A túlsúly és az elhízás a testzsír olyan mértékű, abnormális vagy túlzott felszaporodása, amely már az egészséget is károsíthatja. Testsúlyunk minősítésére a testtömegindex ( BMI ) kiszámítása az egyik legelterjedtebb és legegyszerűbb módszer. A formula a testmagasság alapján határozza meg, hogy az adott egyén súlya az egészséges tartományba esik-e. Ehhez csupán testtömegünk kilogrammban kifejezett értékét kell elosztani a méterben mért magasság négyzetével. Egy 175 centiméter magas, 90 kilogramm tömegű férfi BMI-je tehát valamivel meghaladja a 29-et. De mit is jelent ez valójában? Nos, az egészséges testtömegindex 18 és 25 közé esik, míg 25 és 30 között túlsúlyról, 30 felett elhízásról beszélünk.
Fontos megemlíteni, hogy a súlyfelesleg felszaporodása nemcsak esztétikai szempontból lehet bosszantó, hanem súlyos egészségügyi kockázatot is jelent. A többi között jelentősen fokozza olyan krónikus betegségek kialakulásának veszélyét, mint a szív- és érrendszeri megbetegedések és a stroke, a 2-es típusú diabétesz, bizonyos rosszindulatú daganatok, nőgyógyászati és szexuális problémák, az alvási apnoé vagy éppen a porckopás. E tekintetben látszik csak igazán, mekkora fenyegetést jelent az elhízás szinte járványszerű terjedése a világ lakossága körében. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint az elhízottság előfordulása közel megháromszorozódott az elmúlt négy évtizedben, ezáltal mára mintegy 560 millió elhízott felnőtt él a világban, míg a túlsúlyosokat is beleszámolva közel 2 milliárd főről van szó. Az 5 és 19 év közötti korosztályban pedig több mint 340 millió gyermeket és serdülőt érint a probléma.
A WHO még egy fontos dolgot leszögez az elhízással kapcsolatban: méghozzá azt, hogy megelőzhető. A súlygyarapodás leggyakoribb oka ugyanis életmódunkból ered, így a kelleténél tartósan magasabb kalóriabevitelből, valamint a túlzottan alacsony fizikai aktivitásból. Nagyon leegyszerűsítve tehát azt lehet mondani, hogy az esetek zömében tudatos és kiegyensúlyozott táplálkozással, rendszeres testmozgással elérhető és megtartható az egészséges testtömeg, ezáltal jó eséllyel elkerülhetőek az említett hosszú távú szövődmények is.
Érdemes ugyanakkor hozzátenni, hogy a probléma valójában azért mégiscsak sokrétű, hiszen számos egyéb tényező is befolyásolhatja, hogy mennyire sikerül kontroll alatt tartani a súlyunkat. E tekintetben figyelembe kell venni környezeti és szociális tényezőket, pszichés tényezőket, nem is beszélve az öröklött genetikai adottságokról. Bizonyos ritka esetekben például egy-egy adott gén is okozhat súlyproblémákat családok generációin átívelve, de sokkal gyakoribb, hogy több gén és környezeti faktorok együttes hatása áll a háttérben. Összességében elmondható, hogy az elhízás alapvetően nem egy jellembeli hiba, avagy akaratgyengeség eredménye: sokkal inkább egy krónikus, kezelést igénylő betegségként célszerű gondolkodni róla. Annál is inkább, mert olykor jelentkezhet más betegségek tüneteként is.
Igen gyakran például hormonális zavarok játszanak közre, ha valaki hiábavaló küzdelmet folytat a felszaporodó kilókkal. Ilyenkor mindenképpen fontos tehát szakemberrel konzultálni, aki a többi között néhány alapvető laboratóriumi vizsgálattal segíthet beazonosítani a probléma gyökerét, felismerve akár egy mindaddig rejtve maradt kórfolyamatot. Lássuk tehát, általában milyen hormonális eredetű megbetegedések erősíthetik a nemkívánatos súlygyarapodást.
A pajzsmirigy zavara
A pajzsmirigy egy apró, az agyalapi mirigy, illetve az ott termelődő TSH-hormon által szabályozott szerv. Az általa termelt hormonok - tiroxin (T4) és trijód-tironin (T3) - lényegében a teljes szervezet működését alapjaiban befolyásolják, beleértve például az anyagcsere serkentését is. Amennyiben a szerv nem termel elegendő hormont hormont (T3, T4), pajzsmirigy-alulműködésről beszélünk, aminek következtében olyan kevésbé specifikus tüneteket tapasztalhatnak az érintettek, mint a fáradtság, fokozott hidegérzékenység, gyakori székrekedés, csökkent libidó vagy éppen a látszólag nem indokolt súlygyarapodás. A szerv alulműködése általában autoimmun folyamatok, illetve orvosi beavatkozások vagy gyógyszerek mellékhatása, szövődménye nyomán lép fel. Ritkábban okozhatja veleszületett rendellenesség, az agyalapi mirigy megbetegedése, terhesség és jódhiány is. Pajzsmirigy-alulműködés fennállására utal, ha a vérből mért hormonszintek csökkent T4- és T3-, valamint emelkedett TSH-szintet jeleznek. Ezen felül árulkodó lehet egy antitest, az antiTPO emelkedett szintje is, amely autoimmun megbetegedésre, de akár daganatos megbetegedésre is utalhat.
