Vasárnapig 14 országban, közel száz ember szervezetében mutatták ki a majomhimlő kórokozóját. Köztük az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Izraelben, az Egyesült Királyságban, Spanyolországban, Franciaországban, Svájcban, sőt, nemrégiben Ausztriában is. Mivel a majomhimlő eddig jellemzően Közép- és Nyugat-Afrikában okozott megbetegedéseket, a globális kitöréses esetek meglepték a szakembereket. Új kérdéseket vetettek fel a vírus terjedésével kapcsolatban, egyebek mellett arról, hogy milyen okok állhatnak ennek hátterében. Ezeket gyűjtötte össze témával foglalkozó cikkében az NBC News.
A majomhimlő kórokozóját az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közlése szerint először az 1970-es években mutatták ki emberben. Szakemberek szerint nem könnyen terjed emberről emberre. Eddig a legtöbb fertőzött úgy kapta el a vírust, hogy fertőzött állattal - többek között a főemlősök, a patkány-, és a pelefélék is terjeszthetik - került kapcsolatba, és zoonózis útján, vagyis ezek húsát fogyasztva, esetleg vérrel (harapással vagy karmolással) jutott a szervezetükbe a majomhimlő. A nyugati féltekén - az Egyesült Államokban - 2003-ban tört ki az eddigi legjelentősebb járvány, amikor házi prérikutyák 47 embert fertőztek meg.
Hogyan terjed a majomhimlő általában?
A majomhimlő vírus a himlővírusok (Poxviridae) családjába tartozik, de emberről emberre csak szoros kontaktussal terjed. Cseppfertőzéssel vagy testnedvekkel - nemi érintkezés útján -, illetve az ezekkel szennyezett tárgyakkal, például ruházattal vagy ágyneművel való közvetlen érintkezéssel kapható el.
Ahogy arról korábban írtunk , a vírusnak két változata okoz megbetegedést Afrikában. Az egyik a közép-afrikai országokban van jelen: ez súlyosabb tünetekkel jár és gyorsabban terjed. Az WHO szerint a kongó-medencei klád törzs esetében körülbelül 10 százalékos a halálozási ráta, míg a nyugat-afrikai változat jellemzően enyhébb lefolyású megbetegedést okoz, egy százalék körüli halálozási rátával. Az eddigi tapasztalatok alapján a lappangási idő körülbelül 6-13 nap. Az elsőként megjelenő, jellegzetes tünetek közé tartozik a láz, az általános gyengeség, az erős fejfájás, a nyirokcsomó-duzzanat és az izomfájdalmak. Ezt követően néhány napon belül leggyakrabban az arcon és a végtagokon megjelennek a bőrkiütések, amelyek idővel folyadékkal teli hólyagokká alakulnak, majd leszáradnak. A tünetek általában 2-4 hét alatt maguktól elmúlnak, ám az esetek egy részében súlyos szövődmények alakulhatnak ki, többek között tüdőgyulladás, vérmérgezés vagy agyvelőgyulladás.
Hogyan terjedhetett el ez a vírus globálisan?
A majomhimlővel világszerte diagnosztizált betegek többsége a közelmúltban nem járt Afrikában, ezért "egyelőre rejtély, hogy a vírus miért van jelen annyi helyen” - fogalmazott Stuart Isaacs, a Pennsylvaniai Egyetem orvosprofesszora. Erre jelenleg több lehetséges magyarázat is létezik.
Véleménye szerint az Afrikán kívül terjedő majomhimlő vírus genetikai szekvenciája viszonylag átlagos, ami arra utal, hogy az új esetek hátterében inkább emberi tényező állhat, semmint a vírus szerkezetében bekövetkezett változások. Ugyanakkor hozzátette: előfordulhat az is, hogy csak az esetek véletlenszerű láncolatáról van szó. David Evans, az Albertai Egyetem virológusa szerint az is egy lehetőség, hogy egyetlen, fertőzött ember adta át a vírust "egy kis, intim csoport" tagjainak. Ám mint azt az NBC News-nak elmondta, ez még nem magyarázza meg a földrajzilag szétszórt, egy időben jelentkező eseteket, vagyis korai lenne azt feltételezni, hogy a majomhimlő kizárólag egyetlen közösségen belül terjed.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Védtelenebbek vagyunk a himlővírusokkal szemben, mint régen
Egyes szakértők úgy vélik, hogy a nemzetközi utazási korlátozások enyhítése is hozzájárulhatott a vírus humán úton való terjedéséhez. "Úgy tűnik, hogy a majomhimlő vírusnak mindig is megvolt ez a potenciális képessége, csak a múltban soha nem volt rá lehetősége, hogy emberről emberre globális szinten terjedjen, vagy ha igen, gyorsan elakadt" - fogalmazott McFadden, hozzátéve, hogy az emberek most fogékonyabbak lehetnek a majomhimlőre, mint a múltban.
A fekete himlő az egyetlen fertőzés, amit védőoltással globálisan sikerült felszámolni, ám 1981 óta sehol nem oltanak ellene széles körben, így az emberek himlővírusokkal szembeni védettsége mára kisebb, mint az elmúlt évtizedekben - írja az NBC News szakértőkre hivatkozva. Isaac szerint a lakosság csökkent immunitása arra is magyarázat lehet, hogy Afrikában az elmúlt években miért regisztráltak több majomhimlős esetet. A WHO adatai alapján 2020-ban például a Kongói Demokratikus Köztársaságban több mint 6000 majomhimlőgyanús esetet jelentettek.
Az orvosok átsiklottak a korai esetek fölött?
Szakértők egy része szerint az is előfordulhat, hogy a majomhimlő vírus már jóval azelőtt terjedhetett Európában, hogy a tudósok látókörébe került volna - ezt már Hans Kluge, a WHO európai regionális igazgatója nyilatkozta a növekvő esetszámokra reagálva.
Ez is érdekelhet
Stuart Isaacs szerint az is megnehezítheti az új esetek diagnosztizálását, hogy a majomhimlővel járó bőrkiütések hasonlítanak azokhoz, amelyeket a bárányhimlő, a szifilisz vagy a herpesz okoz. "A legtöbb orvos a kiütéseket látva nem majomhimlőre gondol, különösen akkor nem, ha enyhe lefolyású betegségről van szó" - tette hozzá.
