Kullancsok nagyító alatt
Az utóbbi húsz évben tanultunk meg félni a mi éghajlati övünk parányi vérszívóitól, a kullancsoktól, amelyek mint időszakos vérszívó paraziták és betegségeket közvetítő állatok váltak hírhedtté. Hazánkban eddig huszonöt fajukat találtuk meg, s közülük húsz faj számít gyakoribbnak. Ezek közül emberre elsősorban a közönséges vagy erdei kullancsfaj - a pásztorok szerint a "piros kullancsok" jelentenek veszélyt. Főként vadon élő emlősökön, madarakon és hüllőkön fejlődnek, de vidékenként eltérő gyakorisággal a legelő háziállatokon, az erdőn-mezőn mozgó vadász-, pásztor- és a kóbor kutyákon, sőt a macskákon is gyakran megtapadnak, amelyek aztán behurcolják a lakott településekre is.
A kullancsok teste a fejre és az eggyé forrt torpotrohra tagolódik. A fejükön két tapogató, egy pár - hüvelyébe ki- és behúzható és ollóként működő - csáprágó, valamint a parányi, sok sorban álló visszahajló fogakkal fölfegyverzett és emiatt kukoricacsőre emlékeztető szipóka van. A fogakat izmocskák mozgatják. Az első pár lábon helyezkedik el az úgynevezett Haller-szerv, a kullancsok "mini radarja", pontosabban szaglószerve. A kullancsok ezekkel az érzékszőrökkel borított bőrbetűrődésekkel fogják fel a meleg vérű állatok vagy éppen az ember szagát, a verejték erjedésekor képződő tejsav illatát, s az vezeti őket a nevelő vagy a végleges gazdájukra.
Az atkákkal rokon kullancsok éhes nőstényei mintegy 3-5 mm hosszúak, a hímjeik rendesen jóval kisebbek. A hímek - minthogy a hátoldalukat vastagabb kitinpajzs borítja - nem tágulékonyak, ezért csak kevesebb vért szívnak, sőt, a legtöbb faj hímjei egyáltalán nem szívnak vért, és a párzás után hamarosan elpusztulnak. Hazai kullancsaink mind háromgazdás fajok: a petékből kikelt lárvák - ekkor még csak három pár lábuk van - kisebb emlősök, madarak vagy gyíkok vérét szívják. Ezekről lehullva az időjárástól függően - több-kevesebb nap elteltével - megvedlenek, és nimfa lesz belőlük. Már négy pár lábuk van, mint a "felnőtteknek", de még lárvák, ivarszerveik nincsenek. A nimfák már nagyobb állatokból is képesek vért szívni, sőt ránk, emberekre is legtöbbször ezek az alig két mm hosszú, szürkésbarna nimfák telepednek. Szívás után a fű között néhány hét alatt megvedlenek, s ivaréretté válnak.
Nem érezzük
A háromgazdás kullancsfajok az áldozataikban két mechanizmus segítségével rögzülnek, melyek közül az egyik a rögzülésen túl a vérszíváshoz szükséges vákuumszigetelést is biztosítja. A fűszálakról vagy a levelekről a ruhánkra jutnak, s elérik a bőrünket, ott az erősebb verejtékillatot követve addig vándorolnak, amíg csak a legkényesebb hajlatokban a finomabb bőrfelszín alatt futó hajszálerek melegebb övezetére nem találnak. Mászkálásukkal néha csiklandozó érzést keltenek az emberben, ezért ilyenkor tetten érhetők. Ha ez nem sikerül, karmocskáikkal belékapaszkodnak a bőrünkbe, és megkezdik a vérerekhez való befurakodást. Nyálukkal előbb érzéstelenítik és elfolyósítják a felhám felszíni sejtsorait. A kullancsok "csípését" ilyenkor még nem érezzük. A fellazított sejtsorokat csáprágóikkal könnyen átvágják, s a szabaddá vált sejtnedvekkel oltják szomjukat. Azután csáprágóikkal utat nyitnak a hajszálerecske felé. A csípés legfőbb pillanata akkor következik, amikor a kullancs átvágja, és a vérpályába bocsátja véralvadásgátló nyálát.
Egyre terjeszkednek - vajon miért?
A kullancsok elszaporodásának egyik oka a megváltozott klíma. Az elmúlt két évtizedben az átlagos középhőmérséklet évente több mint 0,1 Celsius fokkal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy télen-nyáron átlagosan két Celsius fokkal mutatnak többet a hőmérők, mint mondjuk a nyolcvanas években. Az enyhe telek kedveznek a kullancsok elszaporodásának, mivel a lárvák, amik már hét, és a nimfák, amik pedig tíz Celsius fok felett válnak aktívvá, hamarabb kezdhetik meg élettevékenységüket, így a kullancsok szaporodásának kedvező időszak jelentősen megnyúlt. A fertőzött kullancsok utódaiknak is továbbadják a kórokozókat. Elhanyagolt földterületeinken, ahol helyet engedtünk a parlagfűnek, a kullancs is vidáman megél. Az árnyékos, párás parlagterületeken élő kisrágcsálók és az arra mászkáló háziállatok kiváló gazdaállatai a kullancsoknak, amelyek közülük is a sünt kedvelik leginkább, mert a tüskék között jól védve lakmározhatnak a gazdaállat véréből. A kullancs elleni védekezés tehát a parlagfű-irtással, kertjeink és parkjaink rendbetételével kezdődik. A kaszálás és fűnyírás hasznosabb, mint valaha. A farakások, rendetlen lomkupacok, stb. megszüntetésével az apró rágcsálókkal együtt a kullancsokat is távol tarthatjuk.
A kullancs-encephalitis
A Lyme-kór
A Lyme borreliosis vagy "kullancs-kór" baktériumok által okozott betegség, amelyet Borrelia burgdorferi-vel fertőzött kullancsok terjesztenek. A szervezetben kezelés nélkül évekig-évtizedekig megbújhat. Ez rendkívüli alkalmazkodóképességének köszönhető. A Lyme borreliosist a kullancsokból, a kullancscsípéskor keletkező nyílt bőrsebbe kerülő baktériumok okozzák. Emberről emberre semmilyen formában sem terjed. Beteg állatról emberre kullancsok közvetítésével jut át. A kullancsok "középbelében" hónapokig-évekig vegetálhatnak a kórokozók. A fájdalmatlan kullancscsípés miatt nem vesszük észre a kullancsot, emiatt a napokig is tartó vérszívás iránya megfordulhat, és fertőzött vér is jut a sebbe, vagy az időközben fölszaporodott kórokozó a nyálmirigyből a nyállal jut a sebbe. Ezen felül a kullancsok már előző fejlődési alakjaikban megfertőződhettek, sőt néhány százalékban már így, fertőzötten bújnak ki a petéből!
Legjellegzetesebb klinikai tünete a vándorló bőrpír, amely általában néhány napos lappangási idő után a csípés helyén jelentkezik. A bőrelváltozás mindig kis kerek folt formájában kezdődik, majd a széli részeken terjedve, középen halványulva, gyűrűt formál. A bőrjelenséget enyhe helyi fájdalom, égő érzés, ritkán viszketés kísérheti, de felléphet magas láz, fej- és izomfájdalom, valamint agyi izgalomra utaló tünetek is. Igen ritkán, a kullancscsípés után 1-2 hónap múlva szívpanaszok és neurológiai tünetek (zsibbadás, végtagfájdalom, perifériás ideggyulladás) is jelentkezhetnek. Legtöbbször azonban semmilyen társtünete nincs. A betegség, amelyből az utóbbi évtizedben évente 992-1258 igazolt eset fordul elő, viszonylag jóindulatú és gyógyítható. Mindkét megbetegedés gyanújakor forduljunk orvoshoz!
Védekezés
Legjobb elkerülni a bajt! A kullancsok által terjesztett agyhártyagyulladás ellen védőoltással védekezhetünk, amely egy éves kor fölött bárkinek beadható. Minél idősebb korban következik be a megbetegedés, annál súlyosabb lefolyású, így az oltás idősek számára különösen ajánlott. Az oltóanyag elölt kórokozókat tartalmaz. Az oltási sorozatot érdemes ugyan télen megkezdeni, hogy a kora nyári kullancstámadás idejére kialakuljon az immunitás, de nyáron sem felesleges. A gyorsított oltási rend hamarabb eredményez védettséget. Normál rend szerint az elsőt 1-3 hónap elteltével követi a második és 9-12 hónappal a harmadik oltás. Háromévenkénti emlékeztető oltás szükséges a védettség folyamatos fenntartásához. Gyorsított rend szerint a második oltás 14 nap múlva követi az elsőt.
Legjobban: