Egyik legalapvetőbb érzékszervünknek, a fülünknek óriási szerepe van a mindennapokban, ám azt is el kell fogadnunk, ha már nem működik úgy a hallásunk, mint korábban. Ráadásul, ha időben cselekszünk, van megoldás is: sajnos a hallás nem állítható vissza, de hallókészülékkel fel lehet erősíteni a hangokat, így segítve az érintett kommunikációs képességét. Az "igazi" hallást a legkorszerűbb készülékek sem képesek tökéletesen utánozni, de lényegesen élvezhetőbbé tehetik a társalgást.
Nagyon fontos, hogy akinek hallókészülékre van szüksége, az mielőbb hozzájuthasson, és el is kezdje azt használni. A kezeletlen halláskárosodásnak visszafordíthatatlan következményei lehetnek - a beszédértés ugyanis nagymértékben romolhat, ha valakinek rossz a hallása, ám sokáig nem hajlandó azt tudomásul venni, elzárkózva a technikai segítségtől. Megtanulhat ugyan szájról olvasni, de a beszéd számára csak vizuális élmény lesz - és fennállhat az a veszély is, hogy később már nem lesz megfelelő készülék , mert hiába erősítik fel a hangokat, nem fogja érteni a beszédet. Érdemes tehát arra törekedni, hogy a beszédértés minél kisebb mértékben romoljon, és az sem elhanyagolható tényező, ha a beteg még időben megkapja a hallókészüléket, könnyebben hozzászokik.
Az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy sokan a rokkantság egyik jeleként fogják fel a készülékre való támaszkodást, pedig az sem sokkal jobb, ha egy társaságban mosolygással próbálják leplezni, hogy csak keveset hallanak a körülöttük zajló beszélgetésből. Jó hír, hogy ma már a széles választéknak köszönhetően egyre több az olyan eszköz, amelyet diszkréten, szinte észrevétlenül lehet viselni. Egy jó választás annyi magabiztosságot adhat, hogy a hallásproblémával élőt már nem fogja zavarni az apró "kényelmetlenség".
Ki jogosult, és mire?
"Magyarországon minden magyar biztosított, azaz TAJ-számmal rendelkező lakos kaphat hallásjavító készüléket, amennyiben hallásveszteségének mértéke ezt indokolja" - mondta Székelyhídi Béla, egészségbiztosítási szakértő. Mindezt igazolni is kell - ezért minden ilyen esetben teljes körű hallásvizsgálatra küldik el a beteget, hogy kiderüljön van-e szüksége "külső segítségre", illetve milyen készülék a legmegfelelőbb az adott személynek.
Amennyiben a jogszabályok alapján jár nekünk a térítésmentesség, akkor a készülék ára és a támogatási összeg közötti különbséget (körülbelül 30 százalékot) kell kifizetni. Ha nem vagyunk jogosultak a támogatásra, de igénybe szeretnénk venni a hallókészülék nyújtotta előnyöket, akkor értelemszerűen a teljes, bolti árat kell kifizetnünk. Ha pedig valakinek közgyógyellátásra jogosító ("közgyógy") igazolványa van, akkor a hallókészülék teljes árát megtéríti az OEP, így neki semmit sem kell fizetnie.
Jó, ha tudjuk, hogy a készülék mellett az üzemeltetéséhez szükséges járulékos eszközöket, energiaforrásokat is kaphatunk. Sőt, a kihordási időn belül (ezen azt az időszakot értjük, amit az OEP a készülék elhasználódására megad, azaz ennyi idő elteltével igényelhetünk új készüléket) a készülék javítását is a társadalombiztosítóra háríthatjuk. Minden készüléknek más a kihordási ideje, ám amennyiben a kihordási időn belül az érintett hallásállapota orvos által igazoltan - audiometriai mérés alapján - romlott, akkor új készülék írható fel. Ennek feltétele az, hogy olyan mértékben csökkenjen a hallás, hogy azt a meglévő hallókészülékkel nem lehetséges már korrigálni. Ekkor egy erősebb kategóriájú készülékre cserélhető le a korábbi, természetes támogatás igénybevételével.
Hogyan mérik?
A halláscsökkenés mértékét audiométerrel állapítják meg, míg a páciens egy zárt, a külvilági zajoktól elszigetelt fülkében, "süketkabinban" ül. Különböző erősségű és magasságú hangokkal "bombázzák" a beteget - valamennyi frekvencián az emberi füllel nem hallható intenzitású hangtól kezdve változtatják a jel erejét mindaddig, míg a vizsgált személy nem jelzi, hogy az adott hangot már érzékeli. A hallásvizsgálat során felvett diagram az audiogram, egy előre nyomtatott űrlap, amelyre a vizsgálatot végző szakember vezeti fel a kapott értékeket.
Ugyanarra a halláscsökkenésre két különböző ember különböző hallókészüléket választhat. Ezért is fontos, hogy mindig több típus közül lehessen válogatni, kipróbálva, hogy melyik a legtesthezállóbb, illetve melyik segíti legjobban beszédértést.
A hallókészülékhez való hozzászokás is egy folyamat, amely eltarthat pár hétig. Ez idő alatt viselője fokozatosan megszokja a különböző halláshelyzeteket, újra felfedezheti a már elfeledett hangokat. Általában pontos utasítás szerint érdemes végezni a hozzászokást is, így például az első napon többször, legalább fél órát használni kell a készüléket. Az elején csendes környezetben, a lakásban érdemes hordani, és csak ezután ajánlott kimerészkedni a hangzavarba - így előbb-utóbb kiderül, mennyire jók a beállítások, mert ez lesz a legfontosabb az újfajta kommunikációban.