Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közlése szerint az elmúlt hetekben 30 országból több mint 550 majomhimlős esetet jelentettek – írja a CNN. Noha a szakemberek még mindig bizakodóak egy esetleges világjárvány kitörését illetően, a növekvő esetszámok, a kórokozó gyors és szokatlan – emberről emberre történő – globális terjedése felveti ennek lehetőségét is.
A majomhimlő vírust emberben először az 1970-es években mutatták ki. Jellemzően Afrikában okoz megbetegedést, de 2003-ban az Egyesült Államok hat államában összesen 47 embert fertőzött meg. Ez volt az első eset, amikor Afrikán kívüli kitörést jelentettek, korábban nem volt rá példa, hogy ez a kórokozó más kontinensen is megbetegedést okozott volna az embereknél – számol be róla témával foglalkozó cikkében a Healthline.
A fertőzöttek akkoriban zoonózis útján, prérikutyákkal való érintkezés révén kapták el a majomhimlő vírust. “Egzotikus háziállatként tartott, Afrikából származó rágcsálókkal került be az Egyesült Államokba. Ezek szoros kapcsolatba kerültek a szintén háziállatként árult prérikutyákkal, amelyek aztán a vírus közvetítőivé váltak” – ismertette a 2003-as majomhimlő-járvány okát William Schaffner, a Vanderbilt Egyetem Orvosi Karának professzora.
Hogyan sikerült megfékezni a járványt?
Gyors közegészségügyi intézkedésekkel – laboratóriumi és járványügyi vizsgálatokkal, a betegek informálásával és hatékony kezelésével –, valamint a himlő elleni vakcina bevetésével húsz éve sikerült megfékezni a járvány terjedését, és egyetlen fertőzött sem halt meg. (A tapasztalatokból okulva megtiltották bizonyos rágcsálófajok Egyesült Államokba történő bevitelét.) Az akkori és a mostani esetek között azonban van egy nagy különbség: korábban a vírus nem terjedt emberről emberre, a fertőzöttek kizárólag zoonózis útján, vagyis a fertőzött állatokkal érintkezve kapták el azt. A mostani helyzet más, az eddigi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a majomhimlő vírusnak ez a globálisan kimutatott változata képes emberről emberre is terjedni, ráadásul egy időben több országban is. Éppen ezért szakemberek szerint megfékezése fokozottabb erőfeszítéseket igényelhet.
Ahogy arról korábban írtunk, a majomhimlő vírus a himlővírusok (Poxviridae) családjába tartozik. Afrikában két változata okoz megbetegedést az embernél: az egyik enyhébb tünetekkel jár – itt a halálozási ráta 1 százalék körüli – a másik viszont súlyosabb szimptómákat okoz, az ezt elkapók körében magasabb, 10 százalék körüli a halálozási ráta.
Mivel jár a majomhimlő?
Az eddigi tapasztalatok alapján a lappangási idő nagyjából 6-13 nap. A fertőzést követően először jellemzően láz, általános gyengeség, erős fejfájás, nyirokcsomó-duzzanat és izomfájdalom jelentkezik, majd néhány napon belül az arcon és a végtagokon – vagy akár más testrészeken is – megjelennek a bőrkiütések. Ezekből folyadékkal teli hólyagok lesznek, amelyek idővel maguktól leszáradnak. A fertőzöttek nagy része spontán gyógyul: a tünetek általában 2-4 hét alatt múlnak el. A betegek egy részénél azonban szövődmények léphetnek fel: ezek közé tartozik a vérmérgezés, az agyvelőgyulladás és a tüdőgyulladás.
Hogyan lehet kivédeni?
A védekezés leghatásosabb módja az oltás. Kifejezetten majomhimlő elleni védőoltás nem létezik, de a fekete himlő elleni vakcina – amivel 1980-ig széleskörűen oltottak, és amellyel sikerült teljesen felszámolni a fekete himlőt – például 85 százalékos hatékonysággal képes megelőzni a majomhimlő vírus okozta fertőzést, amennyiben a vírusnak való kitettség után szinte azonnal beadják.