Környezetünkben hemzsegnek a baktériumok. Ezek némelyike az emberi szervezetbe bejutva, meghatározott körülmények között kórokozóvá válhat. Ilyenkor jutnak szerephez az antibiotikumok. Ezek olyan gyógyszerek, melyek vagy a baktériumok szaporodását gátolják meg a gazdaszervezetben, vagy a kórokozó életfolyamataira hatva pusztítják el azt. Fontos kihangsúlyozni, hogy ez a gyógyszercsoport nem hatékony a vírusok által okozott fertőzésekben.
A baktériumoknak van egy különleges tulajdonságuk: egyes csoportjaik hosszabb- rövidebb idő alatt ellenállóvá válhatnak az antibiotikumokkal szemben. Ezt antibiotikum-rezisztenciának nevezzük. Ha egy baktériumtörzs ellenállóvá vált egy antibiotikummal szemben, akkor ezt a képességét tovább tudja örökíteni a következő generációknak. Mivel a baktériumok kedvező körülmények között órák alatt képesek osztódni, így az ellenállóvá vált csírák száma nagyon gyorsan megsokszorozódhat. Ekkor a beteg állapota hirtelen ismét romlani kezd, és az addig hatásos kezelés csődöt mond.
Míg a környezetünkben lévő, úgynevezett "utcai baktériumtörzsek" által okozott fertőzések a közforgalomban lévő antibiotikumokkal általában igen jól kezelhetők, addig a kórházakban létrejött infekciók sokszor csak nagyon nehezen, esetleg csak többféle antibiotikum egyszerre történő adásával gyógyíthatók. A kórházban fekvő betegek gyakran legyengült, rossz általános állapotban lévő idős emberek, akiknek a saját védekezőrendszere - az immunrendszer - sem működik megfelelően. Ez a súlyos műtéten átesett vagy komoly balesetet, égést szenvedett betegeket is fenyegeti.
Ezek a fenti körülmények igen veszélyessé teszik a kórházi fertőzéseket. Az ezekben az intézetekben rutinszerűen alkalmazott, széles spektrumú - vagyis sok baktériumtörzs ellen hatékony - antibiotikumok hatására igen ellenálló kórokozók tanyázhatnak a beteg környezetében. A rendszeres fertőtlenítés ugyan csökkenti az infekció veszélyét, de az nem küszöbölhető ki teljesen. A szükséges különböző vizsgálatok, beavatkozások - például vérvételek, injekciók, műtétek, hólyagkatéterek, az infúziók beadására szolgáló műanyag tűk, stb. - további kockázatot hordoznak. Ilyenkor lényegesen könnyebben jutnak be a kórokozók a beteg szervezetébe. A tartós ágyban fekvés szinte biztos velejárója a tüdőgyulladás. Ilyenkor a légzés felületessé válik, az állandó fekvés miatt a hörgőkben lévő váladék lesüllyed a tüdők mélyebben fekvő területeire. Ez a váladék könnyen befertőződik, kialakítva ezzel az akár életet is veszélyeztető súlyos állapotot.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Külön kell szólni az újszülöttosztályokon kialakuló kórházi fertőzésekről. Ezek aránya az osztály jellegétől függően igen változó. Egy általános újszülöttosztályon nemzetközi adatok szerint a kórházi fertőzések aránya egy százalék körüli, vagy ez alatt van. De egy újszülött-intenzívosztályon ez az arány meghaladhatja akár a 40 százalékot is. Gyakori a köldökcsonk, illetve a pelenkával fedett területek gennyes bőrfertőzése. Nem ritka a kötőhártya-gyulladás, a rotavírusok által okozott, szinte járványszerűen terjedő hasmenés. Az intenzívosztályokon a lélegeztetés miatt fordulnak elő a gyakori légúti fertőzések, és a véráramba került kórokozók gyakran okoznak agyhártyagyulladást vagy akár szepszist is.
A kórházi fertőzések kialakulásának csökkentése komoly problémát okoz az egészségügyben dolgozóknak. Ez egyrészt bizonyos szervezeti, szerkezeti és építészeti megoldásokat követel. A kórtermek túlzsúfoltságának mérséklése lenne szükséges, és a rendszeres fertőtlenítő kézmosás, valamint az alapos takarítás is elengedhetetlen. Az egyszer használatos, eldobható műszerek, tűk nem kis anyagi ráfordítást igénylő bevezetésével lényegesen csökkent a kórházi fertőzések aránya.
Ez is érdekelhet
Különleges problémát jelent a vérátömlesztéssel átvihető fertőzések, elsősorban a májgyulladás, a hepatitisz kérdése. 2001. január
