Anyagcserezavar
Régóta ismert, hogy a várandósság elősegíti a lappangó cukorbetegség kifejlődését. Az állapot kialakulásának hátterében jórészt az áll, hogy elsősorban a méhlepény által termelt egyes diabetogén hormonok hatására a terhesség folyamán a szövetek kevésbé lesznek érzékenyek az inzulinra. Mivel így az inzulin nem tudja megfelelő módon kifejteni a hatását, vagyis a glukózt a sejtekbe bejuttatni, ezért a vércukorszint megemelkedik. Az utóbbi évek klinikai tapasztalatai arra utalnak, hogy a terhesség várható kimenetelét elsősorban az anya anyagcsere-állapotának minősége határozza meg.
A cukorbetegséggel szövődött terhesség mind az anyának, mind a születendő gyermeknek bizonyos fokú rizikótényezőt jelent a várandósság alatt és a későbbiekben is. Ezért van nagy jelentősége a terhesség 24-28. hetében megejtett szűrésnek. A szűrést egységesen, az ide vonatkozó szakmai irányelvek alapján standardizált módon, 75 g szájon át bejuttatott szőlőcukor (glukóz) alkalmazásával végzik el, 2 óra elteltével pedig megmérik a vércukor értéket, valamint előzőleg az éhgyomri értéket is. Abban az esetben, ha az éhgyomri vércukorérték nagyobb vagy egyenlő mint 7,0 mmol/l (vénás vérből vizsgálva), vagy a terhelés utáni 2 órás érték nagyobb vagy egyenlő mint 11,1 mmol/l, akkor megállapítható a terhességi diabétesz. Ha az éhgyomri vércukor érték 7 mmol/l alatt van és a terhelés után 7,8 mmol/l és 11,1 mmol/l közé esik, abban az esetben csökkent glukóztoleranciáról van szó, ami a szénhidrát-anyagcsere enyhébb fokú elváltozását jelenti.
A szülést követően az anyák vércukorértékeinek ellenőrzését minden esetben elvégzik, hogy a továbbiakban milyen gyógykezelésre lesz szükségük. Később a szénhidrát-anyagcsere állapotot is újra ellenőrzik, illetve nyomon követik.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az egészséges népességhez viszonyítva 3-4-szeres a szülést követő 5-15 éven belül a diabétesz kialakulásának veszélye azon nők körében, akiknél terhességi cukorbetegség állt fenn. Ennek esélye csökkenthető a kordában tartott testsúllyal és a rendszeres testedzéssel.
A terhességi cukorbetegség kezelésének alappillére a megfelelő diéta, és ha amellett étkezést követően a vér cukortartalma egy bizonyos értéket meghaladja (7 mmol/l), akkor inzulin is szükséges, ami az anyák kb. 20 százalékát érinti.
Diétás kezelés
A diagnózis megállapítását követően az anya állapotához és egyéni szükségleteihez igazodó, személyre szabott étrend meghatározása az első feladat. Az étrend mindennapi összeállításához szükséges útmutatásokkal a gyógyító team tagjai közül a dietetikus látja el az anyát, aki az orvossal együtt a terhesség során folyamatosan felügyeli az előírtak betartását.
A diéta célja az anya és a magzat számára szükséges energia és tápanyagok biztosítása a normális vércukorszint elérésével, illetve megtartásával, az anyagcsere állapotának egyensúlyban tartásával úgy, hogy az étrend a magzat megfelelő súlygyarapodását és fejlődését biztosítani tudja.
A diéta energiatartalmának testre szabottnak kell lennie, ami függ az életkortól, a testsúlytól, a magasságtól, az anyagcsere állapotától, a fizikai aktivitás mértékétől és a terhesség időszakától. Eszerint normál testsúly esetén általában a napi energiaigény 1800-2500 kcal között ideális. Ha azonban az anyának súlyfeleslege van, akkor kisebb mértékű energia bevitelére lehet szüksége, de ekkor sem lehet 1500 kcal alatti.
Az optimális étrend alapelvei nagyon hasonlítanak az egészséges táplálkozásra, miszerint az étrend gerincét az értékes gabonafélék, illetve a bőségesen fogyasztott zöldségek, gyümölcsök alkotják. Ez egészül ki sovány húsfélékkel, hallal, tejtermékekkel, valamint hüvelyesekkel, tojással, olajos magvakkal. Nagy hangsúlyt kell fektetni az étrend megfelelő változatosságára és a kiegyensúlyozott, napi 5-6-szori étkezési ritmus kialakítására. A gyakori étkezéssel mérsékelhető a vércukor-emelkedés. Kivételt képez, ha extragyors hatású inzulint kap az anyuka, mert akkor elégséges lehet a 3-szori étkezés is.
Egyénre szabottan
Az étrendből nem hiányozhat a szénhidrát, sőt a magasabb élelmirost-tartalmú összetett szénhidrátok, illetve az úgynevezett alacsony glikémiás indexű táplálékok sem (szénhidrátból a napi energiabevitel 50-55 százalék). Az ajánlott szénhidrátforrások a teljes őrlésű lisztből készült kenyérfélék, natúr gabonapelyhek, egyéb teljes értékű gabonafélék, száraz hüvelyesek. Az egyes étkezéseknek meghatározott szénhidráttartalmúnak kell lenniük, amelyet alapvetően a kezelés módja, illetve az egyéni szükséglet szab meg. Inzulinkezelés mellett az egyensúlyi anyagcsere-állapot biztosítása érdekében az étkezések időpontját és szénhidráttartalmát összhangba kell hozni a várható inzulinhatással. Az inzulinkezelés korszerű (intenzív) módszereivel enyhíteni lehet az étrend szigorú szabályait, azonban ilyen esetben sem mellőzhető az elfogyasztott ételek szénhidráttartalmának mérése, illetve a szemmértékkel való becslés. Az intenzív inzulinkezelési módszer minimális kockázattal történő és sikeres alkalmazásához elengedhetetlen, hogy a páciens a saját anyagcseréjének irányításához, ezen belül az ételek szénhidráttartalmának megbecsüléséhez, az egy-egy étkezéshez szükséges gyors hatású inzulin adagjának megítéléséhez megfelelő ismeretekkel rendelkezzen. Ezeket részben könyvekből, speciális tanfolyamokon, illetve az orvossal, dietetikussal történő konzultációkon szerezheti meg. További feltétel a vércukor rendszeres, napi 3-5 alkalommal történő mérése, valamint a különféle szénhidráttartalmú ételek glikémiás indexének ismerete. A százalékban kifejezett glikémiás index azt jelenti, hogy egy adott elfogyasztott táplálék milyen mértékben emeli meg a vércukor-szintet a szőlőcukorhoz viszonyítva.
Fehérjebevitel
Az optimális fehérjebevitel nem több mint 0,8-1 g ideális testtömeg-kilogrammonként számolva, ami a napi energiabevitel 15, maximum 20 százalékát teszi ki. A fehérjeigény fedezése egyaránt történjen (kb. fele-fele arányban) magasabb biológiai értékű állati fehérjékből (zsírszegény húsfélék, hal, tejtermékek, tojás), illetve növényi fehérjeforrásokból (hüvelyesek, diófélék, gabonafélék). Az energia fennmaradó részét a zsírok fedezik az étrendben, a napi energiabevitel 30-35 százalékát alkotva.
A három tápanyag 1-1 grammja a következő energiaértékű:
- 1 g szénhidrát: 4 kcal
- 1 g fehérje: 4 kcal
- 1 g zsír: 9 kcal
Pl. egy 2200 kcal energiatartalmú étrend esetén 1100 kcal-t kell szénhidrátból fedezni. Ha 1 g szénhidrát elégetése során a szervezetben 4 kcal keletkezik, akkor 1100:4 = 275 g szénhidrátot kell az étrendnek tartalmaznia.
Általános szempont a zsírokra vonatkozóan az, hogy a "rejtett zsiradék" (húsfélékben, tejtermékekben lévő) megszorítása indokolt, illetve az ételkészítéshez, salátakészítéshez, szendvicskészítéshez használt zsiradék típusa növényi eredetű, esszenciális többszörösen telítetlen zsírsavakban gazdag olajféle, margarin (közülük is a leginkább linolénsavban gazdag forrás a repce- és a lenmagolaj), illetve egyszeresen telítetlen zsírsavakban gazdag olajok legyenek. Utóbbi zsírsavak legnagyobb arányban az olívaolajban találhatók, de a szója-, tökmag-, földimogyoró- és búzacsíraolaj is jó forrás. Ezek alapján javasolható az általánosan használt napraforgó olaj részbeni vagy teljes kiváltása a felsorolt olajfélékkel. Itt kell kihangsúlyozni a magzatfejlődés szempontjából is oly nagy jelentőségű úgynevezett n-3 zsírsavak bevitelét, amely heti 1-2 alkalommal történő tengeri hal (vagy halkonzerv) fogyasztásával megoldható. Az ételek elkészítésénél a legfontosabb szempont, hogy kíméletes, "tápanyagmegőrző" és lehetőleg zsiradékszegény legyen. A só használatát is korlátozni kell sokféle enyhe, zöld-száraz fűszer változatos fogyasztásával. Általános alapelv a cukorbetegek étrendjében az is, hogy a vércukrot gyorsan emelő ételek, italok fogyasztását kerüljék. Ide tartoznak a magas glikémiás indexű táplálékok, főképpen a cukrozott üdítők. Ez különösen akkor fontos, ha súlyfelesleg miatt a diéta energiaszegény.
Mi kerüljön az étrendbe?
Elsősorban az egészséges táplálkozásnak megfelelően változatosan összeválogatott "hétköznapi" és nem pedig "diétás", különféle diabetikus élelmiszereknek kell alkotniuk az étrendet. Utóbbiak nélkül is teljes értékű és kielégítő lehet a menü. A "diétás" élelmiszerek kiválóan alkalmasak arra, hogy színesítsék a táplálékot, s a cukor édes ízét pótolják. Ide soroljuk a mesterséges édesítőszereket, a cukorhelyettesítő anyagokat és a velük készült termékeket. A mesterséges édesítőszerek (ciklamát, aceszulfám-K, aspartam) lényegesen édesebbek, mint a répacukor, nem emelik a vércukorszintet. Használhatjuk ételek, italok édesítésére (tejeskávé, tea, puding, gyümölcsleves stb.).
A cukorpótló anyagok (fruktóz, szorbit) akkor jönnek szóba, ha otthon süteményt szeretnénk sütni, hiszen egyfajta térfogatnövelést is el kell érni, illetve akkor ajánlott, ha valamilyen "diabetikus" élelmiszer alkotórészeként fogyasztjuk. Energiatartalmuk azonban közel azonos a cukoréval, így az energiaszegény étrendben nincs helyük.
Más esetekben is csak a napi szénhidrát-mennyiségbe beleszámítva, korlátozva fogyaszthatók, mert valamennyi inzulint igényelnek az anyagcsere folyamán, s emellett fokozhatják a bélműködést, sőt hasmenést is okozhatnak.
Ez is érdekelhet
Összefoglalva: a cukorbetegség megállapítása esetén a várandós anya a hazai ellátási és gondozási rendszerben meg kell kapja a számára megfelelő étrendi útmutatást, segítséget dietetikusától, orvosától. Ezen útmutatások részletesen kiterjednek az étrend ajánlott összetételére, az összeállítására, a táplálékok helyes kiválasztására, az egyes élelmiszerek fogyasztásának mennyiségére és gyakoriságára, a korszerű ételkészítési gyakorlatra, a napi szénhidrátmenynyiségek étkezésenkénti elosztására, az étkezés időpontjaira és egyéb életvezetési tanácsokra. Mivel személyre szabottan kell kialakítani az étrendet, szorosan együttműködve a gyógyító team tagjaival. Írásunkban igyekeztünk a teljesség igénye nélkül egy átfogó, az állapot és a diéta legfőbb jellemzőit érintő ismertetést nyújtani.
Legjobban: