Az oltóanyagok gyorsabb, erősebb és hosszabb hatását elősegítő anyagok - adjuvánsok - a XX. század első évtizedei óta foglalkoztatják a kutatókat. Gaston Ramon (1886-1963), a párizsi Pasteur Intézet munkatársa az 1920-as évek közepén lovakat oltott be diftéria ellen, amikor azt tapasztalta, hogy amelyik állatnál a szúrás helyén tályog képződik, annak a vérében több lesz az ellenanyag. A tályog az oltáskor a sebbe véletlenül besodort - valószínűleg az állat szőrzetéről bejutó - anyagoktól keletkezett. Mint később leírta, ezek között a kenyérmorzsától a tápiókán át a keményítőcukorig sok minden szerepelt. A XXI. század elejéig azután sokféle gélt, kémiai és mikrobiológiai anyagot, majd szintetikus adjuvánst is kipróbáltak.
Az oltóanyag "lelke" az antigén, amely általában a legyengített kórokozó egyik fehérjéje. Ez a szervezetbe jutva betegséget nem okoz, immunológiai védőreakciót viszont igen. A vakcina második összetevője, a konzerválóanyag a tartósságot növeli. Az utolsó összetevő az immunrendszer válaszát erősítő adjuváns. Az adjuvánsok azt is lehetővé teszik, hogy a lehető legkevesebb antigént kelljen a szervezetünkbe juttatni, mert bő ellenanyag-termelésre sarkallják a szervezetet, még az emberben módosulni képes kórokozók ellen is.
Ma a legtöbb vakcinában alumínium-hidroxid vagy víz- olaj emulzió szolgál adjuvánsként, és régóta folynak a kísérletek a szervezetben lebomló olajokkal, a liposzómákkal. Két év múlva azonban megkezdődhet annak az új oltóanyagnak az emberi kipróbálása, amelyben beépített gének helyettesítik a segítő anyagot. Ezzel beköszönt a sejten belüli (intracelluláris) adjuvánsok korszaka. A segítő anyag már nincs jelen a vakcinában, csak egy gén, amely az oltottak sejtjeibe jutva kezdi termeltetni az adjuváns fehérjét. Ez a nyirokcsomók sejtjeiben speciális kötőreceptorhoz kapcsolódva becsapja a szervezetet, amely úgy érzékeli, hogy egy nagyon veszélyes kórokozóval találkozott, ezért a korábbi vakcinákkal tapasztaltakhoz képest jóval erősebb vészjelet küld a szervezetnek. A védekező folyamat beindul: az immunrendszer védő limfocitái megkötik az antigént és elpusztítják a bejutott kórokozókat.
Az emberiséget ma fenyegető három jelentős fertőzés - a tbc, a malária és a HIV - ellen bevetni tervezett vakcina anyagait brit gyártója injektálható folyadékban oldott cukorgömbökbe zárja, amelyek a véráramba jutva lebomlanak, és szabadjára engedik az oltóanyagot.
Ez is érdekelhet
Az Egészségügyi Világszervezet oltóanyag-kutatási igazgatója, Marie-Paul Kieny szerint az új megoldás - amely a malária esetében patkányoknál már működik - gyökeres változást hozhat vakcináció terén. A kutatók szerint két éven belül emberi kipróbálásra is alkalmassá váló oltóanyag ugyanis azon túl, hogy felgyorsítja és erősíti a szervezet védekezőrendszerének válaszreakcióját, hűtés nélkül, korlátlanul tárolható a trópusi területeken, ahol a legnagyobb szükség van rá.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Legjobban: