A Lausanne-i Műszaki Egyetem csapata a velencei városi archívum dokumentumait vizsgálta át, hogy feltárják az elhunytakról készült feljegyzéseket és a napi halálozási számokat. Ezzel sikeresen modellezték a rettegett bubópestis 1630-as és 1631-es terjedését az olasz városban. Ebben a két évben több mint 43 ezren hunytak el, az esetek nagy része a pestisre vezethető vissza.
Két pestishullámot is megfigyeltek. Az első csúcspont 1630-ban volt, akkoriban a betegség naponta több mint 400 halálos áldozatot szedett. 1631-ben következett a második hullám, amely bár kevésbé volt súlyos, hosszabb ideig tartott - írják a szakértők a Scientific Reports című tudományos lapban megjelent jelentésükben.
A második hullámot azzal magyarázzák, elképzelhető, hogy néhány halálesetet tévesen tulajdonítottak a pestisnek, valamint a bubópestis mellett a tüdőpestis is pusztított Velencében. Az emberek viselkedése is szerepet játszhatott abban, hogy a járványt végül meg lehetett állítani.
Legjobban: