Rajtunk is múlik, orvosainkon is. A mumusként emlegetett koleszterin avatott szakembere Dr. Reiber István, belgyógyász főorvos, lipidológus, a Fejér megyei Szent György Kórház orvosigazgató-helyettese, az intézmény anyagcsere-betegek számára létrehozott részlegének vezetője. Megkeresésünk nyomán még aznap szakított időt a beszélgetésre. Szívügye ereink állapota. Szabadidejében könyvet írt háziorvos kollegáinak a zsíranyagcsere-zavarok kezeléséről.
Vajon tisztában vagyunk-e vele, miért fontos törődni koleszterinszintünkkel?
Bár elsősorban a koleszterint emlegetjük, ez rögzült be, valójában a kóros vérzsír értékeknek van jelentősége. A magas vérzsírszintet okozó anyagok közül a rossz LDL-koleszterin csak az egyik azon anyagok közül, amelyek hozzájárulnak az évek alatt alattomosan kifejlődő bajokhoz. Az érfalban különféle anyagok halmozódnak fel, amelyek károsítják rugalmasságát. A trigliceridek legalább annyira meghatározók. Az érfalak állapota miattuk a statinokkal elért alacsony koleszterinszint mellett is romlik. A harmadik lényeges tényező a jó HDL-koleszterin, ami begyűjti és elszállítja a máj felé a káros maradványanyagokat. Ha ebből nincs elég, az legalább annyira veszélyes, mert a sejtek által fel nem használt anyagok az érfalba rakódnak. E három dologra kell tehát figyelni: az LDL maradjon alacsony, a HDL szintje kellően magas, és a triglicerid se emelkedjen. A kóros vérzsírösszetétel évtizedek alatt olyan károsodást okozhatnak az erekben, amitől hirtelen érelzáródás jöhet létre, és egyik pillanatról a másikra meg lehet halni szívinfarktusban, agyvérzésben. Korábban azt hittük, az erek meszesedése szép lassan halad előre, s az állapot csak akkor válik veszélyessé, amikor az ér végleg összeszűkül. Ezért is vizsgálták érfestéssel. Ma már azt gondoljuk, az a nagyobb veszély, ami hirtelen következik be. Kevésbé aggasztó azok egészségi állapota, akiknek évtizedek óta szorít a szíve, mint azoké, akik mit sem sejtve bármikor áldozataivá válhatnak egy érkatasztrófának.
Nyilván nem kellene megvárni, de nem szeretünk kivizsgálásokra járni. Ön hogyan venné rá az embereket?
Az a baj, hogy a magas vérzsírszintnek nagyon sokáig semmi jele. Van, akinek a legelső tünete az infarktus. Az érszűkület is kezdhet fájni, végtagi erekben is jelentkezhet, de nem mindenki érez szűkületre utaló tüneteket. Rendszerint észrevehetetlen. A dohányzás, túlsúly, cukorbetegség olyan faktorok, amelyeket nagyon gyorsan be lehet gyűjteni, s amelyek aztán együtt hatványozottan rontják az életesélyeket, siettetik a vészhelyzet kialakulást. Pedig egyszerű vérvétellel kideríthető, hogy is állnak a vérzsírszintek. A vészes értékeket látva kezdenek gondolkozni a kollegák, milyen életmódváltásra volna szükség. Fontos is, csak az a baj, hogy ez megelőzésre lenne jó. A megelőzést legkésőbb a születés utáni második napon kellene elkezdeni! Amikor már kimutatható vérzsír-eltérések és érelváltozások vannak, pusztán az életmóddal, gyógyszer nélkül nem lehet alapvető változást elérni.
Tehát rendszeresen vérvételre kellene járnunk, vagy alkalmazhatnánk az otthoni koleszterin és trigliceridmérésre alkalmas tesztcsíkokat. Mennyire ismert ez a lehetőség Magyarországon?
