"A vakcinák az orvoslás csodái. Kevés más hasonló eljárás van, amely ennyi életet tudna bizonyítottan megmenteni. Sokak számára meglepő lehet azonban a tény, hogy nem minden védőoltás nyújt azonos szintű védelmet" - írja a The Conversation oldalán megjelent cikkében Sarah L. Caddy, a Cambridge-i Egyetem virológus, immunológus kutatója. Mint a szakember fogalmaz, egyes oltóanyagok mindössze a panaszokkal járó megbetegedéseket képesek meggátolni, míg mások már magát a fertőzés létrejöttét is. Utóbbi esetben sterilizáló immunitásról beszélhetünk, amikor az adott vírus egyáltalán nem tudja megvetni a lábát a szervezetben, mert az immunrendszer gyorsan elejét veszi, hogy a kórokozó a sejtekbe behatolva elkezdje lemásoltatni, sokszorosítani magát.
Gyakorlati oldalról nézve akad egy apró, mégis nagyon fontos különbség aközött, hogy egy adott vakcina által a fertőzés okozta megbetegedés vagy kifejezetten a fertőzés ellen szerezhetünk-e védettséget. Ha ugyanis az oltás mindössze a tünetek megjelenését előzi meg, úgy egyáltalán nem biztos, hogy a fertőzés továbbadását is megakadályozza - függetlenül attól, hogy az érintetteknek egyébként nincsenek érzékelhető fizikai panaszaik. Azok a vakcinák viszont, amelyek sterilizáló immunitást indukálnak a szervezetben, egy az egyben megálljt tudnak parancsolni a vírus terjedésének.
Logikus következtetés tehát, hogy egy ideális világban minden védőoltás által sterilizáló immunitást lehetne biztosítani a beoltottak számára. Csakhogy a valóságban rendkívül nehéz olyan oltóanyagokat létrehozni, kifejleszteni, amelyek gyökerestől szüntetik meg a problémát. Olyannyira, hogy a napjainkban használt oltások zöme nem is éri el ezt a magas szintet. Mindazonáltal ez még nem jelenti azt, hogy teljesen haszontalanok lennék. Jó példát szolgáltatnak erre a rotavírus elleni vakcinák. A rotavírus hányással, hasmenéssel járó megbetegedést okoz, különösen veszélyeztetve a csecsemőket, kisgyermekeket. A védőoltások segítségével a betegség mára megelőzhetővé vált, a vírus terjedését viszont nem sikerült még ilyen módon megakadályozni. Ezzel együtt az Egyesült Államokból származó adatok szerint a vakcináció bevezetése óta 90 százalékkal csökkent a rotavírus-fertőzés miatti kórházi kezelések száma.
Mit várhatunk a COVID-vakcináktól?
Az elsőként forgalomba hozott koronavírus-vakcinák a klinikai tesztek eredményei szerint rendkívül hatékonyan képesek visszaszorítani a megbetegedéseket. Egyelőre nem tisztázott azonban, hogy esetleg sterilizáló immunitás is elérhető-e általuk. De még ha kezdetben ez lehetséges is, hosszú távon gyengülhet az immunválasz, illetve a vírus mutálódása, evolúciója is változásokat hozhat. De vajon mit jelenthet a gyakorlatban a sterilizáló immunitás hiánya azokra nézve, akiket beoltanak az új koronavírus elleni vakcinák valamelyikével? Nos, Sarah L. Caddy szerint egyszerűen azt, hogy ugyan továbbra is megfertőződhetnek a vírussal érintkezve, immár nem alakulnak majd ki azonban betegségtüneteik. Mindennek oka pedig az, hogy az oltás indukálta immunválasz nem képes minden egyes vírusrészecske replikációját megakadályozni.
