A herpes simplex vírus, azaz HSV, melynek két típusát ismerjük, az ajakherpeszt okozó HSV-1 -et és a nemi herpeszt okozó HSV-2-őt, igen ártalmas kórokozó. A szervezetbe a nyálkahártyán (száj, orr, nemi szervek) keresztül jut be, s egy életre szóló fertőzést okoz az idegsejtekben megbúvó vírus, ami szinte bármilyen hatásra és bármikor aktiválódhat. Ritkán, arra érzékenyeknél a herpesz akár vakságot vagy agyvelőgyulladást is okozhat. Nem csoda hát, hogy évtizedek óta kutatják, hogyan lehetne kiirtani, vagy legalább teljesen elfojtani, hogy ne aktiválódhasson. Jelenleg ugyanis csak a herpesz fellángolásakor jelentkező tünetek kezelésére van lehetőség.
Új eszközt vetettek be
A Harvardon folyó kutatások most új reménnyel kecsegtetnek, a tudósok ugyanis sikerrel alkalmazták a CRISPR-Cas9 nevű génszerkesztőt HSV-vel fertőzött humán fibroblaszt sejtek esetében, megzavarva azzal nemcsak az épp aktívan szaporodó vírusokat, de a sokkal nehezebben hozzáférhető passzív csoportokat is. Minderről az eLife decemberi számában számoltak be.
"Ez egy igen izgalmas első lépés, ami azzal kecsegtet, hogy egy életre elnémíthatjuk ezt a kiirthatatlan fertőzést. Sok még azonban a teendőnk" - mondta David Knipe, a vizsgálat vezető kutatója, a Harvard Blavatnik Intézetének mikrobiológiai és molekuláris genetikai professzora. Ez a kutatás volt az első példa arra, hogy génszerkesztéssel sikerült megzavarni a rejtett vírustartályokat (olyan sejtcsoportok, ahová a vírus beépült). Ezek a latens sejtcsoportok eddig áthatolhatatlannak bizonyultak bármilyen antivirális szer számára, valamint a génszerkesztésük is szinte lehetetlen volt.
Szaporodás közben védtelenebbek
A kísérletek során képesek voltak azokat a mechanizmusokat is feltárni, melynek során az aktívan szaporodó vírus génszerkesztésre érzékennyé válik. Ezek a folyamatok ráadásul arra is magyarázattal szolgálnak, hogy miért nem lehetett a módszert a HSV látens formáinál alkalmazni.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Egészen pontosan a kutatás során arra jöttek rá, hogy az aktívan replikáló vírus DNS-e hozzáférhetőbb a Cas9 enzim számára, ami a CRISPR-Cas9 génszerkesztő rendszer úgynevezett molekuláris ollója. Ennek oka pedig az, hogy szaporodás közben a vírusok kevesebb védő hisztonnal rendelkeznek a DNS-ük körül.
“A védő hisztonok hiánya könnyen hozzáférhetővé és vághatóvá teszi a vírus DNS-ét, tehát valójában felfedi a HSV gyenge pontját" - magyarázta Knipe. Ez egy olyan lehetőséget tárt fel, ami alapján kifejleszthetnek egy modellrendszert az aktívan szaporodó herpeszvírus megzavarására a lokális génszerkesztés felhasználásával. A professzor hozzátette: továbbra is megoldatlan azonban a génszerkesztő enzim hozzáférése azokhoz az idegsejtekben rejtőzködő vírustartályokhoz, ahol nagy számban bújik meg a kórokozó, passzív, nyugalmi állapotában.
Helyben küzdhetnek vele
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján a világ lakosságának közel kétharmada hordozza a vírus valamely típusát, s bár a legtöbb fertőzés tünetmentes, néhány esetben súlyos károkat, a szaruhártyára terjedve akár vakságot, a legyengült immunrendszerűeknél akár agyvelőgyulladást okozhat, a csecsemők negyedénél pedig halálos is lehet. Főképp ilyen esetekben lehet fontos ennek az új technikának a korai terápiás felhasználása.
"Ha például a szaruhártya-fertőzéseket szeretnénk megakadályozni, akkor helyileg, az ottani sejtekben használhatjuk a CRISPR-Cas9 génszerkesztést az új fertőzések vagy a vírus újraaktiválódásának megakadályozására, esetleg az aktivitás csökkentésére, amivel kitolható vagy el is kerülhető a folytonos felülfertőzés és gyulladás miatt kialakuló homályos látás, később pedig a vakság" - ismertette Knipe. Hangsúlyozta, hosszú még az út a génszerkesztő eszközök precizitásának és biztonságának fejlesztésében, hogy valóban jól használhatóak lehessenek a terápiákban.
Ez is érdekelhet
Forrás: Medicalxpress