Sajnos szinte semennyire, pedig az otthoni vércukorméréshez hasonlóan az ujjból nyert egyetlen csepp vérből elvégezhető olyan vércukormérő-készülékkel, ami trigliceridmérésre is alkalmas, csak a külön lapkákat kell beszerezni. Ehhez érdemes valamit tudni. Sokáig azt hangsúlyoztuk, hogy vérvételnek, vérzsír-vizsgálatnak éhgyomorra kell történnie. Ezzel nem az a legnagyobb baj, hogy éhes, ideges emberek veszekednek a labor előtt, hanem, hogy nem lesz életszerű az eredmény, nem tükrözi mindennapjainkat. A koleszterinszint mindig ugyanaz, nem változik jelentősen, bármikor megmérhető, de 12-13 órás éhezés után mért trigliceridérték becsapja az embert. A trigliceridszint minden elfogyasztott zsírtól megemelkedik. Márpedig eszünk zsírt reggel, délben, uzsonnára, vacsorára. Gyakorlatilag a nap nagy részét nem éhgyomorral, hanem étkezés utáni állapotban töltjük. Az igazán veszélyes zsírok ilyenkor vannak az erekben, tehát pont étkezés után kellene mérni, milyen gyorsan tudja a szervezet eltüntetni onnan. Akárcsak a vércukornál, ahol tudjuk, hogy étkezés után 1-2 órával is kell mérni. Azt kellene pontosan tudni, hogy étkezés után mennyire emelkedik trigliceridszint. A nagy emelkedés komoly bajra utal.
Honnan tudhatjuk biztosan, hogy az erek is károsodtak?
Az erek állapotáról a nyaki verőér ultrahang-vizsgálatával lehet tájékozódni. Jó, mert könnyen, nem invazív módon, szike nélkül vizsgálható az erek falának megvastagodása. Csak egy a gond; ha az érszűkület már a nyaki verőéren kimutatható, tényleg baj van, nagy az agyvérzés veszélye, és ekkor már drasztikus beavatkozás szükséges. Haszna és előnyei ellenére még mindig nem rutinszerűen csinálják, pedig hozzátartozna a rutinvizsgálatokhoz, mint az EKG-t vagy a vérnyomásmérés. A vizsgálat nem nagy ördöngösség, és jóval korábban és egyszerűbben meg lehetne vele állapítani az érkárosodást, mint az infarktus miatt szükségessé váló, invazív koszorúérfestéssel, érkatéterrel, koszorúérbe dugott ultrahangos vizsgálóműszerrel.
Mit tehetünk mi, akik orvoshoz megyünk, kérhetjük a nyaki ultrahang-vizsgálatot?
Igen, a háziorvoson keresztül. Valójában úgy lenne jó, ha a háziorvosok nem betegeket kezelnének, hanem a hozzájuk tartozó lakosok egészségi állapotát kísérnék figyelemmel. Negyven évesen tudnunk kellene, milyen az anyagcserénk, s ehhez hozzátartozna a nyaki verőér-ultrahang is. Elvégeztethető és elvégzendő is volna. Ettől ma még messze vagyunk.
Könnyelműség, feledékenység, netán más...
Minél több gyógyszert kell bevenni, minél tovább tart egy kezelés, annál hajlamosabbak vagyunk saját fejünk után változtatni az orvos által elrendelteken. Szándékosan vagy feledékenységből a becslések szerint a felírt gyógyszerek 30%-át nem, nem úgy vesszük be, ahogy az orvos felírta. A koleszterincsökkentők jó példák a trehányul szedett szerekre.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mi a tapasztalata betegei gyógyszerszedési fegyelmével kapcsolatban?
A magas vérzsírszint sokáig nem okoz panaszt, épp ezért nem veszik komolyan. A legtöbb beteg az orvos közlésére, hogy magas a koleszterinszintje, azt gondolja, "És akkor mi van?" Naponta kellene tablettát szednie, emellett megfelelő felkészítést, sőt, akár - nem túlzás - képzettséget igényelne, hogy megértse, ez valóban fontos, mert így nem lesz ágyhoz kötött, rokkant, másokra utalt. Kevés, hogy megmérjük a vérzsírt, és tablettát írunk. Hangsúlyosabbnak kellene lennie a gondozásnak, és azután az elért sikereknek, ahogy külföldön van rá példa.
Magyarországon még mindig az a hír, hogy a koleszterinellenes szerek májrákot okoznak. Az nem hír, hogy éveket lehet nyerni, éveket adhat egy orvos, ha együtt tud működni páciensével. Amikor a statinok rákkeltő hatásáról jelent meg hír, a rendelésre már másnap hozták az újságot, hogy olvastam-e, mit akarok velük beszedetni. Sokat kell foglalkozni a betegekkel. Igen, azt is el kell magyarázni, hogy nálunk egyelőre nem ez a legfőbb gond. A magyar felmérések mutatják, hogy még a súlyos érbetegeknek is legfeljebb negyede vagy ötöde szedi a gyógyszerét hatásos dózisban, ha egyáltalán beszedi. Eddig azt hittük, hogy ha valaki egyszer súlyos, életveszélyes állapotba kerül, megilletődik, és komolyan veszi a kezelést, de sajnos ez a ritkább.
