Az új koronavírus terjedésének hírére az emberek világszerte megostromolták a patikákat, ahol gyorsan elfogytak a maszkok, az alkoholos kézfertőtlenítők, illetve a különböző vitaminok. Amíg nincs hatékony védőoltás (sajtóértesülések szerint egy brit kutatócsoport már nagyon közel került , ugyanakkor a WHO egy közleményben cáfolta, hogy lenne bármilyen működő oltás vagy terápia) a vírus ellen, mindenki a maga módján próbálja meggátolni a terjedését. A kínai kormány a hagyományos kínai gyógyászattal venné fel a harcot a megbetegedéssel szemben, a szakértők azonban kételkednek ezeknek a szereknek a hatékonyságában. A nytimes.com cikke szerint az egyik javasolt készítményük összevetői között bölényszarv, szarvasmarha-epekő, jázmin és gyöngy is szerepel.
A keleti és nyugati orvoslás kombinációja a kulcs?
A koronavírus főleg Kínában okoz nagy gondot, már 24 ezernél is több fertőzöttről, illetve közel 500 halálesetről tudni. Az ázsiai ország Nemzeti Egészségügyi Bizottsága szerint az orvosoknak a betegség súlyosságától is függően érdemes a nyugati orvostudomány gyógyszereit használni, de a hagyományos kínai orvoslás eszközeivel is egyre nagyobb arányban kísérleteznek, ezek ugyanis a nemzeti identitás részét képezik az országban. Hiteles klinikai bizonyíték azonban egyelőre nincs arra vonatkozóan, hogy a gyógynövények, édesgyökér, illetve állati összetevők felhasználásával készült gyógyszerek valóban segíthetnek a betegség leküzdésében. Szakértők szerint egyes összetevőknek valóban van gyulladáscsökkentő hatása, viszont sokak szerint betegbiztonsági kérdéseket is felvet a használatuk.
A hagyományos kínai orvoslás támogatói a 2002-2003-as SARS-járvány tapasztalataira utalnak vissza. Az akkori járvány során az orvosok úgy látták, hogy a szteroidos gyulladáscsökkentők komoly mellékhatásokkal járnak, például a csontállományt is károsítják. Szerintük a kínai orvoslás eszközeivel csökkenthetőek ezek a mellékhatások. Az országos egészségügyi osztály ezért azt javasolja, hogy a betegség súlyosabb tünetei esetén (például légzési nehézségek) a keleti és nyugati készítményeket kombinálva alkalmazzák. Az ország déli részén fekvő nagyvárosban, Kuangcsouban a helyi kórházi dolgozók szerint 50 beteg is arról számolt be, hogy lement a lázuk és elmúlt a köhögésük is, miután a nyugati gyógymódok mellett a keleti orvoslás készítményeivel is kezelték őket.
A SARS-járványt követően az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is vizsgálta a hagyományos kínai orvoslás hatásait. Arra jutottak, hogy ezek a kezelések nem jelentettek veszélyt a betegekre, az összetevők pedig valóban alkalmasak lehetnek bizonyos tünetek (fáradtság és légszomj) enyhítésére. Az Egyesült Államok és Taiwan közös kutatócsoportja azt is megállapította , hogy a gyógynövényeknek bizonyos koncentrációban alkalmasak lehetnek a vírus kezelésére, más szakértők szerint ugyanakkor ezek a tanulmányok nem hoztak meggyőző eredményeket.
Az egyik fő probléma, hogy ezek a készítmények nincsenek az európai orvoslásban megszokott módon standardizálva, nem mindegyikben ugyanakkora a gyógynövények aránya, és a szabályozásuk is sokkal megengedőbb a nálunk megszokottnál. Sok esetben pedig olyan egzotikus vadhús fogyasztásával is jár a kínai orvoslás, amelyek önmagukban is közegészségügyi veszélyt jelenthetnek. A nyugati orvoslás képviselői általában viszonylag szkeptikusak a keleti készítményeket illetően, nagy felháborodás lett például abból, hogy a WHO tavaly ősszel felvette diagnosztikai kódrendszerébe a hagyományos kínai orvoslás módszereit.