"A páciensek állapota alig néhány óra alatt megváltozhat. Hirtelen nem tudják, hol vannak, mi történik éppen velük. Ha pedig mindehhez hozzávesszük az ugyancsak sokaknál előforduló paranoiát és vizuális hallucinációkat, úgy máris egy igen ijesztő képet kapunk" - olvasható két pszichiáter, Jonathan Rogers, az University College London és Edward Chesney, a King's College London kutatójának közös, a The Conversation oldalán megjelent cikkében. Saját bevallásuk szerint a két szakembert számos olyan - kórházban kezelt - COVID-19-beteghez hívták már ki a járvány kezdete óta, akiknél delírium tünetei léptek fel.
A delírium egy rövid távú tünetegyüttes. Egyfajta zavart állapot, amikor az érintettek nehezen tudnak gondolkodni, illetve figyelmük, a külvilággal való kapcsolatuk is csökkent. Megváltozik a viselkedésük, gyorsan ingadozik a hangulatuk. A probléma fellépésében többféle tényező is szerepet játszhat, így akár az anyagcsere egyensúlyának felborulása (például alacsony nátriumszint), alkoholfogyasztás, kábítószerek vagy gyógyszerek hatása, valamint krónikus betegségek és fertőzések egyaránt. Így tehát az új koronavírus (SARS-CoV-2) okozta COVID-19 nyomán is kialakulhat delírium a betegeknél. Korai számítások szerint a kórházban kezelt páciensek mintegy ötöde-negyede küzd ilyen jellegű panaszokkal.
Egy korábbi kutatás szerint delírium kialakulása esetén mintegy kétszer magasabb az egy éven belüli elhalálozás veszélye idős kórházi betegeknél, egy másik tanulmány szerint pedig átlagosan mintegy egy héttel meghosszabbítja az állapot a kórházi benntartózkodás hosszát. Ez utóbbi kimutatás már csak azért is aggasztó, mert a járvány által leginkább érintett országok egészségügyi ellátórendszere igen leterhelt. Éppen ezért szükség lenne a betegágyak lehetőség szerinti minél gyorsabb felszabadítására, hogy az újonnan érkező fertőzötteket is el tudják helyezni.
A koronavírus-fertőzés hosszú távú hatásai
A delírium rövid távon jelentkező zavar, ugyanakkor valószínűsíthető, hogy a COVID-19 hosszú távon is okoz majd mentális problémákat. Nyilvánvalóan az idő rövidsége miatt erre vonatkozóan még nem léteznek pontos adatok, kimutatások. Mindazonáltal a két korábbi súlyos koronavírus-járvány, a 2002-ben kezdődött SARS-járvány és a 2012-ben megjelent MERS , adhat némi útmutatást arról, mi várható az elkövetkező hónapok, évek során. Először is egy frissen megjelent összehasonlító tanulmány szerint a SARS- vagy MERS-fertőzésen átesett betegek 15-15 százalékánál regisztráltak depressziót vagy szorongásos zavart hónapokkal a felépülésüket követően. Érdemes ugyanakkor megemlíteni, hogy a mentális betegségek kifejezetten gyakoriak, és nehéz megállapítani, hogy az érintetteknél a koronavírusos fertőzés hosszú távú hatásaként vagy más tényezők hatására jelentkeztek-e a betegségtünetek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Másodszor azonban ott van a poszttraumás stressz szindróma ( PTSD ), amely a kigyógyult fertőzöttek 30 százalékánál volt kimutatható. Ez az arány nagyon magas, és nehéz lenne máshoz kötni, mint a fertőzés és a kezelés nyomán átélt tapasztalatokhoz. Szintén komoly problémaként rajzolódott ki a felmérésekből a fáradtság, kimerültség, amelyről a gyógyult páciensek 19 százaléka számolt be még hónapokkal a felépülésüket követően is. Rogers és Chesney szerint a korábbi járványok számait óvatosan szabad csak a mostani pandémiára vonatkoztatni, mivel a kutatások kórházban kezelt fertőzöttekkel zajlottak, míg a COVID-19 esetében az érintettek többsége biztonsággal gyógyulhat otthonában is. Ezzel együtt akadnak olyan felismerések, amelyek nagyon hasznosak lehetnek a jelenben.
Kiderült ugyanis, hogy akadnak csoportok, akikre nézve magasabb a mentális betegségek utólagos kialakulásának kockázata. Talán kevésbé meglepő, hogy e körbe tartoznak azok, akik valamilyen súlyos fizikai betegséggel küzdenek, továbbá azok, akik elvesztették egy szerettüket a járvány során. Jóval váratlanabb eredmény ugyanakkor, hogy az egészségügyi dolgozók esetében is magasabb rizikóval kell számolni.
Rogers és Chesney szerint a legfontosabb teendő ebben a helyzetben, hogy az ellátórendszerben folyamatosan figyeljenek a fertőzötteknél a delíriumra utaló tünetekre. Amennyiben pedig egy páciensnél diagnosztizálják az átmeneti zavart, úgy vegyék komolyan az állapotot, és kezeljék azt megfelelően a rendelkezésre álló, biztonságos és hatékony módszerekkel. "Szerencsére arra számíthatunk, hogy a legtöbb embernél, aki átesik a COVID-19-en, nem alakul ki utólag semmilyen mentális betegség. Azok számára azonban, akiknél mégis, biztosítani kell a pszichiátriai segítséget, illetve támogatni kell őket abban, hogy visszatérhessenek a munkájukhoz" - hívta fel a figyelmet a két szakember.
Forrás: theconversation.com ; mayoclinic.org
