A jólét betegsége?
Közismert az a sajnálatos tény, hogy világszerte a szív- és érrendszeri betegségek a halálozási statisztikák élén állnak, az esetszámok pedig folyamatosan növekszenek. Különösen továbbgondolásra érdemes, hogy ez csak az utolsó száz év során alakult így: míg a XX. század elején az e betegségcsoportba tartozó halálokok az összes halálozásnak csak mintegy egytizedét tették ki, a század végére ez az arány a fejlett országokban elérte az ötven százalékot. A szív és érrendszeri betegségben szenvedők között is feltűnően nagy a koszorúérbetegek előfordulási aránya. A koszorúér-betegség hátterében az érelmeszesedés áll, amelynek kockázati tényezői között több, kifejezetten a megváltozott életkörülményekből fakadó, ún. civilizációs ártalom bújik meg. A magas vérzsír-szint, a magas vérnyomás, a dohányzás, az elhízás, a testmozgás hiánya és a stressz mind-mind olyan körülmény, amelyet ilyen arányban a modern életforma hozott magával.
Egy dolgos háziasszony
K. Terike néni 74 éves, özvegy, tavaly vesztette el a férjét. Egy alföldi kis faluban él, több mint ötven éve, férjhezmenetele óta ugyanabban a családi házban. Két felnőtt gyereke, négy unokája, egy dédunokája van. Sohasem volt munkahelye, hanem ugyanúgy, ahogyan évezredeken át a női felmenői, ő is "háztartásbeliként", otthon illetve a családi gazdaságban dolgozott. Nem is keveset: a család ellátásán, a gyermeknevelésen túl rá várt a háztáji, a kert, a szőlő, a portán tartott tehén, disznók, baromfik.
A férje kocsmáros volt, elvárta, hogy a hosszú nyitva tartás alatt mellette ő is rendszeresen besegítsen a pult mögött is. A sok munkához "tisztességes" ennivaló is járt, így természetesen az igazi, hagyományos magyaros konyha járta náluk. Saját hízlalású disznó biztosította a főzéshez használt zsírt, a reggelihez a kolbászt, a szalonnát, a füstölőbe, majd később a fagyasztóba való húsféléket, a baromfiudvar pedig kacsával, csirkével, tojással látta el a családot. A kertből kikerült a szükséges mennyiségű krumpli, zöldségféle, néhány gyümölcsfa is akadt, a kis szőlőjük pedig házi bort is adott. Terike néni fiatalasszony korában a kenyeret, a tésztát is maga gyúrta. Úgy nőtt fel, hogy a családja lehetőség szerint mindig önellátó volt, ő volt a dicséretes gazdasszony, aki a boltból gyufán, cukron, fűszereken, tisztálkodó szereken kívül nemigen vett semmit.
Amíg rendszeresen kemény fizikai munkát végzett, maga ásott-kapált, aratáson is részt vett, addig sokáig megőrizte lányosan vékony, szívós alakját, de ahogy aztán lassan elmaradtak a nehéz szántóföldi munkák, a kertbe, a háztartásba is bekerültek az egyre okosabb gépek, lassan megtelt Terike alakja is. Egy idő után a bolti kenyér, száraztészta vált természetessé, a háziasszonyi ügyességét pedig rafinált süteményekkel bizonyította inkább. Ha nem is voltak gazdagok, de pénzgondjaik sosem voltak, így aztán apró luxuskiadásokra is tellett: rászokott a család az egyéb finomságokra, csokoládéra, üdítő italokra is. Estéiket, "mint mindenki", már közel negyven éve ők is mindig a tévé előtt töltötték.
Nem illik betegnek lenni
Bármilyen furcsán hangzik, aki ismeri a falusi életet, az tudja, hogy igaz: faluhelyen nem divat betegnek lenni. Meg is szólták volna Terike nénit is, ha az itt-ott jelentkező panaszaival, futó fájdalmaival "rögtön" orvoshoz fordul. Hogy időnként szédülés fogja el, hogy a szeme évről évre romlik, hogy az ízületei egyre rosszabb állapotban vannak, ezt sokáig betudta az életkorának. Amikor mégis megemlítette ezt a háziorvosának, ő csak elhívta a rendelőbe, meg is állapította, hogy magas a vérnyomása, erre adott gyógyszereket is, de alaposabb kivizsgálásra, ami az ereinek az állapotát igazán felmérhette volna, nem került sor. Súlyos érelmeszesedése így rejtve maradt.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Halálra várva
Egy éve, kevéssel a férje halála után rosszul lett, mellkasi fájdalomra panaszkodott, szívinfarktus gyanújával vitték kórházba, de nem találtak nála infarktusra utaló elváltozásokat. Egy hónappal ezelőtt újra súlyos rosszullét jelentkezett, rövid időre az eszméletét is elvesztette. A körzeti kórházból továbbküldték a megyeszékhelyre, mivel valószínűsítették, hogy szívműtétre szorul. A klinikán megállapították, hogy annyira rossz állapotban vannak a koszorúerei, hogy csak az operáció mentheti meg. Az elmeszesedett ereket a lábszárából pótolták volna. Terike néni azonban nem egyezett bele a műtétbe, mivel a szakorvosok nem sok jóval biztatták: mindössze húsz százalék esélyt adtak neki a túlélésre. A kórházból nem ment haza, most a gyerekeinél lakik, fél, most már nem mer egyedül élni a házában, a családja körében kicsit nagyobb biztonságban érzi magát. "Ez már alig élet" - mondja, mert bizony az állapota nem javul, sokszor érzi magát rosszul, azóta már egy tüdőgyulladáson is átesett. Sok reménye nem maradt, készül a halálra. 74 éves.
Orvosi szemmel: alattomos plakkok
A koszorúér-betegség legfőbb okozója az érelmeszesedés - foglalja össze
dr. Czuriga István a Koszorúér-betegségek című könyvében. - Ennek lényege a verőerek, az artériák falának megbetegedése, elváltozása. Az erek elmeszesedése lassú folyamat eredménye, amelyben szerepet játszik az életkor előrehaladásával együtt járó elhasználódás is. Az érelmeszesedés kialakulása során zsírtartalmú anyagok rakódnak le a verőerek falában. Ezek nem ritkán már kisgyermekkortól kezdve kimutathatók. A zsírlerakódások idővel növekednek, ún. plakkok alakulnak ki, amelyek az erek rugalmasságát csökkentik, az üregüket jelentősen beszűkíthetik.
Ez is érdekelhet
A plakkokon repedések alakulhatnak ki, a felszínükön a keringő vérlemezkék összetapadnak, vérrög (trombus) alakul ki, amely azután az ér üregét akár teljesen elzárhatja. A kisebb erek, mint például a szív koszorúerei, az érelmeszesedés következtében hamar beszűkülhetnek, vagy elzáródhatnak. A szűkület miatt romlik a szívizom vérellátása, így a szívizomsejtek nem kapnak elegendő oxigént és tápanyagot. A koszorúér szűkülete kínzó szívtájéki fájdalmat okozhat, ha pedig elzáródik, akkor a vérellátás az adott ér által táplált területen megszűnik és szívizomelhalás, szívinfarktus következik be. A koszorúér-elzáródás megszüntetésére két kezelési módszert alkalmaznak a leggyakrabban: a vérrögoldó kezelést és a katéterrel végzett érmegnyitást. Ha valami miatt ezek egyike sem kivitelezhető, és a beteg súlyos állapota indokolja, akkor koszorúérműtét (éráthidaló, ún. koronária bypass-műtét) elvégzése is szóba jön. Ennek során a test más részéből kivett eret ültetik be áthidaló érpályaként, hogy biztosítsa a szűkület mögötti szívizomterület vérellátását. A súlyos koszorúér-betegség következménye szívinfarktus, keringés-összeomlás, szívelégtelenség, stb. lehet, és kezeletlenség esetén a halálos végkifejlet esélye is megsokszorozódik.
