Az úgynevezett szuperterjesztők problémája olyan jelentős, hogy jobban meg kell ismerni a jelenséget, azonosítani és járványok idején megkeresni őket, hogy kordában lehessen tartani a kórokozó terjedését - írták a kutatók az amerikai tudományos akadémia lapjának (PNAS) aktuális számában.
A 2014-25-ös nyugat-afrikai ebolajárványban több mint 28 600-an fertőződtek meg, a halálos áldozatok száma mintegy 11 300 volt. A Sierra Leone-i fővárosában, Freetownban és környékén előfordult esetek vizsgálata során megnézték, hogy hol és mikor bukkant fel egy-egy fertőzés. Ebből kirajzolódott, hogy egy fertőzött hány másik embernek adta tovább a kórokozót. Az derült ki, hogy a legtöbb betegnél rövid volt a fertőzési idő és kevés embernek adták tovább a kórokozót, míg volt néhány fertőzött , akinél ez az időszak tovább tartott és sokkal többen kapták el tőlük a vírust. A 15 év alatti gyerekek és a 45 évnél idősebb felnőttek tartoztak leginkább a szuperterjesztők közé.
Egyelőre nem tudni, biológiai vagy társadalmi okok számlájára írható, hogy éppen ez a két korcsoport adja a legtöbb szuperterjesztőt, erre feltétlenül választ kell még kapni - olvasható a tanulmányban, amely a Princeton Egyetem, az Oregoni Állami Egyetem, a londoni trópusi betegségek intézete, az Imperial College London és az amerikai országos egészségügyi intézet (NIH) tudósainak együttműködésében készült.
Ez is érdekelhet
Más járványok, többek között az atípusos tüdőgyulladás ( SARS ) és a közel-keleti légzőszervi tünetegyüttes ( MERS ) idején is léteztek szuperterjesztők: egyetlen MERS-vírusos beteg 82 embert fertőzött meg Dél-Koreában 2015-ben.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
