Zénó jó karban lévő férfi, aki büszke rá, hogy lassan betölti ugyan a hatodik X-et, de orvosra eddig alig volt szüksége. Ezt annak tulajdonítja, hogy a világot mindig kellő távolságtartással és derűvel szemlélte, így a negatív hatások szerinte nem voltak képesek akkora kárt tenni benne, mint azokban, akik mindig aggódtak vagy dühöngtek valamiért. Titokban abban is hisz, hogy jó génjei és erős immunrendszere képes leküzdeni a legtöbb bajt, amely érheti. De egyik éjjel arra riadt fel, hogy valaki "tőrt döfött" a tarkójába : éppen oda, ahol a koponya a gerincoszloppal találkozik. Nem álmodta a fájdalmat, mert a sajgás halványuló parazsa éberen is ott izzott a szöveteiben.
- Rohadt pók! - mormolta maga elé, és egyet oda is csapott, ahonnan a fájdalom szétsugárzott, hátha elkaphatja az ízeltlábút. Okkal tette, mert azután, hogy a nyaralóba megérkeztek, az első éjszaka egy kis bestia alaposan végig csipkedte a hátát, némelyik marás helyén pedig 20 forintos nagyságú vörös és fájdalmas, nehezen gyógyuló duzzanat maradt.
Csakhogy sem pókot, de másmilyen kellemetlenkedő éjszakai vadászt sem sikerült agyoncsapnia, a fájdalom viszont rendszertelen időközönként újra és újra belehasított. Bár képes volt aludni, a heves szurkálás és a nyomában szétomló kín féltucatszor felébresztette, mire megvirradt. Reggel megkérte a feleségét, hogy nézze meg, hátha vannak új "sebei", de az asszony nem látott semmi különöset.
- Valami ideg szórakozik veled. Megránthattad a nyakad. Majd elmúlik, ha nem figyelsz oda - jegyezte meg, mert afféle gyorsan szűnő férfihisztinek vélte a dolgot.
A tünetek azonban napok múltán sem enyhültek, sőt hólyagok és sebek jelentek meg a hajas fejbőrön, aztán lejjebb Zénó nyakán is. Amikor pedig a karján is elkezdett kifejlődni egy vörös kiütés , amelyen egy kis hólyag jelent meg, már a férfi is belátta, hogy ezzel lassan ideje volna orvoshoz menni.
- Mondtam neked rögtön az elején, hogy menj el rendelésre! - zsémbelt az asszony.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
- Hétvége volt, hova mentem volna?! Különben is megnéztem, két hétig kell várni a szakrendelésen az időpontra. Minden nyomorult kis rovarcsípéssel különben sem kell szakorvoshoz rohanni!
- Rovarcsípésnek ez elég ronda.
- Ronda. Tényleg ronda. Valami bacifertőzés. Ezeknek a nyomorult kis baktériumoknak elég csak egy kis sérülés, egy csípés, és már be is jutnak a szervezetbe, és ilyet okoznak. Amikor abban a rettenetes kánikulában megfürödtem a Balatonban, akkor szedtem össze - jelentette ki Zénó magabiztosan. Felesége aggódó tekintettel nézett rá, de ismerte a férjét: ha nem fáj nagyon, nem megy orvoshoz.
Pár nap múlva Zénót mégis fogadták a bőrgyógyászaton, mert a recepción közölte, hogy a betegséglexikonból kinézett szakszóval " impetigó " fertőzése van (a sebek, a hólyagok, a varasodás mind erre utal), és így nem mehet emberek közé. Muszáj orvosnak látnia! Elszánt bejelentkezését az is segítette, hogy már nemcsak pontszerűen fájt a feje, hanem egy csíkban bedagadt, és a fejbiccentő izom is görcsös fájdalomba merült minden mozdulatakor. A férfi már napok óta fájdalomcsillapítóval tette elviselhetőbbé a helyzetét, amelyet egyre nehezebben viselt.
Végigvárta a több órás rendelést, és amikor az utolsó időpontra érkező beteg is távozott, behívták.
- Panaszkodjon! - mondta a doktor, és türelmesen végighallgatta a pókokról és a 38 fokos kánikulában állott levessé átlényegült Balatonról szóló mesét, majd alaposan kikérdezte korábbi betegségeiről. Aztán ránézett a hajas fejbőrön és a nyakon éktelenkedő dudorokra, sebekre, hólyagokra.
- Óhohohó! - kiáltotta leplezetlen örömmel és meglepetéssel. - Hát ez egy herpesz !
- Herpesz? - kérdezte magában szintén meglepetten Zénó. Meg kellett állapítsa: nem lesz belőle komoly diagnoszta, és szinte hallotta, ahogy dr. House csendesen kuncog a háta mögött a sarokban.
- Övsömör - pergett ismét a verdikt a bőrgyógyász szájából. - Kénytelenek leszünk rehabilitálni a pókokat.
- Legalább ez is fertőz - morogta Zénó a bajsza alatt.
- Csúnyán fertőz - hagyta helyben az orvos. - De azért szépen rendbe jön majd. Három-hat hét. Ha szerencséje van, talán kevesebb, ha nincs, akkor több.
- Honnan jött ez rám? - kérdezte még mindig némi döbbenettel Zénó.
Az orvos azonban válasz helyett visszakérdezett.
- Azt mondta, hogy nem volt semmilyen súlyos betegsége - biztos ebben?
- Ha a vesekövet nem számítjuk. De hát az időnként megjön, és távozik.
- Zúzták, vagy magától?
- Magától.
- Gyógyszerérzékenység? - jött a következő kérdés, majd a felsorolás a hatóanyagokról. Mire mindent tisztáztak, Zénó már elfelejtette a saját kérdését, amire azonban a bőrgyógyász váratlanul válaszolt. - Amikor gyerekkorában bárányhimlős volt, a Varicella vírusok nem pusztultak el, hanem befészkelték magukat a gerincvelő hátsó szarvában lévő érző idegsejtekbe, és vártak a kedvező alkalomra. Most jött el. Legyengült az immunrendszere valamiért, a vírusok pedig kiszabadultak a fogságból, aktiválódtak, és megtámadták a háromosztatú agyi ideg első ágát. Ha nem bánja, le is fényképezem - lelkesedett a doktor.
- Csak tessék! A tudományért mindent! - mondta Zénó.
Az orvos egy komoly tükörreflexes fényképezőgépet húzott elő az íróasztal alól, és kattogtatni kezdett.
- Szinte minden esetben csak az egyik testfélen bújik elő. Önnél a jobboldalon. Hogy mi a kiváltó oka, csak találgathatjuk. Lehetett a vadul tűző nap, az extra nagy hőterhelés, a túlhajszoltság, a stressz, vagy valami lappangó betegség. Talán nem ártana egy teljes vérképet is csináltatni , hogy nincs-e valami rosszabb dolog a háttérben - fűzte hozzá a bőrgyógyász, aki végül felírta a gyógyszereket: aciklovirt a vírusok ellen, és hűtőpasztát meg gyógysampont a sebek kezelésére, valamint fájdalomcsillapítót.
- Sok vizet igyon, mert a vírusellenes gyógyszer esetleg problémát okoz a veséjében. De muszáj ennyit szedni a biztos felszívódás miatt.
Majd Zénó kezébe nyomott az ambuláns lap mellé egy szemészeti beutalót, és nagy betűkkel ráírta, hogy " Urgens !".
- Ezzel menjen el most a szemészetre, rögtön fogadják. A herpes zoster nem játék, meg lehet tőle vakulni. És pihenjen sokat, ne végezzen fizikai munkát, ez a betegség fárasztó lehet, megviselheti - tanácsolta, majd útjára bocsátotta a kilátásba helyezett veszélyek és kellemetlenségek miatt egyre jobban feszengő páciensét.
A szemészeten a férfi tényleg rögtön kapott sorszámot, és bár úgy tűnt, hogy nincsenek sokan előtte, várakozása mégis többórásra nyúlt. Mire behívták, már nagyon fáradt és türelmetlen állapotba jutott. Éhes is volt.
- Ettől vagyok dühös - gondolta, - hogy nem kajáltam eleget.
A szemészorvos azonban alapos volt, és egyáltalán nem volt hajlandó kapkodni. Megvizsgálta több műszerrel meg anélkül is, valamiféle vattaszállal birizgálta a szemét, és figyelte a reakcióit, különféle szemforgatási gyakorlatokat vezényelt. A számítógépen már ott volt az egy évvel korábbi lelet , amelyet Zénó jogosítványának meghosszabbításakor vettek fel. Ahhoz hasonlította az alapállapotát.
- Ha ez a vírus a szemgolyóhoz vezető agyideget érinti, akkor ez az álmoskönyvek szerint semmi jót nem jelent. Vakság is lehet a vége. De abból is, ha a szemkörnyéken alakul ki a zoster, mert könnyen átterjedhet a szaruhártyára , és kilyukaszthatja. Ne piszkálja a szemét, gyakran mosson kezet, legyen nagyon óvatos! - közölte szigorúan. - Amúgy nem látok elváltozást. Remélem, nem lesz rá szükség, hogy visszajöjjön!
Zénó egy hét aciklovirszedés (naponta ötször), kenegetés, samponozás, kamillás lemosás után érezte, hogy a hólyagokból bevarasodott sebbé transzformálódó gyulladt gócokon kialakult az új bőr, és a fájdalom sem volt már olyan forrázóan égető, ha hozzájuk ért, ahogy a viszketés sem tűnt a továbbiakban őrjítőnek, és a nyakából is elmúlt az állandó görcsös fájdalom. Már csak az orvosi kontrollvizsgálat volt hátra.
Mivel időpontra ment, már nem kellett túl sokat várakoznia. Az orvos elégedetten konstatálta, hogy sebei begyógyultak .
- Amikor az utolsó pörk is leesik, már nem fertőz. A sebek helye meg fog látszani, kissé világosabb vagy sötétebb foltok maradnak a helyén. De ez a betegség többé már nem jön elő - jelentette ki, és ráírta az ambuláns lapjára, hogy "Gyógyult", majd gumibélyegzővel dátumot is ütött mellé.
Ez is érdekelhet
Zénó, miközben a buszmegállóhoz ballagott azon törte a fejét, hogy ha meggyógyult, vajon a sebek helye és a nyaka még meddig fog fájni. Mert a tarkója környéke bizony még időnként égett, és olykor "a kötőtű" is dolgozott. Aztán az is eszébe jutott, hogy talán ez a büntetés, mert okosabb akart lenni a szakembereknél, és nem fordult azonnal orvoshoz. Aztán jött a busz, felszállt, és a gondolatai másfelé fordultak. Már nem érezte a fájdalmat. Éppen úgy, ahogy a felesége megmondta.