Az orvos iránti bizalmatlanság, orvosváltás, újabb szerek megjelenése, vagy a szer ára miatt viszonylag gyakran kerül sor gyógyszerváltásra. Nem káros ez?
Csak a rendszeres szedéssel előzhető meg az újabb infarktus, agyvérzés, és lényeges a dózisok betartása. 2007. november 9-én a szakmai konszenzus konferencia újból egyértelműen meghatározta a szükséges mennyiségeket, és azt, hogy emellett rá kell venni a betegeket a helyes életmódra. 2008-ban már nem lenne szabad ennyi infarktusnak lenni, mert birtokában vagyunk a szakmai tudásnak és igazoltan hatásos gyógyszereknek. Ugyanakkor az egészségügyi helyzet elég kusza, és a magyar felírási rendelkezések nem mindig teszik lehetővé a szabad szakmai választást. Ha valakinek már volt infarktusa, agyvérzése, bármit felírhatunk. Ha úgy ítéljük, a világ leghatékonyabb szereit is adhatjuk. Ha viszont valakit előre szeretnénk megmenteni, korlátozottak a lehetőségek. Nem logikus, hiszen az egészségügy is a megelőzést hangsúlyozza. Az OEP a generikus szereket preferálja, csakhogy az igazolt vizsgálatok az eredeti készítménnyel történnek. A generikus szereket nem ellenőrzik, a másolmányt nem mindig az eredeti liszensz szerint gyártják. Természetesen azért, mert új szerrel kopogtat be az orvoslátogató nem szabad váltani, csak szakmai megfontolásból. A gyógyszerválasztás időt és körültekintést igényel. Felírás után két hónappal ellenőrizni kell a dózist, be kell állítani; néha elég a 40 mg, másnak ugyanabból 80 mg kell.
A siker mennyire gyógyszer- vagy diétafüggő?
A diéta önmagában sokszor eredménytelen. A koleszterinmentes étrend mindaddig nem vezet a kívánatos koleszterinszinthez, míg a máj saját koleszterintermelése pótolja a veszélyes LDL-koleszterint. A páciens ezért azt gondolhatja, a diéta úgysem használ. A bélben a megevett koleszterin 30-40 százaléka szívódik fel, kinél több, kinél kevesebb. Ez genetikusan meghatározott. A változatos étkezés a fontos. Napi 300-400 mg koleszterin nyugodtan elfogyasztható, persze nem szabad túlzásokba esni, sok állati zsiradékot fogyasztani.
Vaj vagy margarin?
Ha valaki a vajat szereti, nem kell róla lemondania. Az a minimális mennyiség, amit a kenyérre ken, nem befolyásolja jelentősen vérzsír-összetételét. A többször használt zsírokkal, több sütést megért olajokkal és a bennük keletkező transzzsírsavakkal van inkább baj, ezeket kerülni kell.
Egyre népszerűbbek a sovány élelmiszerek, kihalnak a zsíros konyhák, mintha mégsem lennénk egészségesebbek. Ön hogyan látja?
Épp az új trendeken felnövő, fiatal korosztályban nem látható a változás. Már iskoláskorú gyerekeknél olyan fokú elváltozás van az erekben, mint amilyenek korábban csak idős korban voltak észlelhetők. Nem mozognak, nem esznek egészségesen.
Kórházi vizsgálataik azt mutatják, a napi kétszeri, maximum háromszori étkezés egészségesebb lenne, mint a korábban tanácsolt napi négy-öt kisebb mennyiségű evés.
Igen, ahogy a trigliceridmérésnél szó volt róla, túl sokat vagyunk étkezés utáni állapotban, s nem hagyunk időt, hogy a szervezet kiürítse a zsírokat az erekből. Mégis szükség volna arra, hogy hosszabb időt töltsünk táplálkozás nélkül. A kéthetente egyszer csak folyadék- és gyümölcsfogyasztást engedő böjt is ezért lehet hasznos.
Kollegáinak már írt könyvet. Ha betegeinek vagy az utca emberének írna, mire helyezné a hangsúlyt, mit szánna végszónak?
Az egészséges élet nem a lemondásokról szól, hanem a mértéktartó élvezetről. Ízletesen és mindenféle ételt ehetünk. Semmiről sem kell lemondani. Fontos tudni, hogy kinek milyenek az adottságai, és ahhoz milyen életmód, milyen mérték illik, hogy egészségben minél tovább élvezhesse az életet.
Ez is érdekelhet
Köszönjük a beszélgetést!
Legjobban: