A 2-es típusú cukorbetegség kórfolyamata során lecsökken a szövetek válaszkészsége az inzulin hormonhatásával szemben, amire a szervezet megnövekedett hormonszinttel reagál (orvosi szóval: hiperinzulinémia). Az ilyen egyéneknél magasabb az érelmeszesedés (ateroszklerózis) kockázata, ami a koleszterin erek falába történő lerakódását, valamint az erek beszűkülését jelenti, ily módon vezetve szívinfarktus, vagy szélütés (stroke) kialakulásához.
Korábbi vizsgálatok szerint a megemelkedett inzulinszint megnöveli a keringésben lévő zsírok mennyiségét, elősegítve az ateroszklerózis kialakulását. A Joslin Diabétesz Központ munkatársai megállapították, hogy a magas inzulinszint egyedül nem képes előidézni az érelmeszesedés folyamatát, csak akkor, ha más tényezők, például magas vérnyomás, magas koleszterinszint is jelen van.
Dr. Christian Rask-Madsen és munkatársai ezzel azt a régi elméletet cáfolták, miszerint a magas inzulinszint hatással lenne az eret felépítő sejtek működésére.
Új terápiás módszerek kidolgozásához vezethet a felfedezés
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A vizsgálat során a tudósok genetikai manipuláció segítségével olyan kísérleti egereket hoztak létre, melyek szöveteiben kevesebb inzulinreceptor volt jelen, ezáltal a hasnyálmirigy béta sejtjei arra kényszerültek, hogy ugyanazon egyensúly fenntartásához több inzulint termeljenek. A csoportot normál inzulinreceptorral rendelkező egyedekhez hasonlították, azonban minden állat esetén olyan genetikai módosítást eszközöltek, mely magas koleszterinszintet okozott. Egyebekben, például cukoranyagcsere, zsíranyagcsere vagy vérnyomásszint tekintetében az egerek nem különböztek.
Ez is érdekelhet
Ugyan a cukoranyagcsere hasonló volt mindkét csoportban, azonban kevés receptor mellett ez csak magas inzulinszinttel volt fenntartható. Az érfal jelátviteli folyamataiban ugyanakkor a kutatók nem találtak különbséget. A tanulmány szerint ez azt jelenti, hogy a jövőbeni terápiás módszereknek inkább az inzulinhatás fokozására kellene koncentrálniuk, nem pedig annak perifériás blokkolására.
Legjobban: