Mint azt megírtuk , a közelmúltban komoly sajtóvisszhangot keltett, hogy egy pennsylvaniai laboratóriumban fekete himlő címkéjű üvegcsékre bukkant egy takarító. Az ügyben még az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) is vizsgálatot indított, mivel napjainkban csupán két magas biztonsági besorolású laboratóriumban tárolhatnak mintákat a fekete himlő vírusából (Poxvirus variolae). Az elővigyázatosság egyáltalán nem túlzott, elvégre az emberiség történetének egyik legpusztítóbb kórokozójáról van szó, amely emberek százmillióinak életét követelte a feltehetően háromezer évvel ezelőtti felbukkanását követően.
A fekete himlő eradikációja a modern orvostudomány hatalmas sikere. Az első vakcinát még a 18. század végén fejlesztette ki ellene az angol Edward Jenner , a 20. század második felére pedig a széles körű oltási programnak köszönhetően végleg megszabadult az emberiség a félelmetes kórtól. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1980-ban ismerte el hivatalosan a fekete himlő eradikációját, amely ezzel az első - és mindmáig az egyetlen - fertőző betegséggé vált, amellyel sikerült egyszer és mindenkorra leszámolni. Az utolsó természetes úton bekövetkezett fertőzést 1977-ben jegyezték fel az afrikai Szomáliában. Az utolsó fekete himlő okozta haláleset azonban nem ekkor, hanem később, 1978 nyarán történt az Egyesült Királyságban egy szörnyű baleset következtében.
Rosszul felszerelt laborból szabadult ki a vírus
A történteket felidéző IFLScience cikke szerint a fertőzés utolsó áldozata Janet Parker fényképész volt, aki akkortájt a Birminghami Egyetem orvosi karának alkalmazásában állt. Éppen itt, a munkahelyén használt - mint később kiderült, balszerencséjére - egy telefont, nem sokkal később pedig betegség tünetei jelentkeztek rajta. Először influenzát diagnosztizáltak a panaszai alapján, majd amikor kiütések jelentek meg a bőrén, bárányhimlőre kezdtek gyanakodni az orvosok. Csupán mintegy egy hónappal később, augusztus 20-án szállították kórházba fekete himlő gyanújával.
A helyiség alatt, ahonnan Parker telefonált, egy laboratórium működött Henry Bedson professzor vezetésével. Bedson kutatási területét éppen a fekete himlő jelentette, a laborban pedig tárolt is mintákat a vírusból. Munkája során arra kereste a választ, hogy a kórokozó variánsai okozhatnak-e további járványügyi problémákat az eradikációt követően. Ugyanabban az évben korábban, májusban a WHO ellenőrei is jártak Bedsonnál, és bár találtak hiányosságokat a labor működésében, végül hagyták tovább dolgozni a professzort, meghagyva számára, hogy végezzen el néhány szükséges óvintézkedést. A tervek szerint a labor egyébként is bezárt volna hat hónappal később.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az ellenőrzés után alig öt hónap telt el, amikor Parker felemelte a telefonkagylót az említett helyiségben, ahova az épület szellőzőjáratain keresztül bejutott a Poxvirus variolae egy különösen fertőző törzse. Miközben a fényképésznőt és családját karanténba zárták, a világsajtó szeme Birminghamre szegeződött, aggodalommal várva, hogy újból felbukkan-e a korábban legyőzöttnek hitt betegség. Végül mindössze egyetlen további fertőzés történt: Parker édesanyja kapta el a vírust, de aztán enyhe tünetekkel kigyógyult a betegségből. Parker már nem volt ilyen szerencsés, kórházi felvételét követően nem sokkal elhunyt.
Az eset végkimenetlét Henry Bedson professzor nem élte meg, miután attól tartva, hogy újra rászabadította a világra a betegséget, amelynek megszüntetéséért küzdött, öngyilkosságot követett el. "Sajnálom, hogy visszaéltem oly' sok barátom és kollégám bizalmával, amelyet belém és a munkámba fektettek" - írta búcsúlevelében.
