Amerikai kutatók nemrégiben nagyszabású vizsgálatba fogtak. Az úgynevezett San Francisco-i Tuberkulózis Kontroll Program keretében valamennyi 1990 és 2001 között kezelt tbc-s betegük adatait ismét elővették, és újszerű szempontok szerint elemezték. A 700 tbc-sbeteg közül 264 (38 százalék) bizonyítottan HIV-fertőzött volt, 315beteg (45 százalék) nem volt HIV-pozitív, míg 121 személynél nem találtak a HIV-fertőzöttség vizsgálatára vonatkozó adatot.
Az igazoltan HIV-fertőzöttek tbc-ellenes kezelése átlagosan 10,2 hónapig tartott, ezzel szemben a többieké 8,4 hónapig, ami alapján kimondható, hogy a két csoport kezelési ideje közötti különbség statisztikailag jelentős volt. A HIV-pozítív gümőkóros betegek antituberkulózis kezelése az esetek mindössze 17 százalékában tartott 6 hónapig, míg a többi betegnél 2-szer olyan gyakran (37 százalék) alkalmazták az úgynevezett rövidgyógyszeres kezelést.
A HIV-fertőzött tbc-sek körében a lényegesen hosszabb kezelési idő ellenére a tuberkulózis kiújulása több mint 9-szer volt gyakoribb, mint többi betegnél. A tbc-ellenes gyógyszerek szedését megszakító HIV-fertőzött betegeknek több mint 4-szer nagyobb esélyük volt a tbc kiújulására azokhoz képest, akik folyamatosan szedték a gyógyszereiket.
A hatékony vírusellenes kezelésben is részesülő HIV-fertőzöttek gyógyultak a leggyorsabban a tbc-jükből. Az antiretrovirális és a tbc-ellenes gyógyszerek együttes alkalmazása mellett javult leginkább az AIDS-es tüdőgümőkóros betegek túlélése is. Mivel a tbc elsősorban a legyengült védekezőképességű személyeket betegíti meg,a tüdőgümőkóros betegeknél mindig gondolni kell az esetleges HIV-fertőzésre is - figyelmeztet az Amerikai Tüdőgyógyász Társasághonlapja.
Ez is érdekelhet
(MTI-Panoráma)
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Legjobban: