A nagy járványok végigkísérik az emberiség történetét, akárcsak a járványok elleni védekezés. E kettőnek nemcsak demográfiai hatásaik vannak, hanem jelentősen kihatnak a társadalom és a gazdaság egészére. A történelem menetét különösen érzékenyen formálta a fekete himlő és a pestis megjelenése, illetve az ellenük történő sikertelen védekezés. A fáraók közül többen, köztük V. Ramszesz is himlőben halt meg. Az azték birodalom is azért gyengült meg végzetesen, mert a spanyol hódító Cortés megfertőzte az őslakosokat a fekete himlő kórokozójával. I. József magyar király is himlőben vesztette életét. És persze Magyarország történelme is másként alakult volna, ha Mária Terézia 1767-ben mégsem éli túl a fekete halált.
Immunizálás: sikertörténet
Noha birodalmak tűntek el a történelem süllyesztőjében, mert nem voltak képesek védekezni a járványok ellen, és mert az uralkodójuk meghalt himlőben vagy tífuszban, történészek szerint a járványok elleni védekezés az emberi civilizáció sikertörténete. Talán kevesen tudják, hogy a járványok megelőzésének kulcselemét – a legyengített kórokozók használatát, az úgynevezett immunizálást – már az ókori Kínában is ismerték és alkalmazták.
A módszerről al-Razi, perzsa orvos és filozófus is írt a kilencedik században. Fekete himlőnél fertőzött váladékot dörzsöltek nyílt sebekbe vagy porított himlővart szívtak fel az orrukon át. Bár az így kezelt páciensek elkerülték a halált, a fertőzést továbbadták, amely segítette az újabb járványok kialakulását. A kórokozók elleni küzdelemben – a megfelelő minőségű oltóanyagokkal végzett – tömeges védőoltások jelentik a megbízható védekezést. Ez azonban csak a tizenkilencedik századtól vált elérhetővé, először Európában, aztán világszerte.
Megfertőzni, hogy ne fertőződjön
A gondolatnak, hogy a legyengített kórokozók vezethetnek el a járványok legyőzéséhez, Európában először 1718-ban találjuk írásos nyomát. Egy angol lady, Mary Wortley Montagu azt írta fennmaradt levelében valakinek, talán éppen a költő Alexander Pope-nak, akinek a szeretője volt, hogy a törökök könnyű lefolyású betegek váladékaival érintkeznek, hogy immunisak legyenek a himlőre. Maga is ugyanezt a módszert alkalmazta gyerekeinél, sikerrel. Az első „hivatalos” védőoltás szabadalma is egy vidéki angol körorvos – Edward Jenner – nevéhez fűződik 1796-ból. Legalábbis ő volt az első, aki akkurátusan dokumentálta és kiadta tudományos értekezés formájában vakcinálása eredményeit. Szőrszálhasogató történészek szerint egy angol gazda és egy német tanár hat évvel korábban már alkalmazta a módszert.
Jenner módszere az volt, hogy kertészének nyolc éves kisfiát egy karon vágott seben keresztül megfertőzte tehénhimlővel , majd miután meggyógyult, megfertőzte fekete himlővel. Később megismételte a kísérletet más gyermekkel is, köztük a saját fiával és arra a következtetésre jutott, hogy az oltás kockázat nélkül immunitást biztosít a fekete himlő ellen. Igaza volt, csak nem tudta miért, hiszen a himlő kórokozóját egy generációval később fedezték fel. Ráadásul nem tett mást, mint a sok ezer évvel ezelőtt élt gazdálkodók, katonák vagy csak egyszerűen kíváncsi emberek, akik gyakorlati tudásukra hagyatkozva próbálták gyógyítani a himlőt.
Minőségi ugrás: a védőoltás
A védőoltások hőskora a bakteriológia kibontakozásával, Louis Pasteurrel és Robert Kochhal jött el. Pasteur többek között a veszettség megelőzésében alkotott maradandót, illetve abban, hogy a kórokozók irányából közelített a járványokhoz. Ő és követői kísérletezték ki lassan, egymás után az ezrek halálát okozó bakteriális betegségek oltószereit. A tetanuszét 1890-ben, a tuberkulózisét 1921-ben (csak a II. világháború után vált általánossá), a torokgyíkét 1923-ban, a szamárköhögését 1925-ben. A vírusos mumpsz, rubeola, kanyaró és hepatitisz B megelőzése pedig a huszadik század második felében vált lehetővé. Az első tömeges, kötelező védőoltást 1876-ban vezették be Magyarországon. Fejér megyében az első himlőoltásra vonatkozó adat szerint , a himlőoltásra összeírt 8632 gyerekből 8410-et sikeresen beoltottak, az oltást teljesítő orvosok díja 732 forint volt.
A tudomány és a védőoltások sikerének szép példája a COVID-19 járvány elleni vakcina kifejlesztése. Ezen belül minőségi ugrást jelent az mRNS vakcinák kifejlesztése, amelyek más elven működnek, mint a gyengített vagy elölt kórokozókat tartalmazó oltóanyagok. Ráadásul az új módszer más vírusok vagy betegségek kutatásában – például a rákkutatás – is átütő eredményeket hozhat.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Természetesen az emberiség ma sem tud minden fertőzés ellen megfelelően védekezni. Oltás hiányában például számos megszűntnek hitt fertőző betegség újra felüti fejét. Nemrégiben a kanyaró Romániában és Ukrajnában , a járványos gyermekbénulás Szíriában. Ugyanakkor a tendencia az, hogy a tudomány előbb-utóbb megtalálja a kórokozók ellenszerét. Így történt ez a himlő, a tífusz, a kanyaró, és legutóbb a COVID-19 esetében is. A védőoltások története is megmutatja, hogy a járványok elleni küzdelemben csak a lakosság aktív együttműködésével lehet sikereket elérni.