Kóros inzulintermelés
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Szervezetünk szénhidrát-háztartásában kulcsfontosságú szerep jut a hasnyálmirigy által termelt inzulinnak. Ez a hormon egyfajta közvetítőként biztosítja, hogy a táplálékkal bevitt, majd a véráramba jutott cukrot fel tudják venni a sejtjeink, hogy aztán tápanyagként felhasználják azt. Az egészségtudatosság növekedésével ezt a folyamatot alighanem mind többen és többen ismerik már, akad ugyanakkor egy kevésbé közismert funkciója is az inzulinnak, ugyanis szerepet játszik a zsírtartalékok képzésében és fenntartásában is. Leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy minél több az inzulin a szervezetben, annál nehezebb megszabadulni a felesleges kilóktól. Az inzulinszint növekedését előidézheti inzulinrezisztencia (IR), amikor a hormon nem tud kellően hatékonyan kapcsolódni a sejtek receptoraihoz. Emiatt a hasnyálmirigy fokozott inzulintermeléssel igyekszik elérni, hogy a vércukorszint mégis az ideális tartományon belül maradjon. Csakhogy a megemelkedett inzulinszint eközben erősíti az energiaraktározást, ráadásul egy ördögi körről van szó, mivel a túlsúly rizikófaktora az IR súlyosbodásának.
Amennyiben tehát valaki folyamatos súlyproblémákkal küzd annak dacára, hogy életmódját igyekszik tudatosan jó irányba terelni, célszerű lehet cukorterheléses vizsgálat során megmérni mind a vércukorszintje, mind az inzulinszintje alakulását. Az elhízás egyszerre kockázati tényezője és következménye, ezáltal tünete is az IR-nek, amelyből kezeletlenül 2-es típusú cukorbetegség alakulhat ki hosszú távon. Ezen felül az IR fokozza egy, a nők átlagosan mintegy 7 százalékát érintő hormonális zavar, a policisztás ovárium szindróma ( PCOS ) megjelenését. PCOS esetén rendszertelenné válhat a menstruációs ciklus, megemelkedhet a női szervezetben a férfi nemi hormonok, így a tesztoszteron szintje, valamint rengeteg apró ciszta fejlődhet ki a petefészkekben. Mindez meddőségi és egyéb szövődmények veszélyét hordozza magában. Az elhízás jellemzően súlyosbítja a szindróma tüneteit .
Ritkán a hasnyálmirigy daganatos elváltozása, úgynevezett inzulinóma is eredményezhet fokozott inzulintermelést. Ezek a tumorok általában nem terjednek át más szervekre, mivel azonban inzulint állítanak elő, folyamatosan csökkentik a vércukorszintet, így folytonos éhséget okoznak. Az inzulinómák rendszerint jóindulatúak, sebészi eltávolítás útján pedig kezelhető az állapot.
Mi a leptin feladata?
Az étvágy szabályozásában két hormon egyensúlyának alakulása tölt be alapvető funkciót, így az éhséget fokozó ghreliné és a telítettség érzetéért felelős leptiné. Utóbbit maguk a zsírsejtek állítják elő, majd a vérárammal különböző agyi területekhez eljutva hozza el a jóllakottság érzését. Logikusan következik ebből, hogy minél több a zsírsejt, annál magasabb a leptinszint, azaz annál kevésbé érezzük magunkat éhesnek, ami összességében egyfajta természetes hormonális gátat szab az elhízásnak. Csakhogy éppúgy, mint az inzulin esetében, a leptinnel szemben is kialakulhat rezisztencia, elsősorban éppen a folyamatosan magas leptinszint következtében. Ennél fogva hiába magas a leptinszint, agyunk mégis úgy érzékeli, hogy éhezünk, ezáltal további táplálékbevitelre sarkallja a szervezetet. Makacs elhízás esetén laboratórium vizsgálattal kimutatható a vér leptinszintje is, ezáltal fény derülhet az esetleges leptinrezisztencia fennállására.
Ez is érdekelhet
Túlműködő mellékvese
A kortizol egy, a mellékvesekéregben termelődő hormon. Részt vész számos anyagcsere-folyamatban, így például serkenti a májban lévő cukorraktárak, a zsírok és fehérjék lebontását, illetve befolyásolja a zsír testtájak közötti eloszlását. Elsősorban egyes gyógyszerek - mint például a kortikoszteroidok - tartós alkalmazásának mellékhatásaként, valamint daganatos megbetegedések következtében túlzott mértékűvé válhat a kortizol termelődése. Ilyenkor hiperkortizolizmusról, avagy Cushing-szindrómáról beszélhetünk. A betegség jellemző tünetei közé tartozik a zsírszövet felszaporodása, különösen hastájékon, a vállak között és az arcon. Striák jelenhetnek meg az alhas környékén, a combokon, a melleken és a karokon, míg bőr elvékonyodik, lassabban gyógyul sérülések esetén, valamint pattanásossá válik. Nőknél figyelmeztető panasz lehet még a test- és arcszőrzet megerősödése, továbbá menstruációs zavarok, férfiaknál pedig a libidó és a termékenysége csökkenése, erekciós zavarok. Kezeletlenül a Cushing-szindróma fokozza a csontritkulás, magas vérnyomás és 2-es típusú diabétesz kialakulásának kockázatát egyaránt. A diagnózis felállításához fontos támpontot nyújt a kortizolszint megállapítása vér- és vizeletmintából .