Általában véve elmondható, hogy a sterilizáló immunitás kialakulásában kulcsfontosságú szerepet tölt be az antitestek egy bizonyos típusa, a neutralizáló antitestek. Ezek gátat szabnak annak, hogy a vírus behatoljon a sejtekbe, ennél fogva teljes mértékben ellehetetlenítik a replikációját. A tökéletes antitesttermelődéshez viszont a fertőzést okozó vírusnak azonosnak kell lennie a vakcina vírusával. Szerencsére a betolakodók ellen indított immunválasz elég összetett folyamat, és az immunrendszer számos sejtjét és egyéb összetevőjét magában foglalja. Így aztán, még ha az antitestválasz nem is optimális, az immunmemória egyéb elemei képesek támadásba lendülni a vírus megjelenése esetén. Ebbe a körbe tartoznak citotoxikus T-sejtek és nem neutralizáló antitestek egyaránt. Ilyenkor a vírus képes ugyan replikálódni, de sokkal kisebb ütemben, aminek nyomán a fertőzés sem okoz súlyos tüneteket.
Az influenza elleni védőoltásokkal kapcsolatos, hosszú évek óta zajló kutatások rengeteg hasznos információval szolgáltak a kérdésben. Az influenzaoltások jellemzően a megbetegedéstől védenek, magát a fertőzést viszont nem feltétlenül tudják kivédeni. Mindez zömében az influenza törzseinek változatosságára vezethető vissza, márpedig idővel hasonló helyzet állhat elő a SARS-CoV-2 kapcsán is. Ismételten fontos ugyanakkor leszögezni, hogy bár az influenza elleni vakcinák nem biztosítanak sterilizáló immunitást, mégis rendkívül értékesek a járványok kezelésében.
Populációs szintű immunitás
A COVID-19-et tehát segíthetnek kivédeni az új vakcinák, de vajon hogyan hatnak majd az új koronavírus terjedésére, ha nem nyújtanak sterilizáló immunitást? Kell-e aggódnunk amiatt, hogy a vírus továbbra is ugyanúgy terjed majd az emberek között, mint korábban, ha a beoltott embereknél is felléphet tünetmentes fertőzés? E tekintetben akad még egy fontos tényezőt, amit érdemes számításba venni.
A tünetmentes fertőzöttek szervezetében jellemzően alacsonyabb a vírus kópiaszáma, magyarán kevesebb vírus termelődik bennük. Bár a pontos összefüggés valójában ennél bonyolultabb, nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy minél több a vírus, általában annál súlyosabb lehet a megbetegedés. Ennél fogva a vakcináción átesett fertőzöttek esetében kisebb a valószínűsége, hogy elegendő vírust adjanak tovább másoknak egy súlyos betegség kialakulásához. A másik oldalról nézve, azok, akik egy beoltott személytől kapják el a fertőzést, ugyancsak kevesebb vírust adnak majd tovább a következő fertőzésre fogékony embernek. Mindez tehát populációs szinten is előnyös helyzetet teremt, amit jól példáznak egy másik, baromfik között terjedő vírus elleni vakcina kísérleti eredményei is. A tesztekből ugyanis kirajzolódott, hogy dacára annak, hogy a szárnyasok csupán egy részét oltották be a kórokozó ellen, mégis a többi madár körében is a korábbiaknál enyhébb megbetegedéseket figyeltek meg.
Összességében tehát azt mondhatjuk, hiába a sterilizáló immunitás a vakcinafejlesztés elsődleges célja, ezt ritkán sikerül csak elérni. Szerencsére a múltban ez eddig nem jelentette azt, hogy a különböző oltóanyagok ne csökkentették volna számottevően a vírusfertőzések számát. Az egyes emberek betegségének enyhítése révén ugyanis visszafogható a vírus populáción belüli terjedése is. Márpedig ez egy igen reményteli jövőt vázol fel a mostani pandémia irányítás alá vonása kapcsán.
A legfrissebb kutatási eredmények szerint nyolc hónapig legalább megmarad a koronavírus elleni védettség a fertőzés lezajlását követően. Minderről ide kattintva olvashat bővebben.
