben valószínűleg 4,5 millió év múlva nem egy emberi faj lesz, hanem kettő.
Ez is érdekelhet
